2009 legizgalmasabb koncertjei: Január - Presser ezreket varázsolt el az Arénában

Hát, nem szokványos koncert volt az biztos. Eltért attól a profi pontos kezdésben (értsd fél óra késés), eltért a színpadiasságában, eltért attól a vendégelőadók számában és eltért attól a számok összeállításában - írtuk január végi beszámolónkban.

Igen nagyszabású, teátrális koncertet élvezhetett az a több mint 10.000 ember, akinek sikerült jegyet szereznie. Mert bizony sokaknak nem sikerült. Az előadás előtti percekben is hangosan kóvályogtak hittel teli ’szerencsevadászok’ az Aréna előtt: "jegyet veszek” felkiáltással. Eredményét tekintve a „jegyet vennék” kifejezés találóbb lett volna.

Az év eleji koncertről több olvasónk is írt véleményt:

"Én ott voltam a koncerten - 60 évesen - és nekem tetszett. Hogy miért? Mert hallottam olyan számokat, amiről el sem tudtam képzelni, hogy csak egy zongora és ének nagyon jó. Az pedig, hogy ilyen-olyan (pl. hangszerelés stb.) módon belenyúlt számokba, az az Ő zenei nagyságát jelzi. Nem éreztem azt, hogy ez egy szomorú koncert lett volna. Inkább egy igazi PRESSERES koncert. "Mindenki másképp csinálja" - írta Lajos.

"Tegnap este mi is ott voltunk a koncerten a férjemmel. Fantasztikus volt!!! Csakis köszönni tudom a tegnap estét Presser Gábornak. Különösen tetszettek a vendégek, úgy éreztem, hogy Ők is nagyon élvezték az estét. Nem igazán tudtam, hogy mire számitsak, amikor tegnap elindultam. Nem tudtam milyen lesz egy önálló Presser-koncert, de nagyon örülök, hogy ott voltam. Élőben is láthattam Presser zsenialitását." - osztotta meg velünk Marica.

Szeretnéd tudni mit gondoltak lapunk olvasói a koncertről? Itt elolvashatod!

Persze kollégánk is a helyszínen járt, ő így vélekedett a látottakról:

Sötét kép, majd egy erős fénycsóvában megjelenik minden, amiért ma jöttünk. Egy bongyor haj, egy trademarked ajakkontúr, egy napszemüveg, egy fekete zongora, egy mikrofon és egy hang. Egy semmi mással össze nem téveszthető hang: Pici. Igazából már ennyi is elég lett volna egész este - már megérte volna -, de volt itt még sokminden más meglepetés is.

A kezdeti blokk keserédes, de nagyon lírai, érzelmes összeállítással indult (hangulatkeltés gyanánt, íme némelyik dalból egy-egy Pici részlet a miheztartás végett: ..tudtam, hogy ez lesz a vége.../ ...legvégén lesz még egy dal...../ ....az első szerelem.... / ...rozsdás szög van a szívemben...)
Ezektől a versektől - úgy láttam - nem csak én érzékenyültem el.

Sokunk életének részévé váltak-e sorok. Dúdoltuk, ha bánat ért, bömböltük a bulikon, ha kellett, ha nem. Helyettünk fogalmazott meg gondolatokat, csak éppen sokkal szebben, költőiebben és még a fiúknak is segített azokban a nehéz napokban, amikor vérzett a szívük.

Közben már az első vendég énekest, Voga Viktóriát is élvezhettük szemünkkel, fülünkkel. Ne tagadjuk, ami szép az szép. Jó volt látni, hallani Őt.
Aztán valami érdekes eszköz jelent meg a színpadon, amiről kiderült, hogy hangszerként funkcionál.

Érdekel a januári koncertbeszámoló? Klikk IDE a teljes cikkért!

[2009.12.22.]