Petruska: "állítólag én vagyok az egyik nagy esélyes"

Petruska bekerült A Dal 2016 döntőjébe, a végső forduló előtt, az énekes megosztotta érzéseit, gondolatait az őt követőkkel.

"Voltaképpen az esélytelenek nyugalmával, kalandvágyból adtam be a jelentkezésemet a Dalba, és ugyanezzel a szemlélettel léptem színpadra az elődöntőn. A továbbjutás esélyeit nem latolgattam, inkább egy olyan vágy volt, amit ideje korán el tudtam engedni, hiszen nem tudtam, milyen kilátásaim vannak az Eurovíziós mércékhez képest valóban alternatív hozzáállásommal." - kezdte gondolatait Petruska.

'Választhattam volna tűzokádó sárkányt és egy hétfejű törpét a remixelt produkciómba, de arra jutottam, nem érezném magam otthon az ilyesmiben. Maradok inkább Bencével és Domival a hagyományos koncertfelállásban, hogy legjobb tudásunk szerint közvetítsük azt az üzenetet, ami megíratta velem a dalt, és az örömöt, amit a muzsikálás jelent számunkra.'

'Úgy érzem, hogy megvan az egészséges önbizalmam, itt azonban tényleg minden várakozásunkat felülmúlták a visszajelzések! A zsűri nem csupán megerősített abban, hogy igen is helyem van (és helye lenne még annak a több tucatnyi sorstársamnak is) a tömegmédiában, hanem ezen felül pontosan a szakmai céljaimat tükrözték vissza, és ez nagyon sok erőt adott, és ad majd a jövőben is. Ugyancsak szívmelengető meglepetés a közönség magas pontszáma - azt gondolom, hogy a tévénézőknek sokkal több lehetősége volt tartósabb kötődést kialakítani a legtöbb versenytársammal, mint velem, ennek ellenére mégis nagyon sokan minket választottak. Tudom, hogy milyen nehéz egy ismeretlen, új dolgot befogadni, emiatt ezt a gesztust különösen nagyra értékelem, és még sok-sok jó zenével fogom meghálálni.' - tette hozzá a döntős.

"Természetesen nem lenne kerek a történet érzelmi hullámvasutazás nélkül. Az elődöntő meglepő és örömteli volt, ám az azt követő napokban tisztességesen rászolgáltam a dalom címére. Egyszerűen túl hirtelen sikerült túl jól az indításunk, s mire a következő fordulóhoz értünk, elvesztettem az egésszel kapcsolatos ártatlanságomat. Elvárások, kényszeres lelki játszmák váltották fel a játékos, "nincs vesztenivalóm" attitűdöt, és kellett dolgoznom pár napot, hogy elengedjem újra a műsort és magamat. Az eredmény egyszerre produkált otthonosabb színpadi jelenlétet, és őszintébb kitárulkozást, ahol helye van a dühnek, a félelemnek és az örömnek egyaránt. Tulajdonképpen a szakmai oldal mellett, ezeket az emberi kihívásokat is kerestem a Dal megmérettetésben. Hát megkaptam, nagy kanállal!"

Játszom

"És most itt vagyunk a döntő kapujában, állítólag én vagyok az egyik nagy esélyes. Most, hogy már nem az a kérdés, hogy bekerülök-e a Dalba kísérletezgetni egy jót, hanem az, hogy alkalmas vagyok-e a győzelemre, gyakran felteszem magamnak a kérdést, hogy lehetek-e én, s ha igen, akkor miért pont én legyek a jó Stockholmban? Ha hinnék abban, hogy létezik "Eurovíziós" zenei műfaj, akkor valószínűleg hozzá sem akartam volna szólni ehhez a versenyhez. Számomra egy nemzeteket összekötő találkozóban a legfontosabb az, hogy ne az uniformizációról szóljon, hanem az egyéni karakterekről, üzenetekről. Én szeretném hírét vinni a csillogás álarca nélküli, őszinte gondolatoknak, a színtiszta zenélés gyermeki örömének, az esendő emberekkel való kapcsolódásnak. A magyarságomat kifejező népzenei motívumoknak, amiket azért csak-csak becsempésztünk az angol nyelv mögé, valamint jó volna ezt a hatalmas nézettségű műsort arra használni, hogy a dalomban is megfogalmazott kérdésekre országokon átívelő választ találjunk közösen, ezen, az utóbbi években kissé megtépázott kontinensen. Én ezekkel a gondolatokkal és zeneiséggel tudok beszállni a versenybe, hiszek abban, hogy mindez méltó módon képviselheti az országunkat."

"S hogy mit tudok ezért megtenni? Ahogyan eddig is, egyre otthonosabb érzéssel, legjobb tudásom szerint szeretném odatenni magamat a színpadon és képernyőn egyaránt. A középdöntő még zavarba hozott, azonban most, ennyi új emberrel a közönségemben, egy Dalos különdíjjal, valamint a már gyártósoron lévő új lemezemmel aligha érezhetem azt, hogy bármi vesztenivalóm van. Játszom."

[2016.02.25.]