Wolf Kati "Életem legnehezebb 10 másodperce volt"

Wolf Kati szemére - a tegnapi - keddi - elődöntő után - hajnali fél háromig nem jött álom. Tele izgalommal, túl a feszültségeken, egy álom valóraválásával és megannyi élménnyel próbált pihenni. 

- Csak pörögtek bennem a gondolatok és az élmények - meséli a Kati. - Képtelen voltam aludni. Amikor kiderült az eredmény természetesen a férjem volt az első tegnap éjszaka, akivel telefonon beszéltem. Persze ő is, a családom is nagyon boldog volt.

- Ha most becsukod a szemed, mi az első emlék, ami a tegnap esti elődöntőről eszedbe jut?
- Igazából, ez volt az első alkalom, amikor az aréna dugig volt emberekkel. Őrült jó hangulatban, a zsúfolásig megtelt csarnokban torokszorító érzés volt felmenni a színpadra. Tele voltam izgalommal, hiszen ilyen körülmények között még nem próbáltuk ki, hogy is szól majd a dal.

- De remekül szólt és minden összeállt.
- Hát, egy apró baki azért akadt. Teljes sötétben mentem ki a színpadra. Beálltam, elfoglaltam a helyemet és vártam a kezdést. És ebben a pillanatban eszembe jutott, te jó ég, elfelejtettem betenni a fülembe a fülmonitort. Ez a kis eszköz kontrollként szolgál, hogy kiszűrve a zajokat pontosan halljam, hogy szól minden. Na, azt a tíz másodpercet senkinek sem kívánom! Azt hiszem egy kicsit meg is haltam, aztán újraéledtem, mert még a start előtt sikerült visszatennem a fülmonitort. Sok múlhatott volna rajta, ha éppen bepánikolok, de szerencsére megoldódott.

- A közveítésből az derült ki, hogy remek hangulatban óriási szurkolótábor előtt énekelhettél. Te is így érezted?
- Sőt, még inkább. Nagyon sok magyar volt kint, öröm volt őket látni, de mellettük külföldi drukkerek is sokan akadtak. Nem hittem a fülemnek, amikor a dalom refrénjét együtt énekelték velem! Kívülről fújták, elképesztő!

Csatlakozz csoportunkhoz a facebookon és értesülj a hírekről..

Ha szurkolsz Katinak, nyomj lent egy Tetsziket.

- Amikor lejöttetek a színpadról, mi az amit mi, nézők nem láthattunk?
- Mi már nem maradhattunk a színpad közelében, egyenesen a Green Room-ba kellett mennünk, ahol a többi csapattal együtt vártuk az eredményt. Feszült volt a hangulat, de őrült jókedvűen és reménykedve teltek a percek. Rajtam kívül egyébként a magyar csapattagok mind felszabadultak voltak, oké, túl vagyunk rajta, jól teljesítettünk, de én "szétaggódtam" magam. Rendes sokkterápia volt az a fél óra, amíg az eredményre vártunk. Közben újra végigéltem az előtte levő perceket. Általában úgy van velem, hogy amíg színpadra nem lépek ideges vagyok. Aztán az éneklés kezdetekor minden feszültség kimegy belőlem. Hát itt nem ez történt. A jó hangulat ellenére iszonyúan feszült voltam, csak az utolsó refrénnél éreztem azt, most igazán jó énekelni.

- Túl nagy volt az elvárás?
- Igen, és pontosan tudtam, ezzel nincs mit kezdeni, egyszerűen jól kell tenni a dolgomat, a dolgunkat. És persze még így is elfordulhatott volna olyan hiba, ami nem rajtunk múlik. Nagyon komoly megelőlegezett bizalmat kaptunk otthonról, rengetegen szurkoltak nekünk - és ez komoly felelősséget jelentett. De szerencsére megbirkóztunk vele, és hálás köszönettel tartozunk mindenkinek, aki nekünk drukkolt! Jó dolog az, hogy ilyen alkalmakkor bebizonyosodik, a dal tényleg határok nélküli. Hogy a nemzetek is képesek egymást ünnepelni! Fantasztikus érzés!

- Ma nyilván pihenőt tartotok, gondolom, próbák sora vár még rátok a szombati döntőig.
- Igen, hiszen csütörtökön van a második elődöntő, amelyen az eddig még nem szerepelt csapatok, országok szállnak versenybe. Szóval ma pihenünk, aztán holnap mindent folytatunk, ha nem is az arénában próbálunk, hanem csak úgy egymással.

- A döntőben ugyanabban a ruhában lépsz fel, vagy lesz némi újítás?
- A szabály szerint pontosan ugyanazt és ugyanúgy kell előadni, mint az elődöntőben. Így nem változik semmi, ruha, smink, egyebek ugyanaz marad, és szerencsére a koncepció jól vizsgázott, nem szorul javításra. Nekem van még mit javítanam az éneken, dolgozom rajta, a táncosok is próbálnak. Még előttünk áll egy nagyon nehéz nap. Szerencsére ötödikként léphetünk színpadra, így nem kell túl sokat várni, az egyszerűen megöli az embert. Nagy bennem a drukk változatlanul, de csak azt tudom mondani, ami rajtam múlik, amit megtehetek a sikerért, azt meg is teszem! 

- hirado.hu alapján zene.hu -

[2011.05.12.]