Exkluzív interjú! Visszavonult a Csillag Születikben feltűnt énekes!

- Persze nagyon-nagyon sok kellemes élményben is volt részem és nagyon sok szeretetet is kaptam. De ebben a világban mintha semmi nem lenne őszinte. Elvesztettem magam, elvesztettem a hitemet magamban, mert hallgattam azokra, akikre nem kellett volna. Rengeteget dolgoztam, rengeteget. Tudom, hogy most erre sok rosszindulatú ember azt mondja, hogy: „na persze, mit dolgozhatott vajon ő ennyit?”. De elmondom, hogy nagyon sokat. A lemezen, a fellépéseken, az éneklésen, és mindezt minimális elismeréssel, támogatással. Én valahogy sosem tudtam kizárni a negatív véleményeket, ez mindig megviselt.

- Végleges a döntésed?
- Nagyon nehéz kimondani, hogy igen, de igen. Jó darabig legalábbis. A zenélést nem hagyom abba, ezt mindenképp kihangsúlyoznám, csak egészen más irányba szeretném elvinni a dolgot. Hogy újra higgyek benne, mindabban, amit nekem képvisel(t), és megéljem minden szépségét úgy, ahogy régen.

- Hány fellépésed van még hátra – hol lesznek ezek? Lesz amolyan búcsúfellépésed?
- Búcsúfellépés? Az olyan lenne, mintha nem zenélnék többet... és én továbbra is zenélek, csak máshogy. Nem hiszem, hogy érdemes lenne bármi ilyet tartani. Ez nem Amerika. Most volt jó pár fellépésem a nyáron, erről ennyit tudok mondani.

- Hogyan dolgoztad fel, amikor igazságtalan dolgok jelentek meg rólad a sajtóban?
- Nehezen sikerült ezeket feldolgoznom. Én nem vagyok alkoholista, sem depressziós, sem anorexiás, sem szívbeteg, sem mindaz, ami megjelent rólam. Ha az emberről ilyeneket állítanak, akkor az azért megviseli. Legalábbis engem megviselt. Volt, hogy rosszul lettem fellépésen, mert annyira kimerült voltam, de attól még nem voltam szívbeteg. Volt, hogy nem volt jó kedvem, mert fáradt voltam, vagy épp gondterhelt, de attól még nem voltam depressziós. Volt, hogy ittam alkoholt, mert minden 21 éves iszik néha alkoholt, de hányásig soha nem részegedtem, és soha nem viselkedtem közönségesen. Vékony vagyok, igen, ilyen a testalkatom, hozzá magas vagyok, de nincsenek evési zavaraim, egyszerűen ilyen az alkatom. Nem kértem én soha, hogy rám mindenki mondja azt, hogy : „hú, milyen bomba csaj”. Ilyen vagyok, ez vagyok én és kész. Eszméletlenül sok rosszindulatú megjegyzést kaptam és szörnyen igazságtalannak éreztem. Mindig igyekeztem mindenkinek megfelelni, persze ez lehetetlen. Egy képet mutattam magamról, sokszor akkor is mosolyogtam, amikor belül már rég sírtam, mert így kellett. Ma már máshogy kezelném a sajtót, mert sok dolgot kiforgatnak. Én naívan mondtam el őszintén a dolgokat, ezeket kitekerték, eladhatóvá tették, én meg mindehhez az arcomat adtam, hiába harcoltam, tehetetlen voltam.



- Gondolom nem így képzelted el a jövődet, amikor önbizalomtól duzzadva elindultál a „csillagok útján” a tehetségkutató után. Mi az, amit másképpen csinálnál?
- Sosem voltam én önbizalomtól duzzaadó... Mindig is tisztában voltam magammal, a képességeimmel, de ami a legfontosabb, hogy volt hitem magamban, hogy hittem abban, hogy amit csinálok, a hibákkal együtt, az sokaknak valami jót adhat. Akartam. Nem így képzeltem el, ez igaz. Akkor nekem ez az egész egy valóra vált álomnak tűnt, ami csak keveseknek adatik meg. Valami egészen furcsa kudarc nekem, hogy aztán nem tudtam élni ezzel a kivételes szerencsével. Nem voltam elég erős, nem kaptam elég segítséget és sajnos túl sok rosszindulatú emberrel találkoztam. De hiszek abban, hogy ennek valamiért így kellett alakulni. Hiszek benne. Mert rengeteget tanultam mindenről. Az emberekről, a küzdésről, az életről. Sok mindet csinálnék máshogy, de ezeket megfogalmazni hosszú idő lenne. Tanácsokat nem szeretnék osztogatni, mert ezt mindenki maga tapasztalja meg. A legfontosabb talán az, hogy amint az ember elveszíti a hitet magában, amint látja, hogy amit csinál, az már nem igaz, az onnantól kezdve csak mérgezni fogja az életét. Ott azt abba kell hagyni.

- Milyen hibákat követtél el, amire szerinted érdemes odafigyelni egy kezdő és/ vagy tehetségkutató után lévő énekesnek?
- Persze, sok hibát követtem el, amiket ma már máshogy csinálnék. Az például nagy hiba volt, hogy hallgattam olyanokra, akik nem a javamat akarták és hagytam, hogy elérjék a céljukat. De sajnos az időben nem tudok visszamenni. Ahogy mondtam, nem szeretnék tanácsokat osztogatni. Van néhány dolog, amit nagyon fontosnak tartok, pl: egyszerűen nem szabad, hogy elvigyen a csillogás. Tisztában kell lenni azzal, hogy az nem az igazi élet, és meg kell tartani a határokat.

- Mivel telnek most a napjaid?
- Tanulok, kezdődik megint a suli. Közben zenélgetek, sokat gondolkozom, olvasok, azokkal vagyok, akik szeretnek, visszanyerem a régi önmagam.

- Hogyan tovább? Vannak terveid?
- Csinálom a sulit továbbra is, zenélgetek, és most úgy döntöttem, hogy nem tervezek. Az egyetlen terv az most csupán, hogy boldog legyek.

- Ja és még valami. Nagyon-nagyon köszönöm azoknak, akik szeretnek, vagy szeretik, amit csinálok, mert hihetetlenül jól esik tőlük. Akik ott voltak a koncertjeimen és örültek, örülnek nekem. Igyekszem úgy csinálni, hogy a jövőben is szeressék a zenémet, csak egy kicsit máshogy. :)

(Köszönjük Tóth Ákosnak az interjú elkészülésében nyújtott segítséget)

- Bíró -

[2010.09.09.]

« előző oldal

(2. oldal)