Az akusztikus gitárzene csúcsa - Szabó Sándor, Kevin Kastning és Dominic Miller Budapesten

2009. szeptember 24. és 28. között Szabó Sándor gitárművész négy alkalommal, négy különböző helyszínen lépett fel két neves külföldi előadóval közösen

A Vácott, Szegeden, Budapesten és Pécsett megrendezett koncertek az itthon kevésbé ismert, modern akusztikus gitármuzsika népszerűsítését tűzte ki célul. Az 53 éves magyar művész immár 30 éve ezen stílus képviselője, professzionalizmusát a Németországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban megjelentetett albumai, lelkesedését pedig az általa szervezett koncertkörutak és fesztiválok fémjelzik. Szabó Sándor négy évvel ezelőtt döntött úgy, hogy megszervezi a szóban forgó rendezvényt, amelyre két kollégáját s egyben barátját, az amerikai Kevin Kastninget és a brit Dominic Millert is meginvitálja hazánkba.

Az első, körülbelül háromnegyed órás blokk nyitánya egy gyönyörű és szenvedélyes dal előadása volt Szabó előadásában, a Broken Soul, azaz Megtört lélek címmel, a 2007-es Deeper Reality szóló CD-jéről. Kevin Kastning egy Massachusetts-ben élő 49 éves, igazán szimpatikus zeneszerző, aki kórusműveket és kamaradarabokat ír, ugyanakkor különleges gitárjátékáról is ismert. Mellesleg a bostoni Berklee School of Music-on végzett, ahol többek között Pat Metheny tanítványa volt. Szabóhoz hasonlóan a 12-húros baritongitár a fő hangszere, s eddig együtt három lemezt adtak ki Amerikában. A baritongitár általában egy kvinttel lejjebb szól, mint a normál gitár, ennek megfelelően az ehhez tartozó hangolás: A D G C E A. A Beach Boys, Dave Matthews, John Petrucci és Pat Metheny (One Quiet Night) után így élőben is megismerkedhettünk ezen csodálatos hangszerrel.

A folytatásban Sándor és Kevin négy kompozíciót játszott el duóban, mindegyiket a közelmúltban rögzített és a jövő évben megjelenő negyedik albumukról. Az első közösen előadott, Hermitage című szerzemény egy érdekes és nyugtalan hangulatot árasztó darab volt. Kevin főként a monoton alapot játszotta, míg Sándor meggyőzően szólózott rá. Szabó elmondása szerint nem igen hangzott el még ilyen muzsika hazánkban, sőt még hasonló sem. Igaza volt!

Kevin végig a 12-húros Santa Cruz hangszeren játszott, Sándor viszont néhány dalban váltott a 6- és a 12-húros között. Mindkettőjük játékán érződött a klasszikus iskola, a hangszertartásuk és körömmel való pengetésük is ennek volt megfelelő. Az Improfugue V egy disszonáns, nehezen emészthető szerzemény volt, amelyet a szintén vadonatúj Invocation követett. Ez a jó lüktetésű, blues-os darab bővelkedett a finom és kreatív megoldásokban.

Az Improfugue VI egy középkori lantmuzsikára hasonlító dallammal indult, majd a nóta szétesését követően egy alternatív megoldás bontakozott ki előttünk, ezek után jött a frappáns befejezés. Szabó Sándor ismét szólóban játszott el egy művet, méghozzá egy igazi sámán-nótát, A varázslók táncát. Az igazán élvezetes kompozíciót és country stílust követően jött az est sztárvendége, aki közel 50 évesen 20 éve játszik együtt Stinggel.

„Dominic Miller egy muzsikus, aki mellesleg gitáron játszik.”, hangzott el Szabó Sándor felkonfjában. Dom egyórás szóló blokkja egy közel negyedórás, igazi csemegének számító egyveleggel kezdődött. A Baden / Eclipse / A Day In The Life / Bring On The Night / Lullaby To An Anxious Child / La Boca kombináció új és régi, gyors és lírai, saját és Sting-nótákat, sőt egy igazi meglepetés Beatles-feldolgozást is tartalmazott. A dalok közötti átkötések különösen ötletesek és spontán-hatásúak voltak. Némi lassú intró után következett a különösen szép Do You Want Me, az Eclipse-hez és a La Bocához hasonlóan szintén a First Touch című 1995-ös albumról, amelyről a legtöbb szerzemény elhangzott az est folyamán.

Érdekes volt látni a kontrasztot a két klasszikus gitároshoz képest, hogy Dom mennyire laza volt, ahogyan például a hangszerét tartotta, vagy amint kivillant fekete szerelése alól piros zoknija. :) A folytatásban következett Sting franciául előadott dala, a La Belle Dame Sans Regrets a Mercury Fallingról, összekötve Johann Sebastian Bach Prestojával, amivel Dominic sajnos elég rendesen megszenvedett. Élt is az önkritikával: „Ne próbáljátok ki otthon! Kurva bonyolult!”.

Gitárosunk hiába készült előre forgatókönyvvel, az egész eltervezett repertoáron végül a rögtönzés kerekedett felül. A gyönyörű Fields Of Gold a néhai Eve Cassidy-féle verzióban csendült fel egy szál gitáron, majd Dom 19 éves korában Brazíliában töltött élményeiről és egykori zenetanáráról mesélt, akinek tiszteletére eljátszotta annak egyik szerzeményét. A hamisítatlanul dél-amerikai íz után Miller bizonyítani szeretett volna nekünk és magának, s ismét nekirugaszkodott egy Bach-kompozíciónak.

Az Air On A G String jól sikerült, bár ez egy könnyebb darab a korábban említett Prestonál. A klasszikus Shapes albumtól ekkor elérkeztünk a kortárs Fourth Wallig, amelyről a nyitódal, az Argentínában található vízesésről elkeresztelt nóta, az Iguazu került terítékre. Ezt követően három szerzemény következett ismét a First Touch-ról, a Ten Years, amelyet D-re lehangolva adott elő, Szabó Sándornak dedikálva. Dominic igazán nagyra értékelte a meghívást és csupa szépet és jót mondott Sándorról, Budapestről és Magyarországról. „Ha megvásároltok egy CD-met segítetek nekem abban, hogy készítsek egy újabbat. Meg közeledik a feleségem születésnapja. És egy új autó is jól jönne már...”

A Pino Palladinoval közösen írt érzéki February Sun és a kemény Rush Hour zárta a szóló show-t, amelynek végére Szabó is berohant a színpadra, s csatlakozott az előadáshoz. Érdekes módon, hiányzott a Dominic Miller és Sting által jegyzett Shape Of My Heart a repertoárból. A ráadásban a három gitárművész közösen adott elő egy művet, amelynek címe Dom szerint igen találó volt, Blind Flying (Vakrepülés), hiszen Sting zenészének itt abszolút improvizálnia kellett. Miller pár mondatban még magasztalta Kastning fantasztikus harmóniáit és zeneszerzői képességeit is.

Reméljük lesz folytatása az ilyen és ehhez hasonló fantasztikus több állomásos akusztikus koncertkörutaknak a jövőben is, hogy az igényes és meditatív muzsikát kedvelő maroknyi közönség ismét új élményekkel és lélekben gazdagabban távozhasson!

-Gerg, gragjazz.blog.hu-

[2009.11.17.]