Harmadszor is egyedi a Mind1: Nyögve-nyögve hajt lemezbemutató

A Mind1 zenekar nem ismeretlen előttem, minden lemezüket hallottam, nem is egyszer. Így az alapozással nem kellett foglalkoznom, amikor a Nyögve-nyögve hajt megérkezett. Amitől sokat vártam, azok a szövegek, amelyek ismét beváltották hozzájuk fűzött reményeimet. Csak álltam A háza előtt, a Csillagkapunál…

A Mind1 zenekart majdnem a kezdetektől ismerem, s követem. Most, hogy a harmadik nagylemezüket a Nyögve-nyögve hajt címre hallgató korongot a kezemben tarthatom, érdekes érzések kavarognak. Kritikát nem lehet írni olyanról, ami az életem része. Mert a Mind1 az. Mint egy jól működő távszerelem. Örök és soha el nem múló, vagy ahogy egy régi sláger lassan már közhelyszerűen is vallja, „a távollét olyan, mint a szél, a kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja…„ A barátokat meg nem kritizáljuk, hanem véleményt mondunk róluk, s tanácsokkal látjuk el őket…

A borító „mind1es”, mindig valami olyat adnak, ami már ránézésre is töprengésre ad okot. A grafika tetszetős, kicsit a matekórákat és a rajzórákat jutatta az eszembe. Ami még nagyon tetszik: a dalok szövege bekerült, mert vallom: egy Mind1 lemez olvasható szöveg nélkül nem teljes. Zene nélkül is megállják a helyüket. Viszont jobban örültem volna, ha nem térkép-szerűen hajtogatható a kis füzetecske, hanem lapozható, s hiányzik egy fotó a zenekarról. Pedig én tudom, milyen is a zenészek fizimiskája, de hátha valaki kíváncsi lenne rájuk így is.

A nyitó dalban, amikor felcsendül Rajczi-Juhász Miklós hangja, ismét jön az igazi Mind1 érzés, ami csakúgy, mint az énekes dalolása: karakteres és egyedi. A Csillagkapu akusztikus hangzása nagyon bejön, a szövege szinte fájóan igaz lehet mindenkinek, saját magára szabva. Engem ütött… A Nászhaláltánc már kevésbe, az ezzel azonos nevű lemezen sem tetszett, „felújítva” szól, erőteljesebbé válva, különösen ami dobokat és az elektromos gitárt illeti. Alaposan megkergetik egymást...

A Tél régről nagy kedvencem, még az első, demo kazettán hallottam, amit Jönnek! címre kereszteltek, s inkább dalkezdemények voltak rajta, mint kész nóták. Ez a Tél már keményen tombol… Az első „odavágos” felvétel, aminek a zenéje is keményen szól.

A Nem zaj, nem fény is szövegben volt a legerősebb számomra, a lüktetése sodort, bár egy kissé hosszúnak találtam. Viszont érdemes el is olvasni a dal versét, mert érdekes képekkel élnek, amelyekben ott az utalás is… Járjanak utána, s értelmezzék.

A Kendő a szélben először kicsit összezavart, mert a Tényleg megérte korábbi dalból az „én nem vagyok normális” sor ebbe is belekerült, s elgondolva, hogy az a nóta miről szólt, mintha a folytatását írták volna meg a „mind1ek”. S a kendő a szélben tényleg soha nem jön vissza…

Ha férfi lennék, valószínűleg egy kicsit belehaltam volna a hatodik felvételbe, ami A háza előtt címet kapta. A zenét a tragikusan szép szöveget kíséri. Már csak attól félek, hogy miután a férfi „némán jó éjszakát kívánt” elindult a vonat irányába… Hátborzongatóan szép és nem lehet elégszer írni: tragikus…

A Te vagy az enyém egy vonós alapokra helyezett nóta, női énekkel. Fura volt, nem szoktam meg a Mind1-től a női hangot, bár egyre gyakrabban alkalmazzák. A végén azért csatlakoznak a fiúk, de ez a dal tetszett a legkevésbé, túl hosszú, s nekem a hölgy hangszíne sem jött be.

A Vár a Hold-ról nehéz írni. Vessenek meg, de kicsit musicales hatást keltett, sőt még énekkari hangulatot, táborozást is árasztott. „És a szívedbe már más nem fér bele, hisz annyi, de annyi mindenkivel van tele…” Ha mást nem is akarna valaki meghallgatni ebből a dalból ezt MEG KELL neki, s tán megért…

Egyáltalán nem nyögve-nyögve, de eljutottunk a záró számig, a Nyögve következik. Ezt is ismertem már korábbról, koncertetek is hallottam. A szövege zseniális, nálam már elérték, hogy gyakran idézzek belőle sorokat: „Ha nekiülök végre, hogy valamit írjak, röhögnöm kell, nehogy már megint sírjak…” vagy a „Milyen szaros csend van, pedig mindenki beszél, a csillagokat az égről lefújta a szél…” Zeneileg – újfent – támogatva a szöveg, s itt a hosszúsága sem zavart, bár az elején kicsit sok a hullám-hang.

Ha valaki elfogultsággal vádolna meg, üzenem neki: várom a köveket, de csak akkor vegye fel markába, ha már végighallgatta a lemezt, mert lehet, hogy hatására kenyérré változik majd. S az illető szégyellve az elhamarkodott ítéletet Nyögve-nyögve hajtva a Csillagkapun át eltűnik a Télbe…

– HAK–

[2010.12.16.]