Judy aggódik:  "Nem szeretnék elnémulni" 

Imádja a közönség - imádja a közönséget. Ez az egyszerű kölcsönhatás az egyik (nyílt) titka a Groovehouse tizenkét éve tartó sikerének. A karcos hangú énekesnő Lakatos Leventének, a Barbibébi című bestseller regény írójának adott interjújában az elmúlt esztendőkről, illetve a tervezett jövőről mesélt.

– Idén 12 éves a Groovehouse. Hogy értékeled az elmúlt esztendőket?
– Sosem panaszkodom, hiszen, mindent elértünk, amit Magyarországon egy csapat elérhet: az összes díjat, elismerést, és ami még fontosabb, a közönség szeretetét! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden tökéletes volt, és nem akadtak nehéz pillanatok, de így helyes, hiszen 12 év nagyon hosszú idő.

– Mi újság az új Groovehouse klippel, az Adj vissza mindent cíművel? A Facebook szerint már júliusban leforgattátok. Mintha kicsit eltűntetek volna...
– Nehéz kérdés, nehéz válasz. Néhány hét, és meglátjátok... azaz megtudjátok!

– Kijött az Ultrapop első klipje. Szandy a VIVA Interaktívban adott interjújában szinte minden mondatába belefoglalta Zsolti nevét. Te hogy veszed ki a részed a munkából? Vagy ez abszolút Zsolti projektje?
– Az a produkció valóban Zsolti nevéhez fűződik, de én nem vettem részt a munkálatokban. Tizenkét évig kizárólag a Groovehouse-zal foglalkozom, hiszen mi abból élünk, az a saját gyerekünk. Nem érdekelnek más projektek.

– Te nem gondolkoztál fiatal tehetség felkarolásán? Esetleg énektanításon?
– Nem tanítok senkit, szerintem ezeket végezzék el a szakemberek. Attól, hogy akit jó előadóművésznek, vagy énekesnek tartanak, egyáltalán nem biztos, hogy tanárnak is megfelel. Ez egy másik szakma. Ráadásul a mai világban - még ekkora népszerűséggel is - nagy felelősség, és hatalmas teher egy másik produkciót a nyakunkba venni. Hiszen még az is nehéz, hogy magunkat a csúcson tartsuk. Én legalábbis így gondolom. Mivel én képviselem Groovehouse-t a média felé, és a zenekar munkájában is 100%-osan részt veszek, ezért az én időmbe mindez bele se férne. Zsoltinak több ideje marad, valószínű ezért tud másokkal is foglalkozni!

– Mostanában egyre több, Groovehouse előtti szólódalodat pakolják fel a YouTube-ra a rajongók. És azt kell mondjam, szuperek. Mi történt azzal az anyaggal? Nem szedtek belőle elő? Hiszen a"Hol vagy nagy szerelem" is saját dalod volt.
– Tényleg sokat felraknak? Őszinte vagyok, nem szoktam nézegetni a videómegosztókat. Sok előadó keresgél az interneten a saját nevére, de én nem vagyok ilyen. Egyébként számomra nagyon sokat jelentett akkor, az az album. Szerettem. Még akkor is, ha nem produkált hatalmas eladást, háromezer példány ment el belőle, ami meglehetősen kevésnek számított a sok tízezres korongok között! Viszont én imádtam... azaz a mai napig imádom, és örülök, ha még nem merült feledésbe... A Hol vagy nagy szerelem című dal csak azért került fel az első lemezünkre, mert hiányos volt az anyaguk, így jött az ötlet, hogy dolgozzunk fel engem. (nevet)

– Szólóban kezdted, majd Zsoltiékhoz csatlakozva együttes alapítottatok. Ez elég ritka, az énekesnők általában díváknak képzelik magukat, és derogál együttesben dolgozni. Mi az oka a beolvadásodnak? Esetleg úgy érezted, hogy nem vagy elég egyedül?
– Szerettem szólistaként énekelni, és egy cseppet sem volt egyszerű feladni a függetlenségemet. De nem hiszem, hogy ez dívaság kérdése, vagy sem. Az ember könnyebben tud önmagával kompromisszumokra jutni. Az együttesre egyébként Zsoltiék beszéltek rá, és meglehetősen sok energiájukba került, mire igent mondtam. Nagyon féltem a csapat munkától. De nyilván így lesz akkor is, ha esetleg egyszer fordítva, csapatból szólóba kellene lépnem. Nehezen váltok az életemben, viszont ha egyszer elhatározok valamit, akkor azt a végsőkig viszem! Pontosan így álltam a GH-hoz is, és szerencsére nem vallottam kudarcot, magammal szemben.

Az interjú a következő oldalon folytatódik és jön a nyereményjáték is.

[2010.10.17.]