A "legpozitívabb" zongoristával Riz Olivérrel beszélgettünk

Adni akarás – talán ez jellemzi leghűebben Magyarország feltörekvő zenei tehetségét. Riz Olivér szülői kezdeményezésre rendkívül fiatalon ismerkedett meg a zenével. Ma már azt is tudja, ez az egyik legjobb módja megtanítani az embereknek az önmagunkba való tekintés, a belső világunkkal való törődés fontosságát. Célja adni, nem csak zenéje, de (nem) hétköznapi munkája által is.

Riz Olivérrel debütáló, Deep Within című albumának megjelenése kapcsán beszélgettünk.

„Éljen a pozitív energia” - hirdeted zenéddel. Mit jelent számodra a pozitív hozzáállás? Hogyan jelenik ez meg a mindennapjaidban?

A pozitív gondolkodás elengedhetetlen. Egészen biztos vagyok benne, hogy gondolatainkkal formáljuk meg világunkat. Tapasztalataink legtöbb esetben válaszként érkeznek hozzáállásunkra. A lehetőség, hogy minden helyzetben megválaszthatjuk hozzáállásunkat óriási ajándék, mert így a problémákból lehetőségek, a nehézségekből kihívások lesznek. Próbálok minderről tudatos maradni a mindennapokban, persze ez nem mindig sikerül, a szándék a fontos.

-Megjelent az első albumod, mesélj kicsit a Deep Within dalairól! Hogyan, milyen körülmények között születtek?

Minden szerzeménynek van egy külön üzenete az albumon, de a legfontosabb, hogy közös a céljuk. Olyan dalokat, dallamokat szeretnék írni, melyek megnyugtatnak, gyógyítanak és akár visszavezetnek önmagunk felé. Ebben a rohanó világban megfeledkezünk, arról, hogy kik is vagyunk valójában, hogy nem a megélhetésért harcoló érzéketlen robotok vagyunk, hanem érző, egyedülálló lelkek. Abban bízom, hogy az albumon található dalok segítenek erre emlékezni vagy csak egy pár percre képesek felváltani az aggodalmat békével.

A számokat az elmúlt két évben írtam, egy kivétellel; a ’Scenes from a Memory-t’, melyet 12 évesen szereztem és később, 2004-ben került felvételre. Úgy éreztem helye van ezen az albumon. Nem titok, hogy már most dolgozom a következő albumon és akár egy lehetséges, kisebb baráti koncerten is időközben.

-Milyen gondolatok, milyen érzések foglalkoztattak, amikor írtad a dalokat?

- Annak ellenére, hogy a dalokkal vannak terveim, akár órákig elmélkedek egy címen, valójában az alkotás folyamatában sosem gondolkodom. Egyszerűen leülök a zongorához és engedem magamon átáramolni az érzéseket, figyelem a hangokat, engedem, hogy mindaz, amit szavakkal nem tudnék kifejezni, dallamokban megnyilvánuljon. Talán a legszebb érzés a világon, amikor az ember inspirált állapotba kerül és úgy érzi, valami magasabbhoz, valami szebbhez kapcsolódik és onnan próbál egy-egy hangot elhozni.

-Milyen az album fogadtatása, milyen visszajelzések érkeztek idáig?

Nagyon hálás vagyok a pozitív visszajelzésekért. Sokan írnak, hogy jól esik hallgatni a számaimat és tényleg képesek egy kis teret adni önmagunknak. Jól esik ezt hallani, mert ez a célom, valami jót adni, valami maradandót. Az első 24 órában már 1500 lejátszást ért el az album a SoundCloud-on, ez egy remek fogadtatás, hiszen egyelőre csak a barátaimmal osztottam meg a zenét.

-Hol, milyen formátumban juthatnak hozzá az emberek a debütáló lemezhez?

-A szerzemények jelenleg ingyenesen letölthetőek a SoundCloud-on, továbbá megvásárolhatóak az iTunes-on, Amazonon és a https://oliverriz.bandcamp.com nevű weboldalon. Nagyon köszönöm azoknak, akik támogatásuk jeléül megveszik a dalokat.

-Milyen út vezetett a lemez megszületéséig, gondolok itt a szakmai, zenei fejlődésedre, illetve személyes, magánéleti változásokra is, amennyiben voltak ilyenek.

-Gyerekként kezdtem zongorázni, mondhatni kötelező volt a családban zenét tanulni. 4 évig jártam zeneiskolába, utána abbahagytam a zenei tanulmányaim és csak a saját szórakoztatásomra zongoráztam. Már a zeneiskolában átírtam a darabokat a saját tetszésemre. Később vettem magánórákat is, de már jó ideje nem tanulok zenét.

Kiskorom óta felvettem a zenei ötleteimet, ezek általában egy perces improvizációk voltak. Azok amelyek jobban megérintettek megmaradtak, tovább játszottam őket és később tudatosan dalt szereztem belőlük. A lemez az elmúlt 2-3 év ilyen egyperceseinek a kibontott változata. Szerencsére még bőven van ötletem, így már most a következő album anyagán gondolkodom.

-Hogy indult a pályád?

-A pályámat a szüleim indították el a kötelező zongora és szolfézs órákkal. Nem nagyon szerettem, de egyszer meghallottam Michael Nyman egyik betétdalát a ’Zongoralecke’ c. filmhez, és akkora hatással volt rám, hogy az első zongoradarabom – képességeimhez mérten – annak a dalnak az átirata volt.

-Édesapád Kisszabó Gábor ismert zenész, számos magyar zenekar tagja volt. Hogyan hatott ő a zenei tevékenységedre?

-Első Emeleten és Solaris-on nőttem fel. A legtöbb koncerten ott voltam, még az elmúlt években is, amíg édesapám hivatalosan be nem fejezte a koncertezést tavaly év végén. Nagy hatással volt rám a munkássága és általában kikérem a véleményét mielőtt valami zenei projektbe kezdenék.

-Összeköt kettőtöket a zene? Közös zenélésekre, zeneszerzésekre gondolok, vagy távolról figyel, támogat és izgul érted?

-Természetesen összeköt, de a zenétől függetlenül is nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Régebben többet zenéltünk együtt, ma már mindketten elfoglaltabbak vagyunk és ritkán marad idő a közös zeneszerzésre. Ennek ellenére van egy pár ’egyperces' felvételem, amit közösen alkottunk.

Figyeli a munkásságom, és azt gondolom örül neki. Tudom, hogy őt is érdekli, hogy valami jót adjon az ember a másiknak és a világ ebbe az irányba lendüljön tovább.

-A zenélés mellett hétköznapi munkád is van. Mivel foglalkozol?

-Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságán (UNHCR) dolgozom az Emberi Erőforrás osztályon. Feladataim közé tartozik, hogy a dél-amerikai operációkat támogassam. Szeretem a munkám és örömmel tölt el, hogy egy olyan szervezetnél dolgozom, ami tesz valamit az emberiségért és nap, mint nap nyújt segítséget. Az UNHCR célkitűzéseinek tiszteletére íródott az albumom első dala, melynek címe ’One Refugee With Hope’.

-Megjelent az első album, hogyan tovább? Koncertezés? További albumok? Elképzelhető, hogy egy nap csak a zenélésből fogsz megélni?

-Az album célja, hogy az embereknek jót adjon, szeretetet és kikapcsolódást közvetítsen. Azt hiszem mindenki megtalálja a maga üzenetét a dalokban, ami lehetőleg inspirálja és jó érzéssel tölti el, továbbá emlékezteti, hogy ott, azzal a dologgal ott bent dolgozni kell. Fel kell szabadítani, át kell adni, meg kell bocsátani... Önmagában már az is bőven elég, ha valakinek jó érzés meghallgatni, akkor már nem dolgoztam hiába.

Mindenképpen szeretnék további albumokat, akár énekes dalokat is. Már most sokat gondolkodom rajta, hogy milyen ötleteket dolgozzak ki és milyen irányú legyen egy újabb album. Talán most kezdem azt is belátni, mennyi munka van ebben.

Szeretnék egyszer a zenéből megélni vagy a jelenlegi munkámhoz kapcsolni. Csodálatos lenne, ha zenei projektekkel lehetne felhívni az emberek figyelmét az együttérzés, együttműködés fontosságára. Remélem lesz lehetőségem az UNHCR-nél a művészi oldalam is használni és létrehozni valamit a humanitárius katasztrófák megsegítése végett.

-kiko-

[2014.08.12.]