Egyszerű és nagyszerű a Beatrice 30 éves jubileumi koncertről készült DVD

A jubileumi DVD kapcsán ki-ki eldöntheti, hogy változott-e a Beatrice szellemisége harminc év múltán. Hogy az akkor írott dalok vajon érvényesek-e mai, szabadsággal átitatott világunkban? Vajon ugyanaz a tűz lobog ma is Nagy Feróban és társaiban?

Akkoriban

a Ricse koncerteknek ősidőktől fogva meg volt a maga rituáléja. Bevonulás a Schneider Fáni intrójára, ami aztán átcsap a Jerikó drasztikus punkhimnuszába. A korabeli babos kendős, keki szimatszatyros „csöves” rockerek (punkerek) mintegy parancsszóra, térdre vetették magukat meghallva a Beatrice blues (Térden állva) mély értelmű sorait, mindössze a szürke tvisztpulóveres beépített „megfigyelők” maradtak állva, rácsodálkozva ezekre a térdeplő félőrültekre, akik áhítattal a színpadra meredve bármit megtettek volna Nagy Feróért.

Pedig nem volt szipu, nem volt semmilyen kábszer, legfeljebb ócska almabor, fekete címkés kommersz cseresznyepálinka és Kőbányai sör. Sokszor ebben a sorrendben. A bódulatot maga a zene idézte elő. Nem volt csirkedarálás sem, bárhogy is igyekeztek elhitetni Erdős doktorék ezt a bornírt ökörséget a közvéleménnyel. De volt a Két Simon, a tekintélyes termetű ikrek – amúgy roadok -, akik a színpadról vigyázták a rendet, így kivédve az akkori Ifjúgárda csöppet sem kívánatos jelenlétét.

Most

a jubileumi év alkalmából, a róla készült DVD tanúsága szerint is, jóval konszolidáltabb körülmények között zajlott a Beatrice koncert. Megváltoztak a körülmények, azóta kitört a szabadság, no meg a fiúk is öregebbek lettek vagy harminc esztendővel. Azóta olyanok is játszanak a kiérdemesült csapatban, mint Laczik Fecó, Magasvári Viktor, vagy az alig húsz éves Nagy csemete, Hunor Attila. De azért itt vannak a „Nagy Öregek” is, már aki egyáltalán hadra fogható volt közülük. Németh Gábor beül dobolni a Lángosképű állat-ba, a maga örökös jókedvével,a legsikeresebb „pancsolókislányos-nyolcóramunkás-kommunistablokkos”korszakot pedig Lugosi Lacival, Pálmai Zolival és ZsoldosTomival, Zsöcivel együtt idézték fel Feróék.

Hogy az ifjabb generációnál is mennyire üt még a Ricse zenéje, arra ékes bizonyíték a Nagyvárosi farkas - a zorallos Szasza énekével. A régmúlt időkre mindössze a kb. 40 Wattos színes égősor és néhány baboskendő emlékeztetetett – és ez így van jól. Izzadtságszagú kísérlet lett volna, ha a hetvenes éveket a mai közegbe ültetve próbálják visszaerőltetni. A jó öreg Simon testvéreknek sem kellett lezavarni a színpad széléről a renitenskedőket, mivel hogy nem voltak ilyenek.

A Rock TV által megörökített koncertanyag tökéletesen adja vissza a jubileumi buli hangulatát, mindenféle extrák és bónuszok nélkül, egyszerű és nagyszerű 2.0-ás sztereóhangzással. Úgy, ahogyan a Ricse megszólalt anno.

-Hegedűs István-
 

[2010.03.02.]