DJ Hell nagyszerű showt ígér a Hyperspace partyarcainak  

Hamarosan új stúdióalbummal jelentkezik DJ Hell. Ebből az alkalomból kereste őt meg a Shift Magazin, s persze ha már beszélgettek vele, számos érdekes információra derült még fény.

– Némi késés után küszöbön a negyedik stúdióalbumod megjelenése. Elárulnál néhány dolgot a "Teufelswerk" hátteréről és koncepciójáról?
– A "Teufelswerk" egy dupla album lesz, két külön elképzelésre bontva: "Day" (nappal) és "Night" (éjszaka). Meg akartam mutatni, hogy mire vagyok képes, és azért döntöttem amellett, hogy dupla megjelenést csinálok, mert volt egy csomó különböző számom, melyek elég markánsan elkülöníthetőek voltak egyfajta nappali és éjszakai hangulatra. A "Day" lemez hangzásvilága a mélyebb, nagyon ambientes témáktól kezdve az elektronikus avantgarde-ig terjed, s ezeket mindenképp el szerettem volna szeparálni a technosabb trackektől, melyek végül a "Night" lemezre kerültek rá. Az albumok külön-külön is megállják a helyüket, de csakis együtt adnak teljes és hiteles képet arról, hogy milyen is vagyok jelenleg, mint előadóművész. Megpróbáltam a lehető legjobbat kihozni magamból, és arra törekedtem, hogy az album engem ábrázoljon, minden eddigi zenei hatást, az álmaimat és a vágyaimat.

– Az album többek közt egy igen különleges tracket is fog tartalmazni, mégpedig P. Diddy közreműködésével. Hogyan jött az ötlet, hogy a "Teufelswerk"-re is készítsetek egy számot?
– Már voltak közös munkáink ezelőtt is néhány Gigolo-megjelenésen. Ő olyasvalaki, akit nagyon tisztelek és elismerek, és nagyon örültem, hogy az albumon ismét együtt dolgozhattunk. P. Diddy-vel mindig érdekes kihívás a munka, mivel egy hihetetlenül profi művészről van szó. Egy nagyon jól szervezett és működtetett saját világot épített fel. Diddy egy igazi hip-hop mogul, és kiváló üzletember, a háta mögött több milliárd dolláros vállalkozásokkal, lemezkiadók, fellépések, saját ruhamárka, ésatöbbi... mindezek mellett pedig imádja a techno-t. Szerintem lenyűgöző ember!

– A fiatal és feltörekvő producerek támogatójaként is ismert vagy. A Gigolo-val egy sor tehetséges producert mutattatok már be a nemzetközi szcénának. Egy demo anyag hallgatásakor mik a legfontosabb szempontok számodra? Hogyan választod ki, hogy ki az igazán tehetséges, és mi alapján döntöd el, hogy érdemes-e foglalkozni vele? Mit tanácsolnál azoknak, akik arról álmodoznak, hogy zenéik megjelenjenek a Gigolo-nál?
– A hasonló gondolkodású és beállítottságú emberek előbb-utóbb megtalálják egymást. A legtöbb művésszel véletlenszerűen kerülök kapcsolatba, de persze vannak, akik kifejezetten nekem célozva készítik a zenéket. Az a fontos, hogy ne csak jó előadók, producerek, vagy lemezlovasok legyenek, hanem legyen bennük valami igazán egyedi, amivel megérintik az embert. Az igazi művészek nagyon messzire eljuthatnak, ha hisznek magukban és ragaszkodnak ahhoz, amit csinálnak. Ha valami különlegeset csinálsz és hiszel is benne, akkor nincsenek határok, bármit elérhetsz.

Művészileg is helyes irány

– Mire számíthat a közönség a Gigolo-tól a 2009-es évben?
– Sokéves munka és előkészület után végre megjelenik a már említett "Teufelswerk". Eddig már két kislemezt jelentettünk meg a duplalemezes anyag dalaiból, illetve a remixeiből, és még lesz néhány további EP is az albumról. Úgy érzem, hogy karrierem során ez az eddigi legjobb munkám, és hiszem, hogy művészileg is jó irányban haladok. Aztán jön a Gigolo Compilation válogatássorozatunk tizenegyedik része, sok új, és persze régi arccal, olyanokkal mint például a Kikumoto Allstars, Captain Commodore, és G. Rizo. Sokat dolgozunk a divatvilágban is, divatbemutatók, és butikok zenei anyagait készítjük világszerte. Szeretnénk a Gigolo-val a jövőben még többet foglalkozni a művészetekkel is, és egyfajta platformként használni a kiadót azon művészek számára, akik inspirálják a Gigolo-t és engem.

– Komoly összefonódásaid vannak a divatvilággal is, ez is egyfajta önkifejezési formát jelent neked?
– Divat, művészetek, és zene. Mindhárom dolog egyformán fontos számomra. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hisz a múltban olyan divatikonokkal dolgozhattam már együtt, mint Donatella Versace, vagy Karl Lagerfeld. Jelenleg épp egy saját Hell-napszemüvegkollekción dolgozunk egy neves német kivitelezővel, a Freudenhaus-szal, s idén nyáron fogunk debütálni. Szeretem a közös divatprojekteket olyan remek designerekkel, mint a Freudenhaus, vagy a Wendy & Jim Ausztriából. Évekkel ezelőtt kerültünk kapcsolatba, felhasználták a "NY Muscle" albumom néhány felvételét a bemutatóikhoz, azóta pedig már több férfi-ruhadarabot terveztünk, melyek sorozatgyártásba is kerültek és szintén idén fognak piacra kerülni. Aztán közeli munkakapcsolatban vagyunk még a kiváló német divattervezővel, Michalski-val is, akinek szintén mi készítjük a zenei anyagot a bemutatóihoz és egyéb eseményeihez. Egy sor olyan kollekciót találhatunk, amelyet valamilyen szinten a zene is inspirált, és ugyanígy vagyok ezzel én is, ha elmegyek egy divatbemutatóra, mindig megihletnek az ott látottak.

Bakelit az alap!

– Mi a véleményed az új dj-technológiákról? Használod valamelyiket?
– Beszereztem pár cuccot otthonra, és kísérletezgettem olyan programokkal, mint például a Traktor. Rengeteg dj használja, és nincs is ezzel semmi gond, de ez nem fér bele a stílusomba. Alapvetően bakelitet használok, CD-ről csak megjelenés előtti promokat, és a hozzám küldött demo anyagokat játszom. Teljesen másmilyenek lennének a szettjeim, ha elkezdenék laptopot használni. Az nem az igazi Hell lenne.

– Sok kritikus szerint a digitális és CD-technológiák széleskörű elterjedése miatt a dj-kultúra elvesztette a varázsát. Hogyan vélekedsz erről?
– Tiszteletben tartom azokat, akik próbálják feszegetni a határokat a munkájuk során, és nem mondom azt, hogy ez venné el a dj-zés varázsát. Inkább abban fejti ki a negatív hatását, hogy manapság bárki azt gondolhatja, hogy majd ő is dj lesz, anélkül, hogy ugyanazt a lelkesedést és évek gyakorlatát tenné bele a dologba, ahogy azt annak idején mi tettük. Minket a zene hajtott, a partik izgalmasak voltak, az egész olyan volt, mint egy család. Ma mindenkit a felhajtás, a hype mozgat, ha valakinek van egy kis lemezgyűjteménye, már mindjárt azt hiszi, hogy játszhat a Watergate-ben, vagy bárhol, ahol akar. Ennek nem így kellene lennie. A dj-zés arról szól, hogy rendkívüli élmények történjenek a klubban, munka a közönséggel, és a mixerrel, valamint ismerni és szeretni kell a zenét.

– Hogy látod a zeneipar jövőjét a gazdasági világválság árnyékában? Vajon lesznek negatív hatásai a mi szcénánkra is?
– A legjobb dolog a zenében az a képesség, hogy még szomorú időkben is lélekemelő tud lenni. A zeneipart is térdre kényszerítette a válság, ez nem titok. Viszont más megközelítésből úgy is felfoghatjuk az egészet, mint egy ideiglenes nyaralást kiszakadva a valóságból, ami alatt inspirálhatjuk az érzéseinket és ösztönözhetjük magunkat a saját céljaink megvalósítására. Szóval remélem, hogy a nehéz idők ellenére az emberek továbbra is fognak zenét hallgatni, szórakozni járni.

– Harminc éve vagy a szakmában, gyakorlatilag mindent elértél, amit egy dj / producer kívánhat. Mi az ami még ma is motivál?
– Ez az egyetlen dolog, amiben el tudom képzelni magamat. Ez nem munka, ez nem egy állás. Sosem kelsz fel úgy reggel, hogy azt mondod "Nem, nem akarok ma egyetlen interjút sem adni", vagy "Nem érzem úgy, hogy ma a stúdióba kellene mennem". Szerencsés vagyok, hogy olyan életet élhetek, amilyet igazán szeretek, és mindezt megoszthatom a világgal is. Sohasem engedem, hogy az üzlet, vagy bizonyos emberek megváltoztassák ezt a hozzáállásomat.

[2009.04.07.]