Egy Ifipark emlékére - Huszonöt éve zárt be a Budai Ifjúsági Park

Budapest kultikus szórakozóhelye 1961-től, huszonhárom éven keresztül szolgálta több generáció kultúrált szórakozását. Huszonöt éve, 1984. szeptember 23-án a kőoroszlánok őrizte kapuk végleg bezárultak az ifjúság előtt.

Budai Vároldal, rézsútosan futó kőkerítés magasba törő oszlopokkal, boltíves felépítmény. Mindehhez jön a Duna szinte karnyújtásnyira lévő közelsége, jó levegő, olcsó sör, igazi virsli, vasszékek, vasasztalok. És ami a legfontosabb, hétfő kivételével, a hét minden napján élő zene.

Ahogy a Fonográf együttes is megénekelte első nagylemezén, „A fehér ing és nyakkendő még kötelező volt…” és bizony a bejárat előtt posztoló, díjbirkózó külsejű „beengedő legények” szigorúan gondoskodtak a rendelet betartásáról. Mindemellett nem csak a nyakkendő, rövid haj (az élelmesebbek a fülük mögé fésült hosszú tincseket próbálták jólfésültként „eladni”), de a farmernadrág is tiltólistán szerepelt a Park látogatói számára.

Az értelmetlen és túlzott szankcióknak köszönhetően tény, hogy komolyabb verekedéseket, atrocitásokat nem jegyeztek föl a korabeli krónikák, de szép számmal rekesztettek ki fiatalokat, akiknek összes „bűnük”, hogy farmerban érezték jól magukat, és eszük ágában sem volt senkibe belekötni. Ha netán valaki mégis renitenskedett, hamar beleszaladt a rendezők által kiosztott súlyos pofonokba. A kívül rekedt „huligánoknak” titulált fiatalok megalakították az úgynevezett Nagyfa Galerit, vagyis a Park oldalában egy hatalmas fa erősebb ágaira kapaszkodva, illetve annak tövében hallgatták a belülről kiszűrődő zenét. A mindinkább felerősödő, követelő hangok ellenére is a hatalom sokáig hajthatatlan maradt, csak a nyolcvanas évek elején engedtek a szorításból.

A kezdet…

1961. augusztus 20-án, minden különösebb reklám nélkül nyitott meg Budapest első számú nyári szórakozóhelye, a Budai Ifjúsági Park. Nem csak az első alkalommal, de a későbbiekben is nagyjából 2000-2500 fiatal várakozott hosszú tömött sorokban a bejutásra, hogy meghallgathassa a kor divatos előadóit, a Holéczy- és Nebuló együtteseket, a Bergendyt, az ős-Illést, Németh Lehelt, Ambrus Kyrit, vagy éppen Aradszky Lászlót.

De az Echo, a Metró, vagy az Omega éppúgy hozzátartoztak a rendszeres fellépőkhöz, mint a Benkó Dixieland, a Scampoló, vagy Kovács Kati.

A beatkorszakban, és a hetvenes években már a zenekaroké lett a főszerep. Hetente azonos napon a fiatal, feltörekvő bandák kaptak lehetőséget a bemutatkozásra, itt vált ismertté például egy Tűzkerék koncert vendégeként Tátrai Tibor. A kedd a Mini és a P.Mobil párosának jelentett állandó fellépést, és ezzel a keményebb műfaj kedvelőinek örömet; de a dzsessz rajongói sem maradtak parlagon: állandó, fix napot kaptak a műsorok összeállítóitól. A táncolni vágyók, és a könnyebben fogyasztható muzsika szerelmesei a Gemini együttes által tolmácsolt friss és örökzöld pop slágerekkel hódolhattak szenvedélyüknek.

A standard programok mellett, jelentős szerepet kaptak az úgynvezett nagykoncertek azon együttesek számára, akik már túlnőttek az Ifjúsági Park rendszeres fellépési keretein. Így az Illés, illetve a belőle alakult KITT Egylet, az Omega, a Metró, a Piramis, Karthago, stb. koncertjein az egyébként öt forint helyett, megemelt, tizenöt forintos belépődíj dukált. Ilyen alkalmakkor külön nagyszínpadot építettek a sztárbandák számára.

Különös jelentőséggel bírt az április 30-i ünnepélyes megnyitó, ahol általában tízezer gyerek szorongott, hogy láthassa, meghallgathassa kedvenceit. 1972-ben a Taurus, 1978-ban a Piramis-P.Mobil nyitókoncertje számított nagy eseménynek. Még az év december 23-án, a Piramis a fagyos téli estén, „Kívánj igazi Ünnepet” címmel tartott rendhagyó szabadtéri bulit. 1980. május 24-én a roki-Hungária képeszti el a BIP közönségét zenéjével, kockás zakóival és napszemüvegeivel. 1983-ban a P. Mobil egyedül játszotta a nyitóbulit, melyet Koltay Gábor filmrendező meg is örökített.

Magyar Fal koncert (1. részlet) - A film a YouTube-on megtalálható. Klikk a lejátszóra duplán, ahol a többi részt is láthatod.

Rajnák László, a Park igazgatója, hosszú időn keresztül vaskézzel vezette a rábízott intézményt, sokszor túlteljesítve a hatalom elvárásait. Aztán 1974 nyarán robbant a bomba. Kiderült, hogy a feddhetetlennek hitt Rajnák elvtárs és „bűntársai”, kollégái folyamatosan becsapják a fiatalokat; manipulálnak a belépőjegyekkel, csalnak, túlszámláznak a büfében. Ezért akkoriban börtönbüntetés járt. Sokak számára egyfajta elégtételként szolgált a rettegett igazgató elvtárs lebukása.

1980. május 27. Edda koncert, tízezer ember. A Park bejáratát övező kőkorlát „elfáradt” és öt fiatalt megsebesítve ledőlt. Ekkor már sejthető volt, hogy valami történni fog az intézménnyel kapcsolatban, bár a gyerekek még a felújításban reménykedtek.
1981-ben egy dalpályázat győzteseként a Bergendy együttes adta elő a zenekarvezető és Tardos Péter által komponált Budai Park Bluest, amely korhű képet festett a kedvelt szórakozóhelyről.

A vég...

1984. Az épületet életveszélyesnek nyilvánítják, sorsáról a későbbiekben döntenek majd (egyébként a mi napig semmiféle döntés nem született). A döntéshozók szerint a Budai Ifjúsági Park betöltötte küldetését, és átadja a helyét a Városligetben épülő Petőfi Csarnoknak.

1984. szeptember 23. Az utolsó koncert, a Parkbúcsúztató. A P.Mobil együttes a Black Sabbath hasonló című számát idézve, megrendezi az Elektromos temetést. Schuster Lóránt a zenekar frontembere, aki sokat köszönhet a Budai Ifjúsági Parknak, a koncert előtt adott riportjában valósághűen vázolta az akkori helyzetet: „Valami olyasmit érzek a Park bezárásával kapcsolatban, mint Radics Béla temetésén. Ő sem csak egy gitáros volt, hanem szimbólum is. A BIP sem csak egy hely volt, ahová táncolni és zenét hallgatni jártak a gyerekek, inkább szimbóluma egy korszaknak. Talán az utolsó a nagy parkok közül. Mert lassan megszűnnek a rockparkok, megszűnt, vagy átalakult szabadidőparkká a kőbányai, a csepeli, a lőrinci. A vidékiek is sorra tűnnek el…”

2009. szeptember: Hajnal Gábor, aki műsorvezetőként részt vett az Elektromos temetésen, és sokáig a Park disc jockey-ja volt:
„Arra gondoltam, hogy az évfordulón össze kellene jönnünk, hiszen zenészeket és közönséget is rengeteg emlék fűz a Parkhoz (jómagam sok évig, mint „közönség", majd, mint műsorvezető sok estét töltöttem ott) és beszélgetni a szép időkről, emlékezni azokra, akik már nincsenek közöttünk. Ezért aztán szeretettel várlak 2009. szeptember 23-án, este 19 órától a Picasso Pointban (Bp.VI. Hajós u. 31.), ahol levetítjük a "Volt egyszer egy Ifipark" c. filmet és egész este a Park korszakának, magyar zenekarainak dalai szólnak.”

-Hegedűs István-

A Budai Ifjúsági Park témájával a Múlt-kor történelmi portál is foglalkozott. Klikk a következő oldalra, és nézd meg a riportot.

[2009.09.23.]