Gondolatok a Duna mentén

... valahol Európában,

TÉNY: a világban mindig dúl valahol háború...
MIÉRT: "a háború a politikai célok érvényesítése fegyverekkel"
TÉNY, hogy a háborút mindig azok sínylik meg a legjobban, akiknek semmi közük hozzá.

Elidegenedő világunkban szükség van arra, hogy rámutassunk az értelmetlen gyilkolás következményeire. Családok széthullása, az emberi személyiség teljes feladása, a túlélésért való ádáz küzdelem. Valaki úgy dönt, hogy te nem vagy olyan, mint ő. Hatalmánál fogva BESOROL, MEGÍTÉL, ELÍTÉL, MEGÖL? Ez mindennapi életünkben egy létező veszély. S ha már nagy a baj, ma is jönnek Simon Péterek?

Sok Simon Péterre lenne szükség, aki emberségről, szeretetről, toleranciáról mesél a felnövekvő generációnak, hogy megértsék azt, hogy az egyén szabadsága csak addig tarthat, míg nem gátolja a másik ember szabadságát. Ez szabadság? - a kérdés jogos. Ez a kulturált, intelligens ember szabadsága, aki dönt, hogy kulturált, intelligens emberként viselkedik. Saját szabadságának vet gátat, de saját akaratából.

VALAHOL EURÓPÁBAN - klasszikus fílmből, klasszikus musical - időszerű mindig.

Sorsok, emberi viszonyok, életdrámák játszódnak le a szemünk előtt. Nem árt néha átgondolni, miért viselkedünk állatként, bár emberek vagyunk.

Valami széppel, lelkesítővel tartozom még Önöknek. 2004. augusztusában miért nézzék meg Kuksi, Éva és Hosszú történetét. Talán, hogy megerősítést nyerjenek az emberségbe vetett hitükről, vagy új és új aspektusból szemléljék forrongó világunk változásait.

Somogyi Szilárd
rendező

[2005.07.22.]