Szandi 25 koncert: Megfagyott a levegő egy pillanatra

Eljött december 28-a, az a nap, amelyet már nagyon régóta vártam: Szandi "nagyzenekaros" jubileumi koncertje! Sajnálhatja az, aki nem volt ott, mert a beszámolóm nem biztos, hogy visszaadja azt az érzést, amit ott, akkor éreztem...

Szandi nekem egy olyan jelenség, akiről nem csupán az énekesnő jut eszembe... Olyan emberi értékekkel bír, amely mindenki számára követendő példa lehet. És a vasárnapi koncert után még inkább így érzem...

A buli nyitányaként DJ Dominique melegítette be a népet, rettentő jó hangulatot teremtett fél órás műsorával, kielemeztünk néhány "Szandi állomást" zenével fűszerezve, előkerült néhány ősrégi Szandi darab, kazetta és bakelit lemez formájában. Sokak azt sem tudták, hogy ezek anno olyan hanghordozók voltak, amelyeket rongyosra hallgattunk. És itt döbbentem meg, mikor körülnéztem a sorok között: gyerekektől a nagymamákig minden korosztály jelen volt, de ami a legörömtelibb volt számomra, hogy tizenéves fiatalok, sok-sok fiatal pár is helyet foglalt vagy éppen állt a színpad előtt. Látszik, az énekesnő mindenkit megmozgat nem csak a hangjával, de személyiségével is.

Abrakazabra = kiváló zenekar!

Nem sokkal nyolc után aztán jött a banda, az Abrakazabra zenészeiből állt a csapat (itt említeném meg, hogy kiváló zenészekből áll a zenekar, olyat tudnak, amit nagyon kevesek), az est ünnepeltjével karöltve, s az "Álomból valósággal" kezdetét vette az őrület. Bevallom, nagyon jó volt hallgatni ezeket a slágereket ilyen formában, élő zenekarral. Bár Szandi hangja élőben is CD minőségű, ezt azért hozzátenném!

Dalok sora következett: svájcisapkás időszakot idéző rock ' n' roll a "Csók az óra körül", a spanyol hangvételű "Neh nah nah nah" és a Bogdán Csabi által írt lírai nóta a "Szalmaláng". Bár az utóbbit azóta nem értem, mióta megírta, hiszen az Ő kapcsolatuk nem egy tiszavirág életű szerelem, hiszen mint kiderült, lassan 23 éve alkotnak egy párt. Értetlenségem ebből adódhat, no de ez legyen az én gondom...

Megfagyott a levegő egy pillanatra

A duett után jöttek olyan nóták, amiket Szandi még soha- vagy nagyon ritkán énekelt élőben, zenekarral, igazából már nagyon vártam, hogy felcsendüljenek (egy-egy dal erejéig előkerült az a bizonyos tűzpiros svájci sapka). CD minősében (tudom, hogy ezt már írtam, de ez az igazság) énekelte el az egyik legnehezebb dalát a "Jódli-dili"-t, párizsi naplementét a "Zsötem" című dallal varázsolta a téli estére, majd olyan dalt énekelt, amely - szerintem - minden Szandi dal közül a legfantasztikusabb, a "Visszavár egy szív"-et énekelte mindenki nagy örömére. Ennek a dalnak története van - és így megtudva, sok mindent megértettem -, unokabátyjáról szól, aki egy tragikus balesetben, 23 évesen meghalt. Megható pillanat volt - meg is fagyott a levegő egy pillanatra - , mikor így felvezette a dalt, érző ember lévén kicsit elszorult a szívem...

Lírai hangvétel után nagy kedvencét, Brenda Lee-t idézte meg egy dal erejéig, majd jöttek a tanítványok, Venczli Alex és Dénes Roland vette birtokba a színpadot, őket az "Ének iskolája" tehetséggondozó műsorból ismerhetünk, Szandival közösen forrósították a hangulatot.

Szandi & Éva az ABBA-t idézte 

Az est sztárvendégeként Csepregi Évát jelentette be, akinek a sok rivaldafényben eltöltött év után sem kopott a színpadi fénye, jelenléte, a hangja pedig ugyanolyan kiváló, mint kezdetekkor. Jó volt látni Évát, aki két Neoton slágerrel (Szombat este táncol, Nyár van) örvendeztette meg a nagyérdeműt. Természetesen a két énekesnő duett-dallal is készült, ABBA Waterloo gigaslágerétől volt hangos a Millenáris.

Meglepetés ereje hatott, mikor Bogdán Csabi megjelent egy szál gitárral, és felcsendült a "Volt egy tűzszínű nyár". Annyira jó hatással volt rám az a két ember ott a színpadon, nézem őket, összhangban voltak, működött a kémia, és a mai napig meg tud lepni a Csabi zsenialitásával, profizmusával

Aztán később rájöttem, hogy Csabi csak az "előjáték" volt (mármint meglepetésügyileg, nem ám rosszra gondolni), hiszen kislányuk Blanka érkezett  a "Butterfly Fly Away" című Miley Cyrus slágerrel, melyet édesanyjával adott elő. Blankának nem csak a bátorsága,  különleges hangja tetszett, hanem a jó értelembe vett egyszerűsége, tisztasága, ami egyből érezhető volt, mikor megjelent.

Az édesanyjáról és az ott helyet foglaló anyukákról, nagymamákról is megemlékezett az énekesnő "Anya" című dalával. "Anya, tőled ragyog fenn az ég..." - még most is a fülembe cseng ez a néhány kedves sor...

A Fenyő is énekelt...

Már-már azt gondolnánk, hogy ezt nem nagyon lehet fokozni, mindent megkaptunk amit egy ilyen jeles koncert adhat, akkor nagyot tévedtünk...
Amikor az édesapjáról kezdett mesélni - aki sajnos már csak fentről tapsolhatott a lányainak -, és szóba került, hogy van egy személy, akit úgy szeret, mintha a "második" apukája lenne, akkor tudtam, hogy jön egy újabb csavar a gépezetbe. 

S mire észbe kaphattam volna, addigra már színpadon volt az a Fenyő Miklós, aki 25 évvel ezelőtt felfedezte a svájcisapkás tinilányt (bár a másnapi koncertjére hivatkozva nem vállalta el a fellépést, de valószínű, hogy a Szandi iránt érzett szeretett erősebb volt minden más tényezőnél). A "Lesz twist, igen!" dal erejéig jó volt újra látni őket így együtt, Miklós jól döntött, mikor mégis csak megjelent a jubileumi bulin.

Záróakkordként akusztikus "köntöst" kapott az egyik nagy kedvencem a "Minden percem a szerelemé", bevallom őszintén, hogy ez az a Szandi-sláger, amit hosszú idő után sem tudok megunni, de ahogy érezhető volt, a közönség sem. Igazi, hamisíthatatlan rock and roll dallal zártuk az estét, a "Majdnem Monroe"-ra már a széken helyet foglalók is táncra perdültek.

S a beszámolóm végén szeretném megemlíteni gyerekekből álló tánckart, akik úgy odarakták, mint a nagyok, s továbbá azokat a táncosokat, akik jelenlétükkel emelték az est fényét, ők voltak a "Jampi angyalok".

- K.T. 
- Fotók: Schumy Csaba

[2015.01.06.]