Ha beüt a csőd... Green Day - 21st Century Breakdown

A Green Day-t a kilencvenes évekbeli virágzás és eltűnés után a 2000-ben kiadott Warning című album hozta vissza a köztudatba, de igazán a négy évvel később kiadott American Idiot durrant nagyot, kajálták a népek nagyon. Részben ezen felbuzdulásból itt a következő monstre darab.

Aki kitalálta punkrock-opera kifejezést, azt minimum sarokba térdeltetném két marék kukoricára. Ilyen zenei meghatározás nincs, jelen esetünkben azonban mégis van és a zenekartól nem is áll olyan távol, elég ha csak az ezelőtt kiadott American Idiot lemezt említjük. De ezt másodjára elsütni nagy merészség. Igaz, tét az nincs igazán. Jóval találóbb volna talán a konceptlemez kifejezést használni erre a lemezre is, ami persze igaz, csak milyen jól hangzik már, hogy punkrock-opera.

A Green Day-t a kilencvenes évekbeli virágzás és eltűnés után a 2000-ben kiadott Warning című album hozta vissza a köztudatba, de igazán a négy évvel később kiadott American Idiot durrant nagyot, kajálták a népek nagyon.

Részben ezen felbuzdulásból itt a következő monstre darab. A 21st Century Breakdown főszereplői egy fiú, meg egy lány, Christian és Gloria. A történet a Bush-korszak minden sanyarúságát magában hordozza (háború, elnyomás, pusztuló nemzet és egyéb csúnya dolgok).

Csendben jegyzem meg, hogy az elnököt ma egy bizonyos Barack Obama-nak hívják és talán nagyobbat üthetett volna a produkció egy háromnegyed évvel ezelőtt. De ki tudja, hátha itt is benne volt a cenzúra keze. A Mike Dirnt - basszusgitár, vokál; Billie Joe Armstrong - gitár, zongora, ének; Tre Cool – dob felállású trió a lemezre producert is cserélt, hiszen a másfél évtizede állandóságot képviselő Rob Cavallo-t az a Butch Vig váltotta, aki többek között olyan előadók lemezein dolgozott korábban, mint a Nirvana, a Smashing Pumpkins, a Garbage, vagy a Jimmy Eat World.

Vagy neki köszönhető, vagy a koncepciónak, de ezúttal szellősebb a produkció, igaz sokkal változatosabb és hangszeres vonalon sokrétűbb is egyben. Nem mondom, hogy gyengébb lemez, mint elődje az American Idiot, csak talán kevésbé direktebb és valahogy monumentális – a nagyzenekari hangszerelésért Tom Kitt felelt - darabnak is tűnik, amire tizenöt évvel ezelőtt mindenki nagyot nézett volna.

A lemez három felvonásból (Heroes And Cons, Charlatans And Saints, Horseshoes And Handgrenades) áll, ami erősíti a rock-opera jellegét és igazából kíváncsi lennék rá, hogy színházban, hogy mutatna ez az egész. Ki tudja, egyszer hátha...

Mivel a három felvonás 18 dalt tartalmaz, az egyenkénti elemzéstől eltekintenék, és azt hiszem felesleges is volna itt minden elemezgetés, mert a 21st Century Breakdown-t egészében kell méricskélni. Van itt csuklóból kirázott punk-rock dal (21st Century Breakdown, Know Your Enemy, Murder City, Mass Hysteria, Modern World), Beatles-szerű ömlengés (Last Night On Earth), hard-rock ballada (Restless Heart Syndrome), The Hives-rokon sikálás (Horseshoes And Handgrenades), sanzon darab ("Viva la Gloria" [Little Girl]) vagy bugyuta sulis-rock (The Static Age, 21 Guns), összességében mégis kerek a kép. Azért arra az urak vigyáztak, hogy a nagy művészkedés közben a slágerek is meglegyenek: a Before The Lobotomy, az East Jesus Nowhere, vagy a vidám hangulatú Peacemaker tökéletesen alkalmasak húzónótának.

Bár nagy elvárásaim nem voltak, mégis azt kell hogy mondjam, kellemes meglepetés a 21st Century Breakdown. Jól felépített, kellemes hallgatni való, de harmadszorra már nem kéne elsütni.

- hanczattila - 

[2009.06.22.]