Janicsák Veca: "Mindig van hova előrelépni" 

Janicsák Veca november 6-án nagy eseményre készül. Igaz, hogy már az X-faktor kapcsán már fellépett a Papp László Arénában, de ezúttal önálló produkcióval jelentkezik hazánk legnagyobb fedett koncerthelyszínén. Nemzetközi szintű showt ígérnek, és az énekesnőnek e napon jelenik meg az első albuma is, amit a nagykoncerten már hallhat is a közönség. 

"Ez a szuperkoncert meghajlás mindenki előtt, aki hisz abban, hogy a világ szeretete, saját kis világunk védelme is egyben" – mondta Veca, akivel az előkészületek során beszélgettünk. 

– Izgulsz a fellépés előtt?
– Az a fajta vagyok, aki abszolút izgul, és ez remélem így marad mindörökké, mert akkor lehet az ember biztos abban, hogy még van intuíciója. – Akkor az izgulás megvan, na de mivel lennél elégedett a koncert kapcsán?
– Ezt a közönségen érezni fogom. Kevésbé érdekel, mit mondanak, mit írnak, az fontos, hogy akkor ott, este jól érezzék magukat és azt lássam rajtuk.

– Nem nehezíti meg a dolgokat, hogy egyszerre a lemezre is figyelned kell és a koncertre is próbálsz? Jó ötlet volt, így a kettőt összesűríteni?
– Ezt máshogy nem lehet, akkor mit adnék elő a nagykoncertemen? Ez egy lemezbemutató koncert talán nem lesz nehéz, mert a feléneklések alkalmával már megtanultam a dalokat. A zenekar ezerrel készül, ráadásul ők a lemezemen is dolgoztak már, így velem együtt ők is ismerik a dalokat. Tehát ezeket most már csak egybefésüljük, komoly zenei vezetés mellett.

– Sokat változtál az X Faktor óta. Miben fejlődtél az elmúlt egy évben?
– Sok mindenben, de az ember mindig napról napra tanul valamit. Mindig mindenből, minden apróságból tanultam és tanulok. Rengeteget fejlődött például a munkához való hozzáállásom. Az X-Faktorban nagyon feszített tempó volt, s mióta kijöttem, még feszítettebb az iram. Meg kellett tanulnom, hogy bírjam, emberileg, lelkileg, fizikailag, tehát mindenhogy. S hála Istennek mindez sikerült.

– Akkor ezek tudatában meséld el, hogyan telik el egy napod? Különösen most, a koncertre készülve?
– Napi 24 órában ezzel foglalkozom. Egyrészt mert reklámozni is kell, másrészt meg még álmomban is ezzel foglalkozom. Rendszeresen megálmodok vele kapcsolatos dolgokat, hogy mikor hova kellene mennem, mit kellene csinálnom, milyen színpad legyen, milyen dalokat énekeljek majd. Ez pedig 24 órás elfoglaltságot jelent.

– Ha már a dalokat említed, van kedvenced?
– Számomra több kedvenc is van. Büszke vagyok a zeneszerzőkre, iszonyatosan jó dalokat írtak, és nincsenek kitöltő számok. Nincs olyan számom, amit nem szeretek, mert minden egyes dalt örömmel énekelek.

– Vajon mire gondolsz, amikor a saját dalodat hallgatod?
– Boldog vagyok, hogy lehetőségem van erre.

– Elégedett vagy azzal ahol most tartasz az eredmények terén?
– Jó kérdés. Még el se adtuk ezt a lemezt, még nem tudjuk, hogy mi lesz vele, de remélem, hogy jó lesz.

– Fontos, hogy mennyi fogy majd belőle?
– Nyílván fontos, de nem ez a mérce.

– Akkor neked mi a mérce a zenében?
– Nem az eladott darab mutatja meg a lemez sikerét. Hanem, hogy az jó számomra. A minőség fontosabb, mint az, hogy hány darabot adtam el belőle.

– Mikor voltál legutóbb a legboldogabb?
– Nagyon sokszor voltam már boldog, nehéz kiválasztani, egyetlen egy pillanatot.

– Mi jelenti az igazi boldogságot?
– Mindig a teljesség. Az, hogy az ember életében minden részlet stimmeljen, és ez elég ritka.

– Akkor ugorjunk egy kicsit az időben. Mivel lennél elégedett mondjuk 5 év múlva?
– Mindig van hova előrelépni, nagyon sok olyan dolog van, ami még mozgat és van olyan amiről álmodok. Nyílván ezek a dolgok majd, szépen kifejlődnek. Babonás vagyok, nem szoktam soha sem kimondani dolgokat és nem iszom előre a medve bőrére. Kivárom a pillanatot és mindig az adott pillanatban tudom, hogy valami történni fog.

– Vissza a koncerthez! Annak az embernek, aki még nem hallott rólad, hogyan csinálnál kedvet ahhoz, hogy ellátogasson az Arénába?
– Én azt mondom, hogy ha az Arénában csináljuk, akkor remélem, hogy mindenkinek van egy kis sejtése, hogy ez bizony monumentális lesz, s nem csak nekem köszönhetően. Gondolok itt azokra az emberekre, akik az egész buli zenei részét viszik, köszönet Szatyinak. Na meg persze a technikát sem szabad kifelejteni, a látványért Madár ügyel, neki is köszönet. Ezek mind kellenek ahhoz, hogy ne csak kitöltő dalok legyenek, hanem a zene az zene legyen. Számomra ez a dolog a zenéről szól, remélem, hogy érezni fogják azok akik meghallgatják ezt a lemezt.

– Sokan állítják, hogy Magyarországon az Aréna a csúcs. Akkor ezek szerint te eljutottál a csúcsra?
– Dehogy jutottam el a csúcsra! Az kéne még nekem, most 21 éves vagyok, remélem, hogy nem értem el életem csúcsát, hogy aztán elkezdjek mély repülni. Szó sincs erről, ez egy áldás, remélem, hogy az út mindig feljebb vezet.

Nyomj lent egy lájkot, ha szereted Vecát!

- Bíró Zsolt - Havassy Anna Katalin -

[2011.11.06.]