Schmidt Vera

énekesnő

Vera az alábbiakat mondta ez eddigi pályájáról:

1982. május 4. éjfél után 5 perc. Megszülettem Miskolcon, második gyermekeként szüleimnek. Édesapám pár napos koromtól fogva gitározott nekünk esténként. Varázsa volt azoknak az estéknek, s ha nem játszott, akkor mesélt nekünk az élet egészen érdekes csodáiról.

Később az ő inspirálására kezdtünk négyszólamú dalokat énekelni. És fel is léptünk vele mindenféle családi ünnepeken, iskoláinkban, tanári esteken, amit akkor még nővéremmel mindketten nagyon kellemetlennek éreztünk. De utólag azt gondolom, azok az órák, amit azzal töltöttünk, hogy gyakoroljunk, különlegesek voltak. És ma, erre is emlékszem vissza legszívesebben.

Jártam három évig zeneiskolába. Akkor három hangszeren is tanultam: zongorán, furulyán és hegedűn. Legszívesebben zongorán játszottam. Amikor csak szabad percem maradt, mindig leültem mellé.

Hamarosan elkezdett zavarni, hogy van otthon egy olyan hangszer, amit nem tudok megszólaltatni. Megkértem papámat, hogy mutasson meg egy pár akkordot. Attól kezdve nem lehetet kivenni a kezemből. Napok alatt elnyűttem egy-egy húrt. Úgy éreztem, hogy a gitár mellett kiteljesedik a hangom! És amit csak lehetett megpróbáltam lejátszani rajta.

Középiskolába Miskolcon a Földes Ferenc Gimnáziumba jártam. Itt törtem át először e félelmeim falait! És egy amatőr együttessel felléptünk kisebb fesztiválokon és környékbeli városokban. Negyedikben, épp amikor a legnehezebb év volt, akkor buzgott bennem leginkább a tettvágy. Mindenben benne voltam, ahol énekelni lehetett! Fantasztikus volt! Azok az idő formáltak leginkább!

Jelenleg az ELTE TTK, matematika tanári szakos hallgatója vagyok! Két dolgot tudok elképzelni: hogy tanítsak, a másik, hogy énekeljek!

A Megasztárban azért indultam el, mert barátaim bíztatására, elkezdtem keresni a lehetőséget, hátha tudnék valami módon több embernek is örömet szerezni szívemhez közelálló dalokkal, és nemcsak a fürdőszobai csempék örvendezhetnek hajlításaimnak.

[2006.05.16.]