"Ha az ember felfelé fordítja a fejét, csodákat talál" - interjú Placskó Emesével

- Ki az, akitől szívesen tanulsz és felnézel rá, mint színészre?
- A színházunk minden egyes színészére. Van, akire a lélekjelenléte, az énektudása, hihetetlen energiája, vagy szép, finom gesztusai miatt. Mindenkitől lehet tanulni valamit. A „nagy öregektől” persze rengeteget, Koltai Róberttől, Koncz Gábortól, Tahi-Tóth Lászlótól és még sorolhatnám, de nagyon szeretem, Pikali Gerdát és Vándor Évát a színpadon. Édesapámtól is nagyon sokat tanultam, ő máig nagyon jó és megbízható kritikusom. Most egy forgatás alkalmával volt alkalmam Jeremy Ironst nézni munka közben. Bámulatos színész, nagyon finom színészi eszközökkel, nagyon sokat tanultam tőle.

A valódi jutalomszerep

- Játszol és énekelsz az Én és a kisöcsém nagysikerű zenésdarabban, amit Koltai Róbert rendezett. Hogyan esett rád a választás?
- Egy alkalommal be kellett ugranom, mert a szerepet játszó színésznőnek bemutatója volt máshol. Akkor ő ajánlott maga helyett. Nagyon megörültem, és iszonyatosan megrémültem. Zenés főszerepet még nem játszottam soha, főleg nem úgy, hogy hipp - hoppra. Sokat  próbáltunk az előadás előtt, rengeteget segítettek a kollégák Elkezdtem énektanárhoz járni, korrepetícióra, aztán annyira jól sikerült, hogy magam is meglepődtem. Mindenki nagyon hitt bennem, és segítettek, figyeltek rám a színpadon. Azóta is játszom és imádom ezt a darabot, a karaktert, a pimaszságát, a bájos esetlenségét. Valódi jutalomszerep.

- Egy csendes, nyugodt kisvárosból, Putnokról kerültél a főváros forgatagába. Megszoktad már a nagyvárosi zaját és a nyüzsgést?
- Eleinte nagyon nehéz volt. Állandóan fájt a fejem a szmogtól. Aztán megszoktam, végül megszerettem Pestet. Persze könnyű a helyzetem, hiszen Vácon élek, így van hová menekülni, ha sok a nagyváros. Szeretem Pestben, hogy mindig van hová menni, érdekes emberekkel találkozom, érdekes dolgokat látok, tanulok. Tanulok élni, nyitott szemmel járni. A tömeget még mindig nehezen tűröm. De ha az ember nem lefelé fordítja a fejét, hanem néha felfelé néz, csodákat talál. Nénit az ablakban, egy szecessziós mozaikot a házfalon. Ezek olyan hangulatok, ízek, az élet ízei, amiből jól lehet dolgozni. Jó alapanyag Budapest.

- Örömmel olvastam, hogy hamarosan Putnokon is fellépsz, és nem is egy darabbal készültök meglepni a hazai közönséget. Nem izgulsz, vagy nincs benned félsz a régi barátok, tanárok, és ismerősök előtt a színpadra lépni?
- Kimondhatatlanul félek! Ugyanakkor nagyon várom. Mit fognak szólni, vajon tetszik majd, amit csinálok, jól fogják érezni magukat?! Már minden megfordult a fejemben, remélem, sokan lesznek, szeretnék örömet okozni mindenkinek, hogy mosolygó arcokat láthassak a darab végén a meghajlásnál, és természetesen Édesapám büszke arcát!

- Még nagyon fiatal vagy. Mik a terveid, illetve van - e szerepálmod, amit mindenképpen szeretnél eljátszani, elénekelni?
- Nagyon szeretem az Anna Karenyina című darabot. Segítettem a Madách Színház próbafolyamatában, azóta nagyon szeretném Annát eljátszani, de ahhoz még nagyon kicsi vagyok. Énektudásom nem tudom, hogy lesz-e valaha hozzá, de nagy álmom. Augusztusban láttam a Gyulai Várszínház rendezvénysorozatán egy Psyché feldolgozást, egyszerűen akarom azt a szerepet. De a legrégebbi vágyam Mása a Három nővérből. Szeretnék filmezni. Eddig csak külföldi filmekben kaptam kisebb szerepeket. A film világa mindig elvarázsol, vágyom filmes kihívásokra. Még jól jönne egy mozgásszínház mindezek mellé és teljesült minden álmom.

- Tamás István - 

[2010.09.20.]