P.Mobil-Városligeti Sörsátor: Szezonzáró koncert előtti értékelés

A május óta tartó, havi rendszerességgel megtartott idei utolsó, szezon- és klubzáró bulijára készül a P.Mobil. Schuster Lórántot ez alkalomból sikerült rávenni egy kis összegzésre.

Miért váltotta fel a P.Mobil, a már jól bevált és lassan hagyománnyá érő, Budapest parkos nagykoncertet havi fellépésekre a Városligeti Sörsátorban?
Ennek egyik és legfontosabb oka az akkori betegségem. Egy olyan horderejű koncert, mint a Budapest parkos, alapos felkészülést igényel: szervezés, próbák és a többi, ami ezzel jár. Mindezt az idén lezajlott három májműtétem mellett nem mertem, és nem is tudtam volna vállalni. Úgy döntöttünk hát, hogy a Crazy Mamában megkezdett klub-koncertbulikat nyáron a Városligeti Sörsátorban folytatjuk. Vagyis a Sörsátor a P.Mobil nyári klubhelyszíneként szerepelt a programban. 

Visszatekintve az elmúlt négy hónap eseményeire, milyen érzésekkel vágtok neki a szezonzáró megmérettetésnek?
Az utolsó buli előtt értékelve a fellépés sorozatot azt kell, mondjam, hihetetlenül jól sikerültek a koncertek! Minden egyes rendezvényre sztárvendégeket hívtunk, akik vagy P.Mobil-számokat játszottak, énekeltek, de az is előfordult, hogy a zenekar tanult meg egy Mini-nótát. A nyitó bulin Török Ádám a Szerettél már szamurájban fuvolázott, a Kereszteslovag zenei kíséretét pedig a P.Mobil adta. Ő azt hozta, ami tőle elvárható: ha öt ember előtt kellene játszania, azt is ugyanazzal az átéléssel, szenvedéllyel tenné, mint egy teltházas stadionkoncerten. Többek között ezt a fajta profizmust szeretem benne. A következő hónapban Vörös István két P.Mobil-dallal lépett színpadra, sajnos épp akkor voltam kórházban, így ez a műsor nélkülem ment le. A visszajelzésekből tudom, hogy szerette őt a közönség. Júliusban viszont már én konferáltam fel Závodi Janót, akivel két Cream-klasszikust nyomtunk közösen, és szintén kitűnő hangulatban.

A következő hónap vendége is nagyágyúnak számít: Tóth János Rudolfról van szó, aki nem csak zenész, de a Póka Egon-féle kőbányai zeneiskolában tanított is. Többek között a zenekar három tagját. Ő egy régi Kex-számmal érkezett, és két bluest is felvállalt: a Két legnehezebb szó című számot régi zenekari harcostársa, Tunyó emlékére énekelte és gitározta, de sikeresen megbirkózott a rendkívül magas hangfekvésű Most is azt érzem darabjával is. Érdekesség, hogy egyik sem úgy szólt, ahogy az eredeti, hanem egyéniségére formálva, amúgy „tóthjanósan”. Mindezen túl minden alkalomra megtanultunk egy-egy külföldi klasszikust a hatvanas-hetvenes évek beat-rock dalai közül. Lényeges, hogy a zenekar minden alaklommal kétszer egy órát játszott.

A szeptemberi záró buli sem lesz rosszabb a korábbiaknál. Most két sztárvendéget is hívtunk: Koroknai Árpi a debreceni Pandora’s Box énekese, valamint Somogyi Remig gitáros, aki tizenhárom évesen lépett fel először a P.Mobillal; gondolom, a gyerek megint nőtt egy kicsit! Meglepetésben most sem lesz hiány: miután a koncert épp szeptember 11-re esik, ez alkalomból felújítjuk a Hol voltál King-Kong című számot, amely a 2001-ben lezajlott New yorki tornyok elleni támadás emlékére készült. Ehhez Lacika (Baranyi László, a zenekar énekese – a szerk.), aki hangmérnök is, illusztrációként egy elektronikus effektet csinált.   

Szintén lényeges, hogy az a p.mobilos közönség, akire mindig lehet számítani, minden alaklommal ott volt, sokan feljöttek vidékről, de külföldről is szép számmal látogattak el minden hónap második péntekén a Sörsátorba. Mindehhez új arcok is csatlakoztak. Hangulatában irgalmatlanul jól sikerült bulik voltak ezek, nagy szeretettel fogadták a zenekart, és engem is, amikor a kórházból visszatértem a színpadra. Összegzésképpen: nagyon örülök, hogy a Sörsátor mellett döntöttem!

Azon túlmenően, hogy „bulitemetésre” készültök, miben különbözhet a szeptemberi „ötödik csapás” az előzőektől?
A legfontosabb, hogy a záró koncertet, az előzőektől eltérően, ingyenessé tettük. A közönségünk a korábbi bulikon szó nélkül kifizette a háromezer forintos belépődíjat, minden alaklommal teltházat csináltunk. A zenekar úgy gondolta, hogy ez az egy – utolsó - alkalom belefér; azok az emberek, akik mindeddig ott voltak, és persze azok is, akik nem tudtak eljönni, vagy hozzászoktak, hogy a Sörsátor nagyrészt ingyenes, most ajándékképpen mentesüljenek a belépő kifizetése alól. Remélem, azt az összeget elköltik a vendéglátópultnál, vagyis a pincéreknél! Akik az eddigi négy alaklommal lepecsételtették a P.Mobil képeslapot, most a Fekete Bárányok DVD harmadik, bővített kiadványával térhetnek haza. Emellett – szomorú apropóból - valamilyen plusz ajándékban gondolkodom: ismert, hogy Bölcskey Misi, a Rockinform utolsó tulajdonosa, aki a Fekete Bárányok különszámot is kiadta, néhány napja végleg eltávozott közülünk. Misi utolsó ajándékaként valamelyik Rockinform lapszámot szeretném kiosztani.

-  Hegedűs István -

[2015.09.08.]