Mike Stern
Mike Stern az elmúlt három évtized alatt három Grammy-Díj jelöléssel és számos albumával egyszer és mindenkorra beírta magát a jazz és a fúziós jazz legjobb gitárosainak és zeneszerzőinek névsorába.
Stern Bostonban született, Washingtonban nőtt fel, majd visszament a szülővárosába, hogy a híres Berklee College of Music-ban folytassa tanulmányait. Huszonkét évesen már a legendás Blood, Sweat & Tears gitárosa volt, majd nem másnál, mint egy újabb sztárral, Billy Cobham-nél folytatta a pályafutását. Ezek után New Yorkba költözött, hogy részese lehessen Miles Davis híres visszatérésének 1981-ben. Ebben a zenekarban Marcus Millerrel, Al Fosterrel, Mino Cineluval és Bill Evans-szel muzsikált, és három lemezt is jegyzett velük, a Man with the Horn-t, a Star People-t és a We Want Miles című élőalbumot. Ezalatt az időszak alatt ráadásul néha “átruccant” Jaco Pastorius Word of Mouth Bandjébe is, hogy velük is turnézgasson a változatosság kedvéért.
1985-ben jelentette meg első szólólemezét Neesh címmel, amelyet egy évvel később az Upside Downside követett, olyan kollegák közreműködésével, mint David Sanborn, Jaco Pastorius, Bob Berg, Mark Egan, Jeff Andrews, Mitch Forman, valamint Dave Weckl és Steve Jordan. Az ezt követő két esztendőben Michael Brecker quintettjében játszott.
1986-ban David Sanbornnal indult turnézni, később pedig a Steps Ahead-hez csatlakozott, ahol akkor Mike Mainieri, Michael Brecker, Darryl Jones és Steve Smith “csapattársa” lett.
Sternre ez minden bizonnyal nagy hatással volt, hiszen zeneszerzőként is szinte szárnyakat kapott. Megjelentette Time In Place című albumát, amelyet a Jigsaw és az Odds Or Evens követett, mindkettő tagadhatatlanul megmutatva muzikalitását és legendás gitártechnikáját. Ekkor alakított egy turnéformációt, a dobos Dennis Chambers-szel és a basszusgitáros Lincoln Goines-szal. Három év sikeres koncertsorozat után Mike Michael és Randy Brecker társa lett a Brecker Brothers Band újraélesztésében, és a Return of the Brecker Brothers című albumon is hallhatjuk őt.
Bár addig is elégedett lehet magával, a kilencvenes évek egy igazán sikeres korszaka volt Stern karrierjének. Az 1993-ban megjelent Standards (And Other Songs) hozzásegítette, hogy az Év Legjobb Jazzgitárosának válasszák a Guitar Player magazine olvasói és kritikusai. Az ezt követő Is What It Is, majd 1996-ban a Between The Lines a Grammy jelölést is elhozta számára. Ezen felbuzdulva újra stúdióba vonult, hogy felvegye a Give And Take című albumot olyan sztárokkal, mint John Patitucci, Jack DeJohnette, Don Alias, sőt meghívta Michael Breckert és David Sanbornt is. Az eredmény az Orville W. Gibson Díj lett az Év legjobb jazzgitárosa kategóriában. Stern Play című albuma egy “hathúros” találkozó volt Bill Frisellel és John Scofielddal, amelyet 2001-ben a Voices követett, az első nem instrumentális lemete, amellyel azonnal besöpört egy újabb Grammy jelölést.
Három év pihenő után semmit nem bízott a véletlenre, ezért a These Times című kissé eklektikus albumon olyan világklasszis session zenészekkel játszott együtt, mint a basszusgitáros Richard Bona, a szaxofonos Kenny Garret és a bendzsós Bela Fleck.
Három évvel ezelőtt a Heads Up nevű új kiadónál a Who Let the Cats Out? albumával, természetesen ismét világsztárok közreműködésével. Újra hallhatjuk vele Richard Bonát, aki két szerzeményben énekel is, valamint Anthony Jacksont, Meshell Ndegeocellot, Chris Minh Doky-t, Victor Wootent, Roy Hargrove-ot, Bob Franceschinit, Bob Malach-ot, Dave Wecklt, Kim Thompsont, a harmonikás Gregoire Maretet, és Jim Beard-et.
[2009.07.07.]