1 óra, 1 Koncert, 10 dal - interjú Presser Gáborral

Aki ott volt, valószínű, hogy sokáig fog emlékezni 2009. január 24-re. Zsúfolásig telt nézőtér, az előadók szinte megszámlálhatatlan sokasága a színpadon: nagy vonalakban ennyi a Papp László Sportarénában megrendezett „Presser Gábor - 1 Koncert” mérlege.

Aki nem volt ott, és szeretne belekóstolni egy ilyen nem mindennapi hangverseny eszenciájába – megteheti. A Sony Music jóvoltából ugyanis kézzel fogható, a lejátszóba betehető és meghallgatható a koncert egy órányi anyaga. A koncertről és annak utóéletéről Presser Gábort kérdeztük.

- A koncert után milyen érzésekkel jöttél le az Aréna színpadáról?
- Nagyon boldog voltam, ugyanakkor jó fáradt is. Ennek oka a háromórányi színpadi jelenlét, koncentrálás. Viszont a közönség szeretete, a fogadtatás boldogsággal töltött el.

- Kezemben tartom az 1 óra az 1 Koncertből címmel frissen megjelent CD-t, amely 10 dalt tartalmaz. Tekintve, hogy három óra anyagát nem könnyű besűríteni egy órába, milyen szempontok alapján választottátok ki pont ezeket a dalokat?
- Úgy gondoltam, hogy a teljes műsorból olyasfajta egy órát adnék, ami nagyrészt – két dal kivételével – zenekaros, illetve nagyzenekaros anyag. A Nekem nem szabad, amit Rúzsa Magdi énekelt, és a Várlak, amit Falusi Mariann adott elő -, ezeket egy szál zongorakísérettel játszottuk. Ezt így arányosnak éreztem. Azt is szem előtt tartottam, hogy a dalok korban, zenei stílusban, hangszerelésben hogyan kövessék egymást a lemezen.

- Volt-e szükség utómunkálatokra?
- Szinte csak össze kellett keverni. Összesen három-négy technikai hibán, egy beleköhögésemen és egy szövegtévesztésemen kívül (nem is tudom, hogy pont ez a dal felkerült-e a lemezre?) hála Istennek semmit sem kellett csinálni. Azért dolgoztunk a koncert előtt olyan sokat, hogy lehetőleg minél kevesebbet kelljen utólag belenyúlni. Ugyanis gyűlölöm az utómunkát, az utólag kikozmetikázott anyagot.

- Terveitek szerint az előadásról a későbbiekben egy DVD is napvilágot lát, amely azért jobban vissza tudja adni a koncert hangulatát. Lesz-e tartalmi átfedés a két kiadvány között?
- Nyilvánvaló, hogy lesz, hiszen a most megjelent egy órás hanganyagban egy csomó olyan alapmű szerepel, amit sehonnan sem lehet lehagyni. Viszont azon is igyekeznünk kell, hogy túl nagy ne legyen az átfedés a leendő DVD, és a mostani CD között. Ez egy picit a jövő zenéje, hiszen a CD épp elég munkát adott, emiatt a képanyaggal még sehol sem tartunk.

- Egy ilyen volumenű előadás után, amely ennyi embert megmozgatott, óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon lesz-e, lehet-e folytatás? Azokra a dalokra is gondolva, amik esetleg ebből kimaradtak.
- Nem tudom. Ez is ad hoc jött, eleinte meglehetősen ódzkodtam egy ilyen előadástól. A végeredményt látva persze bebizonyosodott, hogy mennyire nincs igazam, hiszen csak a főpróbára hatezer jegye fogyott el. Arról nem beszélve, hogy magát az egész előadást, szinte „lábon” adták el, amin nagyon meglepődtem; ugyanis arra nem gondoltam, hogy egy „Aréna artista” vagyok. Viszont ugyanannyira örömteli és megtisztelő is. Egy biztos: ha továbbra is felkérnek koncertezésre, és bennem is valami elkezd alakulni, akkor ehhez hasonlót nem csinálnék; inkább egészen mást szeretnék! Január óta nem játszottam nagyzenekaros koncerten, a nagyobb helyeken is egy szál zongorásat játszom. Teljesen egyedül, vagy néha-néha egy-egy vendéggel. Most persze nem tudom mivel állok ki, ha majd valamikor újra nagyon nagy helyszínen kell koncerteznem.

- Maradt hiányérzet benned, vagy úgy érzed, hogy ez a koncert teljesen lefedte negyvenéves szerzői pályádat?
- Nem, egyáltalán nem. Úgy éreztem, hogy a közönség már nem fogja tovább bírni, így az egészet három óra hosszra állítottuk be. Borlai Gergővel – aki az első perctől kezdve a társam a zenei előkészítésben -, rengeteget tipródtunk azon, hogy van még egy órányi anyag, ami beleillene ebbe a koncepcióba. De hát mese nincs, ennyivel kellett gazdálkodnunk! Egyébként sokkal több dalt tudtunk, a főpróbán és a koncerten nem ugyanazt játszottuk.

- Mi alapján szelektáltál?
- Egyszerű megérzés alapján. Egyszer csak azt gondoltam, hogy most volt elég, ezt a dalt nem játszom szombaton. Csütörtökön este eljátszottuk, azt mondtuk, tök jó, de szombaton biztos el fogjuk rontani! (nevet) Mivel zenéről van szó, mi más dominálhatna, mint a hangulat?

- Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen mértékű előadás minden perce kiszámított, megkoreografált. De ezek szerint belefér a spontaneitás is.
- A zongorás részt fenekestől fölfordítottam. Méghozzá nem csak úgy, hogy bizonyos dalt kihagytam, de csütörtök estétől szombatig még a színpadképet is megváltoztattam.

- Mit szólt ehhez a stáb? Gondolom, örültek neki…
- Megértették, mert tudták, úgy tisztelem a munkájukat, akár, ha ők lennének a főnökeim.

- Készülsz valamire a közeljövőben?
- Jelenleg a DVD-n vacakolok, eléggé aprólékos munka. Csak az elforgatott anyag, ami rendelkezésünkre áll, kb. negyven-ötven (!) órát tesz ki. Ebben az összes próba benne van rengeteg érdekes dologgal. A fáradt, ásítozó zenészekből, a késések miatti exkuzálásokból nyugodtan össze lehetne állítani egy szociográfiai videoklipet (nevet). Úgyhogy ennek a képanyagnak az összerendezése még hosszú ideig eltart.

- Hegedűs István -

[2009.11.21.]