"A Tequila elindulása szinte bele volt kódolva az életembe."

- Mi a véleményed a tehetségkutató műsorokról. Te, nem tettél még rá kísérletet, hogy megmérettesd magad, vagy neked elég a közönségetek szimpátiája?
- A statisztika azt mutatja, hogy a tehetségkutatóban befutott énekesek csak kis hányada tudja megtartani a kezdeti népszerűségét, kevés az állócsillag közülük. Ez leginkább nem is őket minősíti negatívan, hanem a rendszert magát, hiszen minden évben van új széria, most már mindkét kereskedelmi csatornán, és ontják az új csillagokat. Nagyon nehéz nekik a műsorok után betartani a sok hakniszerződést, amire a csatornák kötelezik őket, és azt látom rajtuk, hogy megfáradnak, ahelyett, hogy újat alkotva felfrissülnének. Nem biztos, hogy ez a jó út, de ezért még nem vetettem el annak lehetőségét, hogy egyedül, vagy akár a Doriennel kipróbáljam.

- Mennyire vagy maximalista?
- Jókat kérdezel, de ugyanakkor ez is egy nehéz kérdés, azt tudom, hogy mindig befejezem a dolgaimat, nem szeretem az elvarratlan szálakat. Az énekben és a zenében a maximalizmus pedig nagyon szubjektív. Lehet, hogy rengeteget dolgozunk egy dalon, és mi úgy érezzük, hogy jól sikerült, a közönségsiker azonban mégis elmaradhat, viszont öröm számomra, hogy eddig a közönség mindig támogatott. Ennek a fordítottja is bejöhet, egy lazán összedobott habkönnyű dal pillanatok alatt befuthat. Számomra a lényeg, hogy érezzem, beletettem a maximumot a dolgaimba, legyen az egy dal, egy esküvői fellépés, vagy csak egy szerda esti lecsó.

- Karrier, siker, kudarc. Hogyan éled meg ezeket?
- Igen, ez az előadók szentháromsága. A karrier most fontos az életemben, de a karrier az út maga. A siker vagy a kudarc pedig egy út vége, és egy másik út kezdete, mert nem hiszek a teljes kudarcban, vagy a teljes sikerben, hiszem, hogy igazi út mindig az, amin járok.
Persze nem vagyok szuper biztos magamban, és tudok sírni nagyon is, ha kudarc ér. A talán kicsinek tűnő sikereket is nagyon értékelem, egy esküvőn, ha jól érzik magukat az emberek, és ennek hangot adnak, az feldob lelkileg is, megvigasztal.

- A zene mellett modellkedsz is. Mennyit engedsz megmutatni magadból a nagyvilágnak?
- Az éneklés azért is az életem, mert szeretem magam megmutatni a közönségnek. Igen, ez a színpadi emberek egészségesen túltengő exhibicionizmusa. Ezért közel állnak hozzám a művészi fotóim és egy- egy fényképen a szereplés is, annak ellenére, hogy pici vagyok a  modellkedéshez. Annyit mutatok meg magamból, amennyit a weboldalamon láthatsz a képeim között. Csupán annyit, ami ízlésesen kedves és szép az emberek többségének.

- Mi az, amit szeretnél megvalósítani a zenei pályádon?
- Konkrét dolgokról most nem szeretnék beszélni, de ha előírnám magamnak, hogy egy platinalemezes zenekar énekese a végcél, vagy kicsit ködösebbet, de lélekemelőbbet várnék el a jövőtől, mint például látni a koncerteken az emberek szemében, hogy élvezik hallgatni a hangom - nem biztos, hogy most tudnám borítékolni, mi az, ami az éneklésemben a csúcsot jelentené. Az biztos, hogy tudni és érezni fogom a szívemben, ha elértem ezt. Ahogyan azt is tudtam és éreztem még kislányként, hogy én tényleg a színpadon, a közönségemnek fogok énekelni.

- Tamás István -

[2010.09.24.]