"alaposan átbeszéltük az egészet" - interjú a Hajdu Ikrekkel

A Hajdu Ikrek, Mariann és Bea a múltheti adás alkalmával kaptak hideget-meleget egyaránt a négy mentortól, ami láthatólag megviselte őket, hiszen nem erre számítottak.

A vasárnapi nyilvános koncertjük után többek között erről is faggattam a lányokat, hogy mindezt hogyan élték meg, mi játszódott le bennünk, illetve milyen újdonsággal fognak majd szolgálni a most szombati adásban.

Szombaton volt az első élő szereplésetek a show keretein belül. Hogy éreztétek magatokat?

Hajdu Mariann: Nagyon jól éreztük magunkat a produkció közben. Utána, miután hallottuk a kritikákat, Nagy Feró kritikája volt az, ami hideg zuhanyként ért minket.

Ez egyébként látszódott is az arcotokon.

Hajdu Bea: El sem tudom mondani, mit éreztem, valami összeomlott bennem, szóval így testileg ott voltam, de lelkileg...igazából fel sem fogtam az egészet. De ahogy lejöttem a színpadról és újra végigfutott rajtam az egész, rájöttem, hogy ez igazából építő kritikának is felfogható.

Hajdu Mariann: Igen, pontosan.

Hajdu Bea: Most unalmasak voltunk? Nem baj, legközelebb megmutatjuk, hogy nem ilyenek vagyunk, bebizonyítjuk.

A számot egyébként mi alapján választottátok ki? Gondolom Péterrel alaposan átbeszéltétek a döntést, mert egyébként tökéletesen passzolt a habitusotokhoz ez a dal.

Hajdu Bea: Igen, alaposan átbeszéltük az egészet, a koreográfiát, mindent, több változatot is kipróbáltunk, de végül emellett maradtunk. Nem akartunk túl sokak lenni, és így inkább a „kevesebb az néha több” elve alapján maradt így az egész.

A mentoroktól végeredményben kaptatok hideget-meleget egyaránt, de a közönség részéről mit éreztetek?

Hajdu Mariann: Én hittem benne, hogy a közönségnek tetszeni fog a produkció, és végül is bejöttek a számításaink, mert tetszett nekik, és hatalmas szeretet kaptunk tőlük ott a helyszínen is.

Hajdu Bea: Egy kicsit azért megijedtünk, megfordult bennünk a kiesés lehetősége...aztán örültünk, hogy nem így lett végül.

Hajdu Mariann: Mikor meghallottuk a nevünket, úristen...

Hajdu Bea: Egy nagy kő esett le a szívünkről, és a feszültség is lehullott rólunk.

Akkor felszabadultatok utána teljes mértékben.

Hajdu Mariann: Igen, bizony.

Mennyire nagy stresszhelyzet egyébként ott kint állni a színpadon, és várni a döntést?

Hajdu Bea: Nagy, eléggé az. De igazából ez egyfajta pozitív feszültség érzet is, hiszen ez azt jelenti, hogy még versenyben vagyunk, úgyhogy...én személy szerint szeretném még sokáig érezni ezt a feszültséget.

Hajdu Mariann: Én pedig még nagyon-nagyon sokáig. (nevetés)

Visszanéztétek már az adást Péterrel és elkezdtétek kielemezni, vagy erre még nem jutott idő?

Hajdu Bea: Nem néztük még vissza, egyelőre csak átbeszéltük csak az egészet.

Hajdu Mariann: Elmondta, hogy hangilag teljesen rendben volt, azzal nem semmi probléma nem volt, csak sokkal jobban le kell tudnunk lazulni. Igazából ez az, amin javítanunk kell.

Hajdu Bea: Igen, nekünk ez okozza a nehézséget, mert alapból a való életben ilyen kis bolondosak, bohókásak vagyunk, és ezt kellene valahogy a színpadra is magunkkal vinni, hogy ezt lássák a nézők is, ebben kell fejlődnünk.

A műsornak végül is tulajdonképpen ez is része, hogy a versenyzők fejlődnek, és ahogy haladunk előre adásról adásra, egyre többet lesznek képesek megmutatni magukból.

Hajdu Mariann: Meg mi még nem rendelkezünk annyi tapasztalattal, hogy varázsütésre...így „hopp”, menjen minden.

Hajdu Bea: De ez majd most változik, mert még keményebben és szorgalmasabban fogunk készülni, és igyekszünk bebizonyítani azt, hogy valóban itt a helyünk.

Fotó: Szabó Lilla

Rosta N. Napsugár 

[2011.10.22.]