A Treff új albummal készülne meghódítani a közönséget

A hatvani illetőségű Treff Rock Band által befutott zenei pálya akár a vidéki magyar rocktörténet látlelete is lehetne. Harmincvalahány év elteltével lehet ugyan elemezgetni, vajon hol, és miért futott mellékvágányra egy ígéretesen induló zenekari karrier, de ez már aligha viszi előre a dolgokat. Akárhogy is alakul, egyvalami biztos: a Treff együttes kemény alapú, dallamos rockmuzsikát játszik, és emellől nem lehet eltántorítani őket. Erről csak megerősítést adott az alapító-gitáros Speck János, valamint a fiatal énekes tehetség, Ráduly Levente.

- Első meghatározó zenekarod a Treff együttes volt. Azt megelőzően, mikor kerültél zeneközelbe?
Speck János: - Családi házban laktunk, a kert végénél volt a zeneiskola. Könnyű dolgom volt, ha kellett lejöttek értem, és átvittek az iskolába (nevet). Klarinét-szaxofon szakon kezdtem, a gitárral a gimnáziumi évek alatt ismerkedtem meg közelebbről. Úgy történt, hogy beléptem egy beatzenekarba - akkoriban még így hívták -, ott elfért a szaxofon. Mikor a gitárosunk Mentsikov Géza elment egy vendéglátós bandába, én vettem át a helyét. Mivel otthon már egy házi készítésű gitáron gyakorolgattam, a zenekar életben tartása miatt egy hét alatt megtanultam a számokat. Aztán, mint mindenkit, engem is elvittek katonának, majd a leszerelés után megcsináltam a Treffet.

- A kezdetek bíztatóak voltak egy szárnyait bontogató banda számára, hiszen a hazai rock felfutásának évében startoltatok. Mint az életrajzi leírásból kiderült, titeket sem került el a „népvándorlás”. Pusztán ennek tulajdonítod, hogy megtört a kezdeti lendület?
- Egyrészt valóban jöttek-mentek az emberek, ami általában nem tesz jót egy zenekarnak. Katonának mentek, megnősültek, az asszony nem engedte őket játszani. Mindig újra kellett kezdeni, más tagokkal. Másrészt egy vidéki banda nem nagyon rúghatott labdába abban az időben. Akkor Budapest sokkal messzebb volt Hatvantól, mint most. Nem úgy történt, hogy beugrok egy autóba, és már fönn is vagyok! Nem sok autó szaladgált az utakon, így az ügyintézés nehézkesen ment.

- Mikor készültek az első saját nóták és kik a szerzők?
- Az első időkben is írtam dalokat, de azt nem szabad meghallgatni. Főként a technikai dolgok miatt, hiszen nem mondható, hogy abban az időben ideális feltételek lettek volna. Elég, ha azt mondom, hogy MK 21-es magnón rögzítettük őket? Ebből sejtheted, hogyan szólnak! Ma akár egy kis házi stúdióban is rögtön vissza tudod hallgatni, illetve korrigálni, ahol szükséges. A régebbiek közül is műsoron tartunk néhányat, de a koncertjeinken játszott nóták zömét az utóbbi tíz évben írtam.

- A zenét és a szöveget is?
- Igen.

- A hangszerelés mennyire közös munka?
- Van egy irányvonal, amit többé-kevésbé mindenki tud, és a magáénak érez. Ha valakinek van valamilyen ötlete a nótákkal kapcsolatban, amit bele akar tenni, nyugodtan megteheti. Akár a próbákon, akár menetközben. Mindegy.

- Adódik a kérdés: miért nincs Treff-lemez? Nem próbálkoztatok bejutni a rádió 6-os stúdiójába, vagy netán valamelyik kiadónál?
- De igen. Jártunk a Petőfi Rádióban 2006 októberében, ahol fölvettünk négy számot. Pont akkor zajlott a tüntetéssorozat, így nem tudtuk folytatni a felvételeket, mivel az épületet hermetikusan lezárták, és teljes harckészültség volt az egész Bródy Sándor utcában. Mire helyreállt minden, addigra a rádiónál olyan jellegű változások mentek végbe, ami nem tette lehetővé, hogy befejezhessük a munkát. Ilyen módon a stúdiófelvételek bent ragadtak, még nekünk is csak lebutított MP3-as verzióban van meg. Pedig ígéretet kaptunk arra, hogyha elkészülünk a felvételekkel, a rádió játssza majd a dalokat. Hiába, nincs szerencsénk! Azért egy demo felvétel rendelkezésünkre áll, Sáfár Öcsi stúdiójában rögzítettünk egy lemeznyi anyagot.

- Az Itt állok e földön mind dallamában, mind szövegét tekintve ostromolhatná a hazai rock slágerlisták élvonalát – ha nagyobb ismertségre tehetne szert. Akár a zenekar kitörési pontja lehetne. Volt valami konkrét esemény, behatás, amihez köthető a dal születése?
- Semmi konkrét dolog, egyszerűen csak jött – megírtam. Tényleg. Hallottam olyan hangokat, hogy azért csináltuk, mert most divat a nemzeti rock. Ki kell ábrándítsak mindenkit, aki így gondolja: ez nem igaz. Ugyanis amikor ez a nóta készült, még nem is volt ennyire népszerű ez a műfaj. Egyébként dolgozom ehhez hasonló hangulatú számokon.

- Speck János gitáros, Imolya László billentyűs, valamint Benkő Albert bőgős biztosítja az állandóságot a zenekarban, míg a dobosok, de főleg a frontemberek gondoskodnak a „változatosságról”. Mára kialakult egy stabil formáció?
- Lacival és Bögivel (Benkő Albert – a szerk.) már tíz éve együtt vagyunk. Ez idő alatt dobosokból kettőt emésztettünk; az egyik anyagi okok miatt távozott, a másik - Pálmai Zoli fia, Tamás - pedig elment főiskolára tanulni. Az énekesekkel is nehéz helyzetben voltunk. Ezekhez a stílusú nótákhoz nehéz találni megfelelő adottságokkal rendelkező férfi torkot. Akik velünk voltak: Répássy Gábor és Kálmán Gyuri – mindkettővel más okok miatt szakadt meg az együttműködés. Próbálkoztunk női énekhanggal is, ennek tulajdonosaiból három is megfordult a zenekarban. Előfordult, hogy egyszerre két női énekessel dolgoztunk, kiegészítve két férfi vokállal, így négyszólamú kórussal szólaltak meg a dalok. Bozsik Gyöngyvérrel is nagyon meg voltunk elégedve, vele egyeztetési problémák voltak. Aztán ráakadtunk egy énekesre, akit úgy hívnak, hogy Ráduly Levente. Remélem ez a felállás stabil lesz!

- Ráduly Levente a Szkítiából érkezett, akik a Kormorán mellett a magyar folk rock kiváló képviselői. Mit tudhatunk rólad? Van hard rockos múltad, vagy „csak” egyszerűen ebben a műfajban is ki akartad próbálni magad?
Ráduly Levente: - Erdélyből, Székelyudvarhelyről származom. Ott játszottam egy heavy metal zenekarban, amely a Gamma Rayt, a Helloweent, és a power metalt tekintette irányadónak. Innentől kezdve éreztem, hogy nekem ezt kell csinálnom: ez éltet, a zene az életem része. Aztán átjöttünk Magyarországra, ahol rögtön elkezdtem zenekart keresni. Sok barátra tettem szert, és pár zenekart kipróbáltam, míg ráakadtam a Szkítiára. Velük három és fél nagyon szép évet nyomtam le, aztán elváltak útjaink. Az Ómen együttes által hirdetett meghallgatásra jelentkeztem, végül ennek kapcsán talált meg – Isten ajándékaként – a Treff együttes.

- El tudod rendezni magadban a különböző stílusokat?
- El, ugyanis többféle zenével tudok azonosulni. A rockon kívül szeretem a countryt, a népzenét, sőt régebben még a 80-as évek diszkóját is meghallgattam. Ami igazán megfog, az a hard rock, a heavy-, a power-, a glam metal, vagy az AOR. Mindezek mellett természetesen ott a nemzeti rock. Itt jegyezném meg, hogy sokan azonosítanak Axl Rose-zal, de ki kell jelentenem: abszolút semmi közöm hozzá!

- Térjünk vissza a Treffhez! Hogy sikerült a beilleszkedés a zenekarba?
- Itt nagyon jól érzem magam, az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, a tudásom is elegendő. Viszont én nem vagyok megelégedve magammal, minden téren szeretnék fejlődni. Úgy érzem sikerült beilleszkednem. Eleinte fölmerült bennem, hogy ők hogyan állnak majd egy fiatalhoz, de végül nagyon jók a tapasztalataim ezen a téren is. Hiába a korkülönbség, ők belül fiatalok maradtak. Sok ifjú zenész megirigyelhetné a színpadi viselkedésüket. Főleg Jani aktivitása ragad magával.

- Azon túlmenően, hogy makacsul kitartotok a választott műfaj, a rock mellett, hogyan gondolkodtok a Treff zenekar jövőjéről?
R.L : - Szeretném, ha közös munkával sikerülne egy nagyon nagyot előre lépni, sok helyre el tudnánk jutni – és nem az anyagiak miatt. Jó lenne, ha befutna a zenekar, s minél többen megismernék. Ha ez a zene, ez a fülbemászó, dallamos heavy metal nekem megtetszett első hallásra, akkor - azt gondolom - mást is megfog. Ennek érdekében ezeket a dalokat valamilyen módon rögzíteni kell. Jövőre feltétlenül ki kellene hozni egy új anyagot. Ezen kívül nagyon fontos a promóció, legyen minél több sajtómegjelenés! Ez a csapat nekem nagyon tetszik; magukat a dalokat, azok szövegvilágát nagyon közel érzem magamhoz. Ezek között akad persze, ami nem egészen az én világom, de most készülnek olyanok is, amelyek mindannyiunk érzéseit képesek kifejezni. Amellett, hogy a mindennapjainkról szóló, és a szerelmi témák megmaradnak, kissé nyitunk a magyarságtudat felé is.

S.J.: - Készülnek az új számok, Levente írja a szövegeket, én a zenét. Lassan összeáll egy nagylemeznyi anyag, a számítógépen már fönn van hat, vagy hét nóta. Ahogy Levente is mondta: jövőre szeretnénk, ha a boltokban lenne a Treff új albuma.

Kell a lámpaláz vagy sem? Ami a klipek mögött van
 
- Hegedűs István -

[2009.09.30.]