10 éve várt koncert: Peter Gabriel a Budapest Arénában - képekben

Amikor 2004-ben vége lett a Growing Up turné pesti koncertjének, kijöttünk az Arénából és onnantól kezdve vártam a következő koncertjét. Erre mostanáig kellett várni, majdnem pontosan 10 évet. 

Azóta beiktatták a Hírességek Csarnokába, adott ki feldolgozás lemezt, írt rajzfilmzenét és még vagy ezernyi dolgot. A Growing up turné nagyon jó volt, azt sejtettem már 2012-ben is - amikor elindult a mostani turnéja -, hogy azt nehéz lesz überelni.

Eredeti felállás, koncert 3 részben

Be kell, hogy valljam, nem tudtam kivárni, hogy eljusson hozzánk is a koncert, így megnéztem már a turné máshol rögzített változatát a neten. Ismerősök sem, ők viszont jobban jártak, megnézték a koncertet Belgrádban az előző körben 2013-ban. Nagy meglepetés ezért nem ért, tudtam, hogy mi hogy lesz.  

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

A zenekar a ’87-es turné felállásában lépett színpadra pontban fél kilenckor (volt pár számos előzenekar is, ha jól láttam, akkor az egyik vokalista és partnere játszott 3-4 számot, elég feledhető módon): David Rhodes gitározott, Tony Levin basszusozott, Manu Katché dobolt, David Snacious billentyűzött illetve Jennie Abrahamson és Linnea Olsson vokálozott. Az elején Peter Gabriel elmondta, hogy a koncert úgy fog felépülni, mint egy jó étkezés: először az előétel lesz, majd jön a főétel, ezt követi majd a desszert: a ’86-os So album teljes előadása. Szerintem olyan két harmad ház lehetett az Arénában, bár a felső rész le volt zárva.

Előétel: akusztikus bemelegítés

A koncert felkapcsolt nézőtéri lámpákkal és az Obut-tal kezdődött. Valamint egy vicces bakival: nagy káromkodás közepette újra kellett kezdeniük a számot, mert elrontották az elejét. Ezután jött a Come Talk To Me majd a Shock the Monkey szintén akusztikusan hangszerelve. Peter Gabriel hangja ugyanúgy szól, mint majd 30 éve, a magasakat ugyanúgy ki tudja énekelni. A színpadkép teljesen puritán volt, egy nagy kivetítő hátul, ami csak a második résztől kapott szerepet, meg pár karos lámpa, amit úgy tologattak a színpadon.
 

Főétel: elektronikus, elszállós rész
A negyedik szám (Family Snapshot) feléig maradtak a nézőtéri lámpák felkapcsolva, majd egy kiállásnál hirtelen váltás: a színpadi fények fehérre színezték az egész teret – ez pedig így is maradt nagyjából ennek a résznek a végéig. Jött a Digging in The Dirt, majd a Secret World, a The Family and the Fishing Net aztán pedig a No Self Control. Ezután jött a kedvencem a Solsbury Hill. Ennek a végén a Peter Gabriel koncertek egyik sajátossága: valahogy mindig belecsempészik egy kis gyerekességet, hogy azért megmutassa, annyira nem kell komolyan venni az egészet. Teljesen egyszerűen körtáncot járt a három nagy öreg: Rhodes, Levin és Gabriel. Ez a rész a Why Don’t You Show Yourself-fel zárult.

Desszert: a komplett So album
Ekkor valami sajnos elromlott. A hangerő megváltozott, gondolom ki akarták emelni ezt a blokkot, de nem sikerült túl jól. Az elején bemondták, hogy minden koncert felvételét a zenész honlapján meg lehet venni, az elején simán meg akartam venni. Ennél a résznél letettem róla. A dobok és az ének is recsegett, olyan volt mintha valami kontakthibás lett volna a basszusgitárnál vagy valamelyik mikrofonnál. A Don’t Give Up-nál mintha megjavult volna, de aztán kiderült, hogy csak azért tűnt úgy, mert akusztikusabb volt a szám. Kár ezért a hibáért, sokat levont a koncert élvezhetőségéből. Nagy színorgia volt a koncert háttérvilágítása ebben a részben, nem volt túl hivalkodó, de nagyon ízléses és hatásos volt. A Sledgehammer nagyon dinamikus volt, ahogy a Big Time is, a Mercy Street pedig egyszerűen gyönyörű.
A ráadásként még 3 számot nyomott, ami meglepett, mert az eddigi programban csak két ráadás volt. A Here Comes The Flood, a The Tower That Ate People és legutolsóként a Biko hangzott el

Az egész koncert egy kicsit még most is a levegőben lóg nálam, valahogy nem tudom hova tenni. Nagyon vártam, tudtam, hogy milyen lesz, aztán a technikai hiba egy kicsit összezavart – meg az elején a póló és kapucnis pulcsik ára is. Gondoltam elgondolkodom rajta, hogy veszek egyet, de a rövidújjúért 9000 forintot kértek a kapucnis pulcsiért pedig 20000-et… Nem ránk szabták (mármint az árakat)…

Peter Gabriel mindig meg tud lepni valamivel, nem az a tipikus popsztár. Nagyon jó volt a koncepció, a régi zenésztársakkal nem tud hibázni, a gyerekes kikacsintás is ott volt. Profin ki volt találva minden, de egy kis hiányérzetem mégis van. Gondolom pár nap és a helyére kerülnek a dolgok a fejemben. Mindenesetre már most is várom a következőt!

Fotó: Takács Miklós

Hogyan érezted magad Peter Gabriel budapesti koncertjén? VOKS LENT!

- Aretuska -

[2014.05.09.]