Belecsaptunk a közepébe: rengetegen a Sziget Fesztivál 1. napján
A kicsit gyengébbre sikerült 0. nap után teljes gőzzel beindult a Sziget. 65 000 ember látogatott ki már erre a napra is, ami rekordnak számít a kezdőnapokat illetően. Ennyien eddig csak hétvégéken voltak a Sziget történetében.
Helyzetjelentés
Elég sok változás van a tavalyi helyszínekhez képeset, szóval aki emlékezetből próbál meg tájékozódni, könnyen pórul járhat. Például összevonták az A38-as színpadot a Wan2 színpaddal és ez így most egy akkora sátorba került, mint amekkora eddig a PartyAréna volt (az pedig kisebb lett). Ez azt jelenti, hogy egyszerre 10 000 ember tud itt bulizni. Van egy külön Magyar Nagyszínpad (mr2 Színpad), így a Nagyszínpadra idén nem került magyar együttes.
Tegnap a Kispálon az ez előtti tér is megtelt dugig. Az italárak nem vészesek annyira, viszont az ételeket aranyárban mérik. Gyrostálat például 1300 forintért lehet kapni, szendvicsek 700 forinttól vannak. Az egytálételek is drágábbak egy ezresnél. Mobil wc-ből viszont rengeteg van, és tiszták is. A zuhanyzók teljesen rendben vannak – legalábbis amit én használtam tiszta volt -, de a víz sajnos jéghideg bennük, szóval durva sport lett a tisztálkodás is.
Franciás elegancia és könnyedség: Nouvelle Vague
A koncerthelyszínek is beindultak ezerrel, nehezen lehet követni a választékot, illetve a kilométereket. Éppen ezért én tegnapra úgy tervezte, hogy a Nagyszínpadnál leragadok egy kicsit. Az I am X kezdett délután 3-kor, majd jöttek a francia kedvenceim: a Nouvelle Vague. Idén ez a harmadik koncertem tőlük, nehezen unok rájuk. A két énekesnő még mindig nagyon elbűvölő, a zenekar pedig hozza a tőlük megszokott könnyedséget.
Szerencsére egy-két számot azért változtatnak a programjukba, így most végre meghallgathattam a Friday Night, Saturday Morning című klasszikust, mai az egyik kedvencem tőlük és a Balaton Soundon ez pont kimaradt. Aki esetleg nem ismerné a zenekart: a nevük jelentése Új Hullám, és a ’80-as évek New Wave-es zenéit ültették át Bossa Novába, egy kis swinggel megspékelve.
|
Nouvelle Vague |
Nagyon remek buli-hangulatot teremtetek villámgyorsan, mondjuk biztosra is mentek. Azért a Just Can’t Get Enough-fal és a Too Drunk To Fuck-kal nem nagyon lehet hibázni. Annak ellenére, hogy jó volt koncert – és nagyon szépen is szóltak – változatlanul fenntartom azt a véleményem, hogy a Nouvelle Vague-nak jobban áll a kisebb színpad, mert ott jön ki igazán a zenéjük hangulata. Az énekesnők nagyon jó hangulatban voltak, végig nevetgélték a számokat, a szőkeség le is jött a színpadról és végigfutott a keverőig, a férfinézők legnagyobb örömére. Ha most nem látom őket egy évig koncerten, akkor is megvan a kellő NV koncertadagom egy időre biztos.
Energiabomba Spanyolországból: Ska-P
Nagyon örültem tavaly, amikor megtudtam, hogy 3 év hallgatás után ismét összeáll a kedvenc ska csapatom, a Ska-P. Annak meg még jobban, hogy jönnek a Szigetre is! Így nem kellet kimeni a bécsi koncertjükre, itthon is láthatom őket. A zenekar nem változott semmit, ugyanolyan őrültek, mint voltak.
Igaz, hogy a gitáros-énekesnek ( Ő Pulpul) megszületet a kislánya, de ettől a koncert végén ugyanúgy levetkőzik egy szál alsógatyára, sőt még egy kis fenékmutogatás is belefér… Szóval amikor azt írom róluk, hogy energiabomba, akkor ez még nem is elég pontos megfogalmazás. Egyszerűen magával ragadó, táncolásra ingerlő minden mozdulatuk, minden egyes hangjuk. A közönség megőrült, nem láttam olyan embert aki ne mosolyogva táncolt volna, pedig azért délután 6-kor a Nagyszínpad előtt rendesen tömve volt minden.
|
Ska-p |
A zenekarról tudni kell, hogy nagyon durván baloldaliak, elkötelezett hívei a Forradalomnak (a latin-amerikai és a kubainak) illetve a marihuána legalizálásáért is küzdenek. A számaik közötti szünetekben is kiosztanak mindenkit, most sem volt ez másképpen. Kapott rendesen az USA, de nem maradt ki a szórásból a katolikus egyház sem, kiemelve a pedofil papokat.
Természetesen a rendőrség szidása sem maradhatott ki. A halálbüntetés eltörlése mellett is lándzsát törtek. Egyik számuk közben a színpadom végrehajtottak egy virtuális villamosszékes kivégzést is. Akkor azért valamit a zenéről is: a ska zene alapjában véve egy nagyon vidám gyors zene, feszes gitártémákkal, és nagyon sodró fúvósbetétekkel. Egyszerűen táncolni kell, amikor meghallja az ember.
A trombitás skót-szoknyában nyomta, egy jó nagydarab tetovált srác, látványnak sem volt utolsó. Volt még egy harsonás srác is, nagyon kemény műsort nyomtak végig. A koncert végén azt hittem, hogy elnyomják ők is a mostanában jól bevált formulát, azaz lejönek hangszerestől a közönség közé, de azért ez itt egy kicsit durva lett volna. Így inkább csak fogták a nagydobokat és körbeszaladgáltak velük a színpadon így köszönve meg a közönség közreműködését. A végére, ahogy már említetem azért maradt egy kis fenékmutogatás is: a skótszoknyás trombitás és a gitáros mutatta be ezt a mutatványt.
Koncertmix a nap végére
Elvileg úgy terveztem, hogy a Ska-P-s ugrálás és egy kis pihenés után folytatom a Világzenei Nagyszínpadnál az estét, mivel a két másik Nagyszínpados fellépő nem igazán hozott lázba (Snow Patrol és Lily Alen). Az elgondolást tett követte: kikötöttem végül a Calexico koncerten. Róluk annyit tudtam, hogy arizonaiak, és zenéjükben keveredik a rock és a mexikói mariachi zene. Sajnos nem lettem nagy rajongójuk, elég lagymatagnak tűnt nekem az egész, lehet, hogy rosszkor hallgattam bele a koncertbe, de nem igazán tudott lekötni az előadás.
Ezután beestem a Kispál második felére az MR2 színpadnál, és meglepetésemre egész jó kis koncert kerekedett. Azért meglepetésemre, mert volt azért pár Kispál koncert, amit annyira már nem élveztem, mint a ’90-es évek elején. Most viszont játszottak sok régi számot, amit nem is emlékszem, hogy mikor hallottam utoljára (Autók a tenger felé, Ha lefekszem a hóba, meg ilyenek). Nagyon sokan voltak itt is, ami előre vetíti azt, hogy ma a Quimbyn ha lehet még többen lesznek. Ezután még belefért egy White Lies koncert is az A38-Wan2 színpadon. Nekik van a To Lose My Life című slágerük, amit nagyon sokat lehetett hallani az itthoni rádiókban is.
A változatosság kedvéért ez a sátor is megtelt este 11-re. A koncert nem volt rossz, viszont túl sok különlegesség sincsen a zenéjükben: gitáralapú rockzene, néha kicsit Sisters Of Mercy-s énekkel, és betétekkel. Ami viszont nagyon kemény volt: a sátornak a tartóoszlopai belül körbe vannak ugyan kerítve, de ez nem igazán akadályozta meg az embereket abban, hogy ezekre felmásszanak egészen a sártor tetejéig. (Cirkuszi sátor-félét kell elgondolni, csak egy kicsit nagyobb méretben.) Szerintem ez így nagyon veszélyes. Főleg úgy, hogy azért az emberek többsége este 11 után már nem szomjas a Szigeten.
Nekem eddig tartott a tegnapi nap, több koncertre egyszerűen már nem volt energiám. Ma újult erővel vágok neki a napnak, pár finomság ma is lesz (The Ting Tings, Quimby, 808 State, Tricky).
Kitartást Mindenkinek!
Sziget első napja képekben
-Aretuska-
[2009.08.13.]