Füstös dallamok, ellenállhatatlan varázslat - PEN-en a Tito and Tarantula

Egy kultikus film révén váltak világhírűvé, ám Robert Rodriguez nélkül sem kell félteni a Tito and Tarantulát. A zenekar sokat látott legénysége autentikus mexikói hangulatot és varázst hoz a PEN nagyszínpadjára.

Az mindenkinek megvan, mikor egy poros mexikói kisváros csehójába belép egy idegen, gitártokkal a kezében, és megfagy körülötte a levegő. Az is, mikor egy falatnyi bikiniben az őrjítően dögös szépség először egy albínó pitonnal lejt dögös táncot, majd sört itat a lábáról egy vendéggel, miközben a krimó közönsége lélegzetvisszafojtva figyeli a műsorszámot? Te valahonnan a hátsó sorból nézed az egészet, egyik kezedben egy Cojiba-utánzat füstölög, másikban egy csetres-csorba poharat tartasz, benne olcsó és húgymeleg whiskey, két napja úton vagy a térkép szélén, miközben öledben egy párductestű latin-szépség tekereg kígyózva, delejesen igéző szemekkel.

Ha mindezt sikerült elképzelni, akkor most gondold mellé a zenét! Középtempós, koszos, alkoholbűzös lusta riffek, meg-megcsukló basszerhangok, kettő-négyben pötyögő dobok és laza, pofátlanul improvizált szólók mögül bújik elő egy égetett szeszeken több évtizede érlelt rekedtes hang, mely bebújik a bőröd alá, körbezsong a fejedben, érzed, ahogy hatalmába kerít. Forr körülötted a levegő, a torkod kiszárad és a májad démonai sikoltva követelik mérgüket, te pedig egyszerre csak úgy mozdulsz, ahogy az ördögi zene ritmusa. Lecsukott szemhéjaidon át is látod a frontember pokoli félvigyorát, maradék eszeddel tudod, hogy most kellene elfutni, de lábad automatikusan a pult fele visz, ahol a koktélos adagolja beléd kíméletlenül a bájitalt, és hirtelen már csak annyit észlelsz, hogy együtt üvöltöd a refrént ezredmagaddal, és…

… és ha mindezt sikerült magad elé képzelni, akkor az élményt szorozd be százzal, de még akkor sem fogsz a közelében járni egy Tito & Tarantula-koncertnek. Inkább gyere el 23-án este kilencre az EFOTT-EHÖK-színpadra, és éld át!

-Vidó-

[2010.04.15.]