"Miben hiszek, azt végigcsinálom" - Tóth "Torda" Attilával beszélgettünk
– Úgy tudom, áprilisban önálló estre készülsz, immáron második alkalommal. Honnan jött ennek a gondolata?
– Szeretném a másik, musical-es vonalat is életben tartani, megmutatni időről-időre ezt az oldalamat is az embereknek. Márpedig ehhez az kell, hogy az ember önmagának szervezzen ilyen alkalmakat, különben a kutya nem veszi észre. Aki nincs benne nap mint nap a bulvársajtóban, nem szerepel a vezető kereskedelmi TV-k képernyőjén, az nem létezik. Sajnos manapság ez így megy. Magadnak gyártod le a posztert, a plakátot, a szórólapokat a jegyeket. Szerencsére a párom, Kinga nagyon nagy segítségem ebben, sőt, szinte Ő szervez, Ő csinál mindent. A színházi szerepléseim persze ugyancsak sokat segítenek, hiszen azon keresztül sokan megismernek, és sok felé nyit utat az ottani jelenlétem is.
– Hol és mikor lesz ez az önálló est?
– Dunakeszin a művelődési házban, április 8-án, pénteken, tehát a következő Pokolgép koncertet megelőző napon. A musical-ek mellett éneklek majd rock-operákat, Edda slágereket, sőt még Máté Péter dalt is. De nem szeretnék a rock vonaltól nagyon eltérni, sem stílusban, sem mondanivalóban. Hívtam vendégeket is. Szebenyi Dániel, egy nagyon tehetséges fiatal muzsikus fog zongorázni, ott lesz Töreki Andrea a Társulatból, akivel a Nyomorultakban is együtt játszunk és aki ezúttal a háromtagú Gloria Singers énekegyüttes tagjaként fog fellépni és nem utolsó sorban a fiam is fog énekelni egy dalt.
– Jézus, Nyomorultak, Pokolgép, önálló est… Sok ez, vagy kevés? Vannak e mellett még tartalékaid, vagy száz százalékban lefoglalják ezek a párhuzamos tevékenységek a mindennapjaidat?
– Ez úgy 50 százalék. Többet bírnék és szeretnék, sokkal több színházat, sokkal több Pokolgépet. Bírom a terhelést. Szerencsére szerintem most a zenekar is be fog indulni, ahogy az új lemez megjelenik remélhetőleg még többet leszünk a köztudatban.
– Ahhoz elég a mostani 50 százalék, hogy felszínen maradjon az ember?
– Sajnos nem. Ez még nagyon keserves ahhoz, hogy felszínen maradjunk. Nagyon nehéz ma Magyarországon zenével foglalkozni, plane abból megélni. De ezt szeretem csinálni és ehhez értek a legjobban.
– Ha mégis szabadon rendelkeznél a fennmaradó felével a napjaidnak, mire fordítanád?
– A családra. Tervezünk családot, gyerekeket, házat. E tervek megvalósulása tenné teljessé az életemet.
– Mennyire éled meg traumaként a negyedik X betöltését?
– Egyáltalán nem. Most vagyok a legjobb erőmben, minden szempontból a topon :-). Szabadidőmben eljárok edzegetni. Úgy gondolom, egy előadó művésznek valahogy ki kell kinéznie a színpadon, különösen ebben a műfajban, amit a Pokolgép is képvisel. Nem szeretnék elhízott, sörhasú rockénekes lenni, aki szétüvölti a torkát. A mai napig járok énektanárhoz, igyekszem tehát karban tartani a testem és a hangom egyaránt.
– Mennyi időd jut a sportra?
– Amikor csak tehetem, naponta egy-két órát lemegyek a konditerembe. Régen küzdősportokkal foglalkoztam, ma már csak a súlyzózás maradt. Hobbi szinten persze (tehát csak úgy “natúrban”, nem kokszolok :-)), de nagyon szeretem a testépítést. Magát ezt a sportot, amikor tódul az izmokba a vér… Nem kábítószerezem, nem iszom, nem cigizem, én ezt élvezem. És persze az ember a napi feszültségeit is ki tudja ott adni magából. Sokkal inkább tegye ezt, mint hogy az utcán valakit szájon vágjon.
– Sokat beszéltünk színházról, amely szerelemként végig kísérte egész életedet. Van olyan szerep-álmod, aminek megvalósulását kívánhatom Neked negyvenedik születésnapodra?
– A Jekyll és Hyde ilyen álom, de nem marad sokáig az, hiszen konkrétan készülök az életre keltésére. Júniusban lesz egy keresztmetszet előadás, amit a Madách-ból az egyik Pilátus, Venyige Sándor rendez. Ebben az előadásban én játszom a főszerepet. De a darab egy-egy számát már korábban is el szeretném énekelni, így az egyik legnehezebb dalon, a Párbaj-on is már javában dolgozom, májusban szeretném megmutatni a közönségnek.
– Van olyan művész a környezetedben, akire színészként és/vagy énekesként felnézel, akire példaképként tekintesz?
– Két nevet tudnék hirtelen említeni, a Jézus Krisztus Szupersztárban Posta Victor játéka lenyűgöz. A másik művész Molnár Laci. Őt nagyon szeretem. Az Ő Jekyll megformálása utólérhetetlen. Éppen ezért a legnagyobb dícséret, amit valaha kaptam az ő szájából hangzott el, amikor azt mondta, kis hazánkban önmagán kívül egyedül velem tudja elképzelni ezt a darabot. Ez még akkor is jól esett, ha nyilván volt benne némi költői túlzás:-). De már csak ezért is nagyon megszeretném mutatni e szerepben is, hogy mire vagyok képes…
A beszélgetés alapján nekem úgy tűnt, bármire. Az kérdéses, hogy Jekyll és Hyde említett párbajában ki marad majd alul, de hogy a győztesek mi, nézők leszünk, ha megvalósul, az szinte bizonyos. Ugyanezt érezhettük minden alkalommal, amikor Atát a színpadon láthattuk. Lett légyen rajta egy gyolcs-ruha vagy éppen kiszegecselt csuklóvédő és fekete csizma. Kicsit sajnálom, hogy negyven évet kellett várnom erre a találkozásra, de lehet, hogy be kellett érnem hozzá, hogy értékén tudjam kezelni. Az viszont megnyugtat, Attila vitalitásából kiindulva könnyen lehet, hogy újabb negyven éven keresztül követhetjük nyomon, hogyan bírkózik meg az újabbnál újabb kihívásokkal.
– Balázs András –
[2011.04.08.]
Hírek
