Egy igazi élmény! Balázs Elemér - Always That Moment 2.

Azt hiszem, senki sem vitatja, hogy Balázs Elemér munkássága a magyar jazz csúcsteljesítményei közé tartozik. Ezúttal sincs ez másképp, az Always That Moment olyan lemez, amelyet meghallgatni igazi élményt jelent. Balázs Elemér engedett a divat hívószavának és a múltba kalauzol minket, mai szemlélettel, egy ízig-vérig standard lemezzel.

Ezúttal egy meghívást kapunk a ’30-as, ’40-es évek Budapestjére, a lokálok, kávéházak és mulatók világába. Ebben a világban a tangó, a swing, a bebop és a chanson a divat, de érezhető a cool hatása is.
 
Ismert témák csendülnek fel, melyeket dúdolunk anélkül, hogy ismernénk a címet, vagy akár a szerzőt. Nagyvárosi lokálban érezzük magunkat, ahol a pincérek szmokingot viselnek, a hölgyek bundát és kisestélyit. A zenekar korabeli slágereket játszik, vannak dalok, amikre táncolhatunk, és vannak, amikre akár álmodozhatunk a zenére figyelve, cigaretták és szivarok fátyolszerű füstjén keresztül.

Az előadás tökéletes, Bolla Gábor és Zana Zoltán már szinte mesélnek szaxofonjaikkal, melyeket az áttetszően finom és visszafogott gitár ellenpontoz. A dobjáték sodrása magával ragadó, de amikor lassítani kell, előkerül a seprű is. A zongorista nem helyezi magát előtérbe, amikor kell, akkor elegánsan teszi a dalokat kerekké és élettel telivé. A bőgős sem exponálja magát, néha beszúr egy kisebb szólót, vagy átveszi a dallamot, mindezt teljesen magától értetődően.

A vacsorát már elfogyasztottuk, most pezsgőre, vagy konyakra van szükség. A zenekar tovább játszik, néha pörög a dob és a szaxofonok próbálják egymást túlharsogni, aztán átadják helyüket a gitárnak és a zongorának, hogy az általuk keltett feszültséget feloldják, és rendelhessünk egy italt. Az ismert témák elvesznek az extázisban, majd újra előtűnnek a nyugalom köntösében – ez a záródal, az Autumn leaves. Megigazítjuk nyakkendőnket, rendezzük a számlát és felsegítjük a kabátot partnerünkre. Taxit hívunk, és hazatérünk, 2009-be.

- Esteé -
 

[2009.06.25.]