Judy aggódik: "Nem szeretnék elnémulni"
– Az imént mondtad, hogy szerettél szólóban dolgozni. Valamiért úgy érzem, hogy vágysz is rá. Nem gondolkoztál új, önálló anyagon? Hiszen a Groovehouse-t is többnyire hozzád kötik, egy kis kiruccanás a rajongóknak sem fájna.
– Természetesen gondolkodtam... Mivel én vagyok a közvetlenebb, és valamiért az érdekesebb a sajtó számára - és talán az embereknek is -, ezért nyilván hozzám kötik az együttest. Valamint az én hangomat többet hallották, Zsoltiét csak elvétve. De én ezért csak hálát adok a sorsnak, mert bár egy duett formáció voltunk, mégis nagy teret kaptam. Talán ezért is voltam megjegyezhetőbb az emberek számára.
– Említetted a sajtót. Mit gondolsz, mennyire befolyásolta a sikereteket az ominózus baleset? Szörnyű, hogy ezt kell mondjam, de bármennyire tragikus, a újsághírek elősegítették a munkátokat. Iszonyatosan nagy áldozat ez a karrierét.
– Akkoriban ezt megélni szörnyűbb volt. Pont nem érdekelt minket a sajtó. Sosem gondolkodtunk azon, hogy balesetet meglovagolva tegyünk magunkat népszerűbbé... A sajtó kreált szenzációt belőle, sőt, a mai napig téma. A kérdésedre válaszolva, igen, hozzá tartozik a népszerűségünkhöz ez a tragédia, hiszen azok is mi vagyunk, és sajnos mindig is az életünk része marad. Az embereket foglalkoztatta a sorsunk, az, hogy mi lesz velünk, és ez a „sajnálattól” még közelebb kerültek hozzánk. Mivel az élet nem csupa csillogás, hanem gyakran tragédiák sora, ezért a közönség talán jobban is tudott azonosulni velünk. De ez szerintem nem feltétlenül probléma, hiszen így vagy úgy, de eljutott hozzájuk a zenénk – és ez a lényeg. Végül szépen-lassan a zenénk, és a szövegeink meghatározóbbak lettek számukra, mint a műtéteim soron követése. Az pedig, hogy a napig szeretnek minket, garancia, hogy nem kizárólag a balesetünk, illetve a sajnálatuk tartja őket mellettünk!
– Mennyire visel meg a magánéleted körüli felhajtás. A lapok szerint a válásod, a férjed megcsalása, az új kapcsolatod és körülötted lebegő pletykák töltötték ki mindennapjaidat. Van akinek a stressz a hangjára megy...
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én törhetetlen, és sebezhetetlen vagyok. Sőt, kifejezetten lelkizős típusnak tartom magam, e mellé pedig társul a hatalmas igazságérzetem. Sok időbe telt, mire rájöttem, nem feltétlenül kell mindenkinek az igazamat bizonygatnom. Aki ismer, és szeret, hisz nekem. A kételkedőnek pedig majd az idő bizonyít. Nem megyek már bele vitákba, vagy veszekedésekbe! Az ember agresszív, erőszakos tukmálással sosem jut messzire. Az azonban tény, hogy nem vagyok UFO, megviseltek a körülöttem zajló események, ám rengeteget tanultam belőlük. Például, ha valaki árt nekem, nem hibáztatom. Inkább azt nézem, hogy én mit csináltam rosszul. Miért sétáltam bele a csapdába? Csak így tudok tanulni. Ez azért is fontos, mert így azonnal megoldást találok a problémára, ha a másik felet okolnám, csak pörgetném magamat a semmin. A nyugodt, kiegyensúlyozott élet nekem ma már mindennél fontosabb, azért is, mert a stressz sajnos nekem is sokszor rámegy a torkomra. Nem szeretnék elnémulni. (nevet)
Judy az interjú végén magához vette a kezdeményezést és kérdezett:
A Barbibébi című könyvedet olvasva felmerült benne a kérdés: valós személyekről mintázta a magyar sztárszereplőket, vagy pusztán az elméd szülöttjei?
Elkerülhetetlen, hogy bizonyos karakterek hatással legyenek rám, ráadásul szerencsém van, mert érdekes emberek vesznek körül. Olyanok – beleértve téged is -, akik izgatják az emberek fantáziáját. Szóval egy-egy izgalmas karakter alapjaihoz elég körbenéznem a környezetemben, máris találok megfelelő inspiráló erőt. Viszont annyira átalakítom, feljavítom, vagy éppen lerontom a karaktert, hogy felismerhetetlenekké válnak.
NYERJ, NYERJ MEGLEPETÉST!
A játék részleteiért klikk ezen cikkben található képre, amin Levente és Judy található.
– zene.hu
– [2010.10.17.]
Hírek
