P. Mobilosok VI. Országos Találkozója 2015. – A hajsza, a gálya, a Főnix éjszakája
Történetünk egy 2010-es nyár végi napra nyúlik vissza, amikor is mostanra már az égiközönségben figyelő néhai Szalkai Elemér első alkalommal összehozta emmarózai telkén a P. Mobil muzsikusait és a Mobilos „B-közép” néhány jeles tagját. Jó lehetett anno a talaj, mert a „mag” szárba szökkent ebből, aztán egy ismétlődő szép hagyomány született immáron hatodszor, idén Hódmezővásárhelyen.
Jól mutatja az évenkénti különleges találkozóra való igényt az, hogy az időpontja (november 28.) előtt két hónappal már teltház volt a biztos jelentkezőkből a fórumon meghirdetés után pár héten belül. Jó, mondjuk nem jöhettünk „ezren”, de ezeknek az összejöveteleknek nem is ez a lényege! A zártkörű rendezvényre, csak „kipróbált”, valóban a Mobil szellemiségét maguknak valló, rockzene iránt elhivatott rajongók jelentkeztek a szélrózsa minden irányából, sőt, még a határon túlról is, akik az országos koncertturnén, hol itt, hol ott, de rendszeresen összefutnak egymással sokszor, még egyéb programok keretében is. Mint egy nagycsalád. Ilyesfajta összetartozást semelyik hazai együttes táborában nem tapasztaltam! Pedig megfordultam néhány helyen. Amit azonban kevesen tudnak az, hogy maga az esemény, Schuster Lóránt kezdeményezésére a P. Mobil ajándékaként valósul meg évről-évre.
A „Főnök” és zenekara így viszonyul a közönségéhez, így hálálja meg a rajongóknak azt, hogy a multikulti által szándékosan fenntartott, minőségi rockzenével ellenséges, divat- és médiakörnyezet ellenére, a törzsrajongók évtizedek óta eltartják a produkciót koncertre járással és a kiadványok megvásárlásával. Olyan is megesett már, hogy a klubnapi koncert kezdését hozzá igazította a közönség igényéhez az együttes a vidékről érkezők miatt, hogy elérjék a haza vonatot. Azt gondolom, ez egyedülálló és példaértékű a magyar zenei palettán. Lehet, hogy pont ezért, a zenekar mellett jó ideje magától kialakult egy önkéntes médiakommandó, amelynek tagjai a háttérben szívből-lélekből segítenek a fotózás, archiválás, szervezés, hírterjesztés, vagy akár a roadolásban, és nem önös anyagi érdekből. Oda-vissza működik ez.
Most sem volt ez másként, mert „Titán” szervezésében, aki a Mobil honlapot is gondozza, tényleg önköltségi alapon indult egy busz a helyszínre fővárosunkból, a Blaháról.(Persze volt egyéni utazás is). A három órás menetidő gyorsan el is repült a jó társaságban, mert vártuk, mint az átkosban a bécsi utat! A kalauz rendkívül korrupt volt, mert elfogadta a hazai 70 fokost… Ment a sztorizgatás, a szatyorból való kóstolgatás a málnaszörpből, egyéb nyalánkságok. A hangulat megalapozásra került. Alaposan. Bónusznak az érkezőket jófajta Isten hozott pálinka fogadta a bejáratnál. Na, több se kellett!
„Nőt már hagytam ott, de italt még nem!”
Aztán a kölcsönös üdvözlések után mindenki oda ült, ahol éppen a baráti köre elhelyezkedett. Ment a kötetlen beszélgetés a tagokkal, egymással. Régi – új barátságok folytatódtak, kezdődtek. Az egyik színpadtechnikus (Tarzan) három héttel ezelőtti tragikus halála némileg árnyékot vetett a sztorizgatásra. A második menetben egy nóta Neki szólt. Horog Peti lett az „utód”, akit a klubnapokról páran már ismernek. Továbbiakban az este remek ellátmánnyal bővült, amit külön köszönünk a hely séfjének és a személyzetnek! Lóránt nagyon tudja, mivel lehet egy harcban edzett rockert levenni a lábáról! A gyomrán és a fülén keresztül például. Igazi magyaros trakta volt terítéken: Birkapörkölt és töltött káposzta! Emellé társultak a folyékony csodák, hogy kulinárisan se panaszkodjon senki! „Söröcske, borocska, Baracska…”
A gasztronómusok mellett a vájtfülűek is három részben lettek boldoggá avatva a későbbiekben, mert az ilyen találkozón azé’ koncert is van ám! A P.Mobil nem hogy a kötelezőt hozta volna a tripla felvonásos műsorával, hanem rápakolt valami olyat, ami magáért beszél! A tavalyi klubnapok óta szokássá vált patinás feldolgozás (cover) dalokból állította össze a Főnök az első részt. Ez azért igényel „némi” próbát és tudást! Itt nem divat a hakni… A teljesség igénye nélkül: Cream, Troogs, Ram Jam, Fleetwood Mac, Free, Bad Company, Taste, Animals, Yardbirds, Rory Gallagher, Grand Funk Railroad nótákról beszélek, amik megszólaltak hibátlanul a Hammonddal egyetemben az egykori pártház falai közt őserővel. Igazán kíváncsi lennék a rádiós zenei szerkesztők által „méltán” agyonfavorizált néhány hazai banda közül melyiknek menne ez?! Pedig ott ”véd a rács és őr vigyáz”… És, akkor fogadatlan prókátorként had említsem meg, az egy-két „bezzeg régen”kommentre a jelenlegi Mobil felállásról, hogy nem történelem érettségin vagyunk! Miért kéne összehasonlítani Bem Apót, teszem azt a Római császárral? Más korszak, más miliő, de ugyanaz a folyó! El kell jönni, megnézni / hallgatni a srácokat! Örüljünk inkább, hogy van egy ilyen hazai rock - beat bandánk még mindig! Nagyon tudnak.
A szünetben volt „Bogyó” által összeállított kérdésekből „Ki tud többet (Szovjetúnió helyett) a P.Mobilról” vetélkedő, elvégre „túléltük a discót és a Kádár rendszert”! Látszik is a nagygeneráción, más, mint a mostani. Viszont Bálinton (Bogyó) kívül aligha tudja jobban valaki a válaszokat, mivel Ő a zenekar „krónikása”, így nyílván zsűri volt. Voltak benne „betyár” kérdések: - Mi a címe az idén elhunyt Lengyel Gábor ( egykori gitáros a zenekarban) egyetlen P.Mobilos szerzeményének, vagy hogy melyik városban lépett színpadra először a Mobilban Vili és Zefi? A többi azé ment saját kútfőből…
A második rész a szokásos menet volt a jól megszokott slágerekkel,oh yeah. Bár a végén „sok lúd disznót győz” alapon karaokéba csapott át, ment a dana a„Búvár”, a helyi szervező „Mikulás Gyuri” és a korrupt kalauz Úr, „Titán”részéről még egyszer fent a színpadon… A „Főnöknek” nem volt felhőtlen a mosolya, de megoldott már nehezebb helyzeteket is, lásd: Pusztavacs…
Mikor az „óra körbejárt”
Na, szóval éjfél környékén meg volt a vetélkedő eredményhirdetése némi könyv, dvd, cd, pálinka ajándékkal honorálva a nyerteseket. Különdíj az idei legtöbb (60) koncerten részt vett versenyzőnek, az eddigre néma kacsává vált Németh "Mono"-nak… Aztán, záró akkordként jöhetett egy akusztikus blokk, egy Jimmy Hendrix feldolgozás a „Kaszárnya, kaszárnya”, és a címadó „Farkasok völgye” nóta áthangszerelt változatával. Mennyire máshogy szólt így, mert akusztikban változik a szerkezete is a nótának, nem csak az erősítőből húzzuk ki a drótot, ugye… A klasszikus kétforintos is lement így is, meg egy erdélyi népdal, a „Fellegajtó nyitogató”. A pártházra való tekintettel hajnalban közösen befogtuk a pofánkat acapella. Utoljára lehet, hogy úttörő dalok szóltak itt anno! Változik a világ…
Az egész estét és hajnalt betöltő esemény a „Tudom, hogy ki vagyok” turné, és az idei év megkoronázása tulajdonképpen. Fel is került az „i-re” a pont! Aki járt már békebeli vidéki lakodalomban, az tapasztalhatott ilyesmit, de csak hasonlót, mert itt Schuster Lóránt volt a vőfély, és lakodalmas bazseva helyett igazi rockzene szólt hőskorbeli nem fotelrockereknek és családtagjainak! „A rockzene halott, de a P. Mobilnak elfelejtettek szólni”… Szerencsére a zenekar aktív, amit bizonyítanak a rendszeres ÉLŐ koncertek (idén több, mint hatvan), valamint a tavalyi „Farkasos cédé” után most ősszel megjelent a Vikidál évek triológiája, ami abszolút hiánypótló az „Erdős éra”nem éppen áldásos tevékenysége miatt. Lóránt önéletrajzi művét, a Kaptafa könyvet – (Suszter maradjon a kaptafánál), stílusosan a mai jeles alkalommal lehetett először kézbe venni igazán gesztus értékű áron! Egy órát dedikált a szerző az este elején. Viszont már mostani megjelenés előtt alaposan felborzolta a kedélyeket néhány helyen a tartalom... Az idei utolsó Crazy Mamás klubnapra (dec.12.) várható „Élve vagy halva” dvd egy kisebb könyvvel.(Milyen találó lett így utólag a név!)
Szóval az örökmozgó „fenékbe rugdosó kereke” továbbra is teszi a dolgát, mozgásban van, fricskát mutatva azoknak, akik elpuhultak. Tisztelem, becsülöm Lóránt elszántságát! Bakancslistás, hibátlan buli volt. Találkozunk jövőre a Hetedik Országos Találkozón,
Nyitragerencséren a Rockmúzeum 5. jubileumi évében, vagy a 2016-os „Főnix éjszakája” turnén valahol, valamikor… A haza úton meg a hátsó fertály megismerhette Szabó Peti billentyűs esetét a tolla fosztott rézgálicos kakassal, de ez egy másik történet…
Dalszöveg
Ne mondd nekem
Hogy további szép napot!
Miért lennék Valentin,
Mikor én Bálint vagyok.
Ki nem állhatom a celebeket,!
Nekem barátaim vannak,
Igazi emberek
Nem kell, mondjátok, tudom, hogy ki vagyok!
Az arcom az enyém, nincsenek álarcok.
Hús már nincs rajtam, csak ideg és csont.
De a szívembe törik az összes fogatok.
Nem hallgatok rádiót,
Ugyanazt a háromszáz számot.
Én láttam sírni a srácot,
Mikor a zenekar Hendrixet játszott!
Nekem nincs szükségem papokra,
Nem járok templomba.
Mert megvan a Jóisten mobilja.
Nem kell mondjátok, tudom, hogy ki vagyok!
Az arcom az enyém, nincsenek álarcok.
Hús már nincs rajtam, csak ideg és csont.
De a szívembe törik az összes fogatok.
Tudom, ki vagyok, tudom, tudom!
Ne mondjátok meg, tudom ki vagyok.
Ne mondjátok meg, tudom ki vagyok.
Nem kell, mondjátok, tudom, hogy ki vagyok!
Az arcom az enyém, nincsenek álarcok.
Hús már nincs rajtam, csak ideg és csont.
De a szívembe törik az összes fogatok!
Hírek
