Hugh Laurie zenés-színházi produkciója Budapesten - képekben

Laurie, a dr. House karakter megformálásáról ismertté vált színész nagyszerű zenész is egyben. Nagysikerű koncertjén ezt ismét bebizotnyította a magyar közönségnek. A program műfaj tekintetében is rendkívüli sokszínűséget hozott. Hugh első mondataiban rögtön leszögezte, hogy ő bizony “egy angol idióta”.  Ezzel jelezte, hogy senki ne csodálkozzon, ha esetleg valami különöset  tapasztal majd az este során.

Persze hogy vices, hiszen nem csak színész, hanem komikus is amellet, hogy eredetileg inkább zenésznek készült.  Már gyerekként zongorázni kezdett, és egyéb más hangszert is megismert míg mélyítette a zenével való kapcsolatát.  A színpadon ezen az estén valamiféle crosover előadást élvezhetett a közönség – és élvezte is, mert állandóan éljenzett – olyat, amely a koncertek megszokott koreográfiájához képest tele volt újdonsággal. 

Lájk, ha kedveled a szerelmes dalokat.

Az este során egy olyan előadás bontakozott ki a szemünk előtt, amely egy díszletekkel életrekeltet történetet mesélt el a színpadon. Elmesélte, hogy milyen egy zenész élete, amikor csak játszik…

Ezt a vonalat vezették végig a 30-as évektől egészen a 70-80-as évekig, megmutatva az évtizedek stílusirányzatait. További különlegessége volt a koncertnek, hogy a közönséget is bevonták a buliba, mindenki részese lehetett a mókának. Felcsendültek régi jazz, gospel ihletetségű, blues, rock’n roll számok is, de az egész egy 30-as évekbeli kluban játszódhatott, valahol New York-ban, vagy akár egy más USA városban.

További képekért kattinst!

Laurie persze most is megmaradt színésznek is, hű volt önmagához, miközben megmutatta milyen nagyszerű zenész, a műfaj brilliáns kiszolgálója a zongorán és énektudásával is.  Sőt, olyanannyira színész volt, hogy  néha mintha kicsit Mr. Bean is megjelent volna “egy – zseniális – angol idióta” mozdulataival, mimikájával. Ne persze ez ne lett volna teljesen magától értetődő, amikor a 80-as években együtt játszottak a Fekete Vipera sorozatban Rowan Atkinson-nal.

Dr. House-t nem hozta magával a koncertre… Inkább ez a gyökereihez hű figura volt jelen,  aki mulatságos, viccesen professzionális, de mégis komoly gondolatokat és alap igazságokat szólaltat meg az emberben. Ebben az esetben például rámutat a műfajok közti átjárhatóságra és az ennek ellenére megőrizhető zenei és hangzásvilágbéli egységre. Nagyszerű, igazán ügyes húzás, és mindezt színpadi díszletbe csomagolva, igazi ízt és plusz hitelességet adva az előadásnak, avagy az előadásmód a zenei anyagnak. Valóban zseniális.

A zene amit hallottunk, pazar minőségben szólalt meg, a zenekar csodálatos volt. A dalok, - ahogy fentebb szóltam róla - válogatott gyöngyszemek voltak.  Innen-onnan, műfajokon átívelően és mind a fantasztikus zenészi képességek megtestesüléseiként jöttek létre és boldogították a közönsége.  A teltház senkit nem lepett meg… Nem volt meglepő a minden szám utáni ováció, na meg az egy kis próza, zene, ováció, próza sorrend sem. Fantasztikusra sikerült az egész és olyanra, amilyet még nem láttam a hosszú évek alatt.  Egészen különleges élményt nyújtott.

A színdarab végén a táncra való felhívással a közönség teljes bevonása is megtörtént. A publikum azonnal felpattant, közelebb ment színpadhoz és mulatva ropta a ritmust… Remek koncert volt!

– endre –

[2014.07.23.]