Meglepő történetek hazai rocktörténelemből 2. - azok a virágos '70-es évek

A '70-es évekre Magyarországon a könnyűzene két fő csapásirány felé mozdult el. A fiatalok beöltöztek színes ingekbe, felvették a trapéz gatyákat, a zenekarok meg elindították azt a műfajt, amit ma diszkóként ismerünk. Az ország lázadóbb fele azonban valami keményebbre vágyott, így az évtized közepére hazánkba is megérkezett a rockzene.

A sorozatunk első része: Meglepő történetek hazai rocktörténelemből 1. - A Hőskor

Átrendeződés

Ebben az évtizedben a világ (ezen belül a zene is) jelentős átrendeződésen ment keresztül. A '60-as végén történt megmozdulások nem sok eredménnyel jártak, a srácok mind inkább eldurvultak a hatalmakkal szemben. A '68-as párizsi diáklázadások története ma már csak néhány oldal a történelemkönyvekben (ha egyáltalán megemlítik).

A lázadást jelképező fesztiválok (Woodstock) átmentek gazdasági vállalkozásokba. Megalakulnak az első terrorista csoportok. Európa nyugati felét a Baader-Meinhof csoport tartja rettegésben, míg az USA-ban a Fekete Kezek csapnak le időnként. A Brit szigeteken megkezdi működését a Shin-Fen radikális ága az IRA. A fiatalok úgy gondolják, hogy nincs más eszközük arra, hogy felhívják a világ figyelmét arra, hogy valami elromlott. Tenni kell valamit, mert a Föld lassan a pusztulás szélére sodródik. Bizony. Az akkori fiatalokat ilyen komoly dolgok foglalkoztatták. Ennek az örökös (jogos) elégedetlenségnek az egyik eredménye a rockzene is.

Megalakulnak a ma már klasszikus zenekarok. Zászlót bont a Zeppelin, a Purple. Még durvábban ad hangot létének a Sex Pistols és a Black Sabbath. "Ha a rádióban megszólal egy állat módón eltorzított gitár, ami leborotválja a hallgató agyát, akkor talán ránk is figyelnek egy kicsit" elv alapján használják a technika adta lehetőségeket a zenekarok.

Korszakos albumokkal jelentkezik a Queen és a Pink Floyd. Mind-mind egy-egy üvöltés. A rockzene ezernyi külön stílussá robban szét. Hard, Heavy, Black, Speed Metal. Beindul a punk-mozgalom. Megjelennek az underground formációk. Ahogy durvul a világ, úgy durvul a muzsika is. Már csak a hippik hirdetik a békét. A mozikba kerül a Szelíd Motorosok és a Hair, megannyi remek zenével. A végtelen szabadság érzésével és egyben hiú ábrándjával.

Egyre hevesebben zajlik a vietnami háború (titkos szovjet-amerikai összecsapás). Kubában Castro az Isten. A kommunizmust némileg félreértő Pol Pot kiírtja fél Kambodzsát. Az 1968-as Csehszlovák balhé után furcsa módon Európa szocialista fele az egyetlen nyugodt térség.

Nincsenek tüntetések (nem lehet), mindenkinek van munkája (kötelező dolgozni), nincsenek akkora társadalmi különbségek, mint nyugaton. Ugyan nincs kóla, meg komoly autók, meg milliós villák (illetve csak elvétve), de még farmert is nehéz beszerezni. A szocialista blokkon belül mindent meg lehet szerezni. A csehektől tornacsukát meg hangszereket, a jugóktól farmert meg hanglemezeket, a lengyelektől ingeket meg ágyneműt, a Szovjetunióból színestévét. Csak kell vinni némi téliszalámit, és már mehet is a biznisz.

Magyarországon is enyhül a légkör, már túl vagyunk a mindent meghatározó T.T.T. irányvonalán. A kultúrpolitika már nem bírja erővel, hogy állandóan "odacsapjon", ha arra nem érdemes zenekarok (előadók) ütik fel a fejüket. Ha valakit letiltanak, szinte ugyanabban a pillanatban más jön elő hasonló muzsikával, mondanivalóval. Úgy döntenek, hogy engedik a dolgok "szabad" áramlását. Azért mindenhova elhelyezik a saját "megbízható" embereiket, hogy a felügyelet megoldott legyen. Persze ezek a megbízható emberek is fiatalok és ha magukba néznek ők is tudják, hogy a könnyűzene az jó.

Szervezők, kiadók, KISZ klubvezetők gyakran viselik a felelősséget egy-egy keményebb zenekar miatt. Már nem a szocializmus eszméje iránt elhivatottak, hanem inkább a zenekarok iránt. Mindezek a történések tették lehetővé, hogy Magyarországon a könnyűzene a '70-es években végső fordulatot vegyen.

Sanzon, diszkó, rock

Hogyan is nézett ki a ’70-es években a magyar könnyűzenei élet? Nos, tulajdonképpen három csapásirány határozta meg. Először is a konzervatív (idősödő) rétegnek volt ez a „kánaán” időszaka, hiszen a tévé és a rádió is elsősorban a fülbemászó sanzonokat nyomta. Az olyan bájos előadókat, mint Zalatnay Cini, Poór Péter, meg Aradszky László, szigorúan szimfonikus kísérettel. Semmi torzított gitár, meg „Ye, ye” zene.

Megalakultak azonban az első diszkózenekarok is. A Neoton Bolond Város című albuma, talán még nem a mai értelemben vett diszkózene, merthogy „kézzel” csinálták. Ugyanolyan hangszereket használtak, mint minden más zenekar. Aztán megalakult a Beatrice is. Szó nem volt még csirkedarálásról (később sem), meg Jerico-ról. Csuka Mónika és a tesója Csuka Mary alapította, az első női beat zenekar volt. Egy rövid ideig Szűcs Judit is billentyűzött a bandában. Az igazi sikert akkor érték el, amikor egy óvatlan pillanatban bevették Nagy Ferót. A „Gyere kislány, gyere” című opusz igazi diszkó sláger lett. Később aztán Feró kiszórta a csajokat és bekeményített. A harmadik irány lett a rockzene. A beat fejek is váltani akartak.

Az Omegát otthagyta a Presser meg a Laux, a Metróból eljött Freinreisz Karcsi, a Hungáriából meg átnyergelt a Barta Tamás és megalakult az első magyar „szupergroup”, az LGT. Evvel elindult a progresszív rock. A több tételes Ezüst nyár vagy a Tengelykezű félember már ennek a stílusnak a letéteményesei voltak. ’73-ban jött a P. Mobil, akik sokáig (nagyon sokáig) lemezt nem adhattak ki, de végül is ’81-ben megjelent a Mobilizmo.

A zenekar állandó problémája volt, hogy hihetetlen mennyiségű ember volt kíváncsi rájuk, állandó teltházas koncertek mentek, de a lemezgyár nem adta ki a lemezüket. Sok minden fűződik a Mobilhoz. Az első csápolás és az azóta rock bulikon már klasszikussá vált kórus: „A Hajsza, a Gálya, a Főnix éjszakája!” Sem a lemezgyár „urai”, sem a sanzonbizottság, sem a média nem kényeztette el őket. A közönség viszont igen. A legfanatikusabb rockerek jártak mobil bulikra. Hosszú hajjal (mit sem törődve a rendőrök ütéseivel), koszos farmerben, részegen. P. Mobil bulira járni „életérzés” volt.

Ebből az időből származik az a történet, amikor is Mobil-rajongó fiatalok egy balatoni campingben gitározgattak a sátor előtt, amikor is oda lépett egy rendőr: Hosszú haj? Hülye zene? Zippzáros paplan (hálózsák)? A Matek meg nem megy? Annak ellenére, hogy nem jelenhetett meg a lemezük, ez a zenekar volt az, amelyik kitaposta az utat a többiek számára. Mintha kinyitottak volna egy csapot, jött a Piramis, az Edda (Miskolcról, ami nem volt egyszerű), indult a Hobo Blues Band. Megalakult a Dinamit, elkezdett koncertezni az átformált Beatrice. Nem volt megállás. Az országot irányítók csak úgy kapkodták a fejüket; nem volt mit tenni, a ’70-es években végérvényesen megérkezett Magyarországra a rockzene.

Nem minden bandának volt ilyen göröngyös útja, mint Mobilnak, de mindenesetre ezeknek a muzsikusoknak, zenekaroknak köszönhetjük, hogy ma is virágzik a rockélet kicsiny hazánkban.

A sorozat harmadik része:

Meglepő történetek hazai rocktörténelemből 3.: new wave - a '80-as évek

-Paya- 

[2009.05.31.]