"A Tequila elindulása szinte bele volt kódolva az életembe."

Interjú Kalmár Adriennel, a Tequila és Dorien zenekar énekesnője szerint a „karrier, siker, kudarc,” maga az előadók szentháromsága!

A Tequila zenekar 2003-ban alakult. A tagok már a kezdeti időszakban elhatározták, hogy mind a nagy koncerttermekben, mint a szabadtéri rendezvényeken, valamint a kisebb hangerőre berendezkedett helyszíneken, bárokban, szállodákban eleget tesznek a felkéréseknek, meghívásoknak. Szívesen léptek és lépnek fel bálokban, utcabálokon, céges és egyéb rendezvényeken, de repertoárukba belefér a lagzis zene is. Zenei sokszínűségük számos stílust képvisel. A rock and roll, a régmúlt évek táncdalfesztiválos dalain, a magyar beat-zenén kívül a diszkó, a mullatós zenén át egészen a kurrens popzenéig. Zenei téren maximalisták a minőség és az igényesség elsődleges szempont náluk a színpadon. Adrienn másik zenekara a Dorien, egy nem rég alakult zenei formáció, mely kifejezetten saját szerzeményeket szólaltat meg. A két zenekar énekesnője, készségesen adott interjút lapunknak, akiről beszélgetésünk közben kiderült, nemcsak a zenéhez kötődik.

- A Tequila alakulása bevezetmből már ismert az olvasók előtt. Milyen felállásban játszotok, és milyen hangszereket szólaltattok meg?
- Négytagú a csapatunk. Hangszerek tekintetében két billentyűs és egy szóló gitáros. Az egyik billentyűsünk a stúdiómunkákat is elkészíti egyben, és összerakja a számokat technikailag, szinte minden az ő kezén fut keresztül.

- Számos stílust képviseltek. Mégis mi az, ami legközelebb áll a zenekarhoz, amit szívesen játszotok?
- Ami legközelebb áll a csapathoz, az talán a külföldi pop slágerek, de természetesen szívesen játszunk magyar popot is, illetve a fellépések alatt sokszor a közönség által kért számokat, hiszen köztudott, hogy a Tequilával egy party zenekar vagyunk.

- Mi volt a legfurcsább kérés, ami szerinted egy kicsit gázos volt?
- A legérdekesebb kérés, amire emlékszem, az egy osztrák sramli volt. Nem állítom, hogy szerettük, de megoldottuk, mindent a közönségért elve alapon. Megjegyezném, napjainkban már sokan nem is ismerik a sramlit, de szerencsére akkor ez is belefért és még jól is szólt.

- A másik zenekarod a Dorien egy teljesen más és új formáció. Itt csak sajátszerzeményeket adtok elő?
- Igen, csakis saját dalok szólalnak meg, mert itt elsősorban nem az a feladat, hogy a mulatós zenei igényeket elégítsük ki, hanem itt már érvényesül az önkifejezésünk, ahol megmutathatjuk, hogy igenis tudunk alkotni az igényesség teljeségével. A zenei irányzat is kialakul, megszületik a kezeink között, és nem azzal a céllal, hogy azonnal árucikk legyen belőle. Mi a zenénket szeretőknek igyekszünk színvonalat produkálni, ami a visszajelzések alapján nekünk és a közönségnek is nagyon bejött.

- Hogyan alakult meg az új együttesed a Dorien?
- Kerestem a fejlődést, az utat, mert ugyan nincs baj a party zenéléssel, de abban nem lehet kibontakozni, nem tudhattam, meg, hogy mire vagyok képes. Annak ellenére, hogy célzottan kerestem a lehetőséget, egy véletlen hozott össze Körmendi Robinnal, a Dorien és a dalok megalkotójával, aki éppen magára maradt a dalaival énekesnő nélkül. Zenekarunk teljesen underground módon állt fel az internet segítségével, ami 2010-ben, a XXi. században, talán nem is olyan meglepő. Gondolj csak bele, sokan itt keresik életük szerelmét, akkor miért ne lehetne ugyanígy zenekari tagokat, jó zenészeket is találni?

- Min dolgozol most a Doriennel?
- Saját zenét játszó zenekarként most arra fordítjuk a legtöbb időt, hogy színvonalas produkcióval álljunk ki mindig a közönség elé. Igaz, a mondás szerint, „jobb ma egy tyúk, mint holnap egy túzok,” mi mégis jobban szeretjük a túzokot, hiszen sok tyúk van már a mai pop zenében. A stúdióban felvett dalaink nagyon jól sikerültek, és nekiugrottunk a közös munkának. Megértésben, egymást segítve dolgozunk, hogy a maximumot és tökéletes zenét, hangzást adjunk a közönségnek, hiszen számunkra elsősorban ők a legfontosabbak.

- Te magad, hogyan kerültél kapcsolatba a zenével, az énekléssel?
- Az a helyzet, hogy közhelyes a kép, amikor egy kislány áll a tévé előtt, a zenecsatornát bámulva rajong az aktuális női idolért, táncol és a virtuális mikrofonba énekelve, azt képzeli, hogy majd felnőve ő is énekes lesz. Őszintén mondom neked, ez velem is megesett, de nálam nem múlt el. Bennem maradt a vágy az éneklésre, folyamatosan és az évek múlásával egyre komolyabb alapokon. A Tequila elindulása szinte bele volt kódolva az életembe. Nagyon sokat köszönhetek a party zenekarnak, mert sok énekes sztár sem tudja igazán, mit jelent öt-hat órán átnyomni, és például, hogyan kell vigyázni a hangszalagokra, miközben maximum, terhelés alatt vannak.

- Különleges hangod van és most is, folyamatos képzed magad. Mennyire fontos ez a napjainkban zenével túlfűtött világban?
- A hangképzésre éppen a Dorien és a saját önmegvalósításom miatt van szükség. Az előző kérdésedre válaszolva mondtam, sok-sok előny mellett a party éneklés a hangomat ellustította, és ideiglenesen letekerte a hangerőt bizonyos széldőértékű hangtartományaimnál. Szerencsére ezek már visszatértek, amiért Arnóczky Noéminak, az énektanáromnak tartozom hálával. Az éneklés és a dalok fejlődése szinte olyan gyors, ahogyan az ember és környezete fejlődik, hiszen éppen arra reagál: ezért aztán nincsenek klisék, amivel el lehet lavírozni éveket a szakmában, a tanulás és önfejlesztés egy élethosszig tartó folyamattá válik. Nincs olyan, hogy valaki már mindent tud, persze vannak született tehetségek, de még nekik is kell egy ilyen jó énektanár, aki szerencsémre nekem jutott.

[2010.09.24.]