"Soha nem akartam Vikidál Gyula lenni…" - interjú a Dinamit énekesével

- Elődöd magasra tette a lécet a Dinamitban. Nem kísért ma is a mindenáron való megfelelés kényszere, vagy a közönség részéről az állandó összehasonlítgatások?
- Már a Pandorában is minden koncerten bizonyítani akartam, mindig meg akartam felelni. A Bajnok Rock Teammel sok Tunyogi nóta került elő, a P.Mobilokat pedig Vikidál stílusának megfelelően kellett előadnom. Azzal együtt, hogy soha nem akartam Vikidál Gyula lenni, valahol mégis szerettem volna rá emlékeztetni. Egész pontosan megfogalmazva: nagyon fontos, hogy az ő nyomdokain haladva, saját egyéniségem tükröződjön a dalokban.

- Be tud- e illeszkedni egy harminc év körüli fiatal arc, a nála majd’ egy generációval idősebb zenészek közé?
- Könnyen beilleszkedtem. Ezeket az embereket mindig is tiszteltem, szerettem, hiszen az ő muzsikájukon nőttem fel. Soha nem hallgattam igazán külföldi zenét. Tizennégy-tizenöt évesen, még bakelitlemezen (amit a faterommal vetettem meg) jött a P.Boxtól a Vágtass velem és a Zöld, a bíbor és a fekete, amelyek meghatározták számomra a követendő irányt. Az első kellemes találkozás Csiga Sándorral történt, aki összehozott a P.Box régi tagjaival. Fantasztikus élményt jelentett nekem ezekkel az emberekkel megismerkedni. A következő lépcsőfok pedig már a Dinamit volt; számomra öröm és büszkeség, hogy egy csapatban zenélhetek velük. Ők nem egyszerűen zenész kollégák, már most erősebb a kapcsolat közöttünk: a hétvégeket is gyakran együtt töltjük, gitározások, fantasztikus jókedv és sztorizgatások közepette. Ha mondjuk X évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy ezekkel az emberekkel fogok együtt játszani, hát minimum furcsán néztem volna rá! (nevet)

- A szombathelyi fellépés igazából az oroszlánkörmök próbálgatásának fogható fel, az igazi megméretés most következik a Petőfi Csarnok színpadán. Hogyan készültök február 20-ra?
- Jelenleg heti két, a buli előtti héten pedig négy alkalommal próbálunk. Szeretnénk, ha a zenekar megszólalása kielégítené a mai kor igényeit. A nyolcvanas évek elején készült számokat úgy kell eljátszanunk, hogy a hitelesség megtartása mellett a fiatal generációkat is megfogja ez a zene. Ahol tudjuk, mindenütt hirdetjük a bulit, hiszen fontos állomás a zenekar életében.

- Belefér a teljes Dinamit repertoár a műsoridőbe?
- Tizennyolc Dinamit szerzemény fog elhangzani. A két kislemez-, illetve a két nagylemez összes nótáját eljátsszuk, kivéve az első albumról a Születés címűt. A szombathelyi belövő bulit is így terveztük, de időhiány és csúszások miatt le kellett rövidíteni a műsoridőt. Közvetlenül a színpadra lépésünk előtt derült ki, hogy nem áll rendelkezésre annyi idő, mint amennyire számítottunk, így egy pár dalt törölni kellett a számlistáról. Az már fenn a színpadon derült ki, hogy pont az én listámon maradt benn egy kihúzott nóta, amit aztán sikerült „szerencsésen” felkonferálnom. (nevet)

- A zenekar soraiban tehetséges szerzők is megbújnak (ugyanis soha, sehol nem tüntették fel őket név szerint). Megcsillogtatják-e tehetségüket valamikor új nóták írásával?
- Természetesen. Két nótát minél előbb megcsinálunk, már csak annak okán is, hogy ezzel is elejét vegyük a már említett összehasonlításoknak. Terveink szerint, év vége felé a közönség már kezében tarthatja a vadonatúj Dinamit-albumot.

- Hegedűs István -
fotó: rockozon.com/vaskarika.hu

[2010.02.19.]