Apáink útján a Club 202-ben! Elindult a Karthago 2016-os turnéja

Mikor 1979-ben Szigeti Feri összehozta Corvinás múltjával az ős-Karthagót Losóval, Fehérrel, nem volt túl könnyű dolga. Itthon hasított a Piramis állami hátszéllel, piszkosul erősödött az Edda, a P.Mobil – Beatrice - HBB fekete báránykái meg hatalmas tábort tudhattak magukénak, így a képzeletbeli tortából „lopni” egy szeletet újként tapasztalat ide - vagy oda, bátorságra vallott. Ennek ellenére sikerült Neki.

Hazánk túl volt a nagy beatkorszakon és a rock felé orientálódott. Az alapító-vezető Zeppelinen, Heepen, Sabbathon, Purple-ön nevelkedve mindenképp valami ütősebb műfajban gondolkozott  az egyszerűbb külföldi vendéglátós út helyett, mivel a könnyűzenét játszó Corvinának vége lett. Itthon hasított a Piramis állami hátszéllel, piszkosul erősödött az Edda, a P.Mobil – Beatrice - HBB fekete báránykái meg hatalmas tábort tudhattak magukénak, így a képzeletbeli tortából „lopni” egy szeletet újként tapasztalat ide - vagy oda, bátorságra vallott. Ennek ellenére sikerült Neki, és gőzerővel beindultak az „elefántok”. Fél év bizonytalankodás után kialakult a jelenlegi felállás, ami nem változott a 37 év alatt, és ez példanélküli! Igaz, volt egy komolyabb szünet 1985 - 2004-ig a hazai techno őrület és a „remek”kultúrpolitika, kazetta sokszorosítás áldásos hatása miatt, de nem oszlott fel a banda, csak pár nagyszabású bulit kivéve nem játszott.

A tagok meg más brigádokban próbálkoztak ideiglenesen. (KGB, Cikk-Cakk Company, Fáraó, Senátor,100 Folk Celsius) Viszont a kezdeti stílust, és hozzáállást nem feledve a hazai élő rockzenét kultiválók hűek maradtak az együtteshez, a számok időtállónak bizonyultak és eredményes volt a végleges visszatérés napjainkig. A rockelefántok, talán ennyi év után már mamutok, még most is teltházas bulikat nyomnak a nagygenerációs jó népnek öt szólamban élőben, ami nem lebecsülendő. A patinás múltú Karthago együttes megkezdte a 2016-os turnéját a régi Wigwam helyén lévő Club 202-ben március idusán. Előzenekar a stoneres - grungeos budapesti Hot Beaver volt.

Kapunyitásra elég foghíjas a klub, de sokan takkra jönnek célirányosan a főbanda műsorára. A „Meleg Hódok”, persze a google fordító szerint, teljesen más stílusban utaznak, mint Szigeti bandája a west coaston. Agyon torzított gitárok, angol szövegek, dzsunga amcsi feeling. Néha frankó mélységekben járunk bass ügyileg. A tavaly debütáló „Vulcan Death Grip” albumukról kapunk rövid ízelítőt, ha jól figyeltem a főműsor előtt celofánba csomagolva. (Hot Beaver – Cellophane, tessenek rákeresni a Utubeon). 

A jelenlévő középkorú lakosság szerintem nem erre készült, pörög is a pultnál a kiszolgálás, hiába, angol nyelvű műsorral nehéz itthon boldogulni. Mindegy, később már a nyugati parti (west coast) zene szól a „punoktól”, amire a többség várt. Hogy mi a közös a két bandában? Kocsándi Miki DNS-e. Ugyanis a pacsirtahangú dobosunk ifjabbja nyúzza a gitárt a Hot Beaverben, plusz Ő a „keresztapa”név terén. Apáink útján, ugye! Kutatjuk, honnan érkeztünk és sokszor úgy élünk, mint ők…

Tíz után (van az már fél tizenegy is) megszólal a hangszórókból Dvorak Újvilágja a megszokott ormányos – dübörgős introval vegyítve és színpadon a kvintett, akik ennyi évnyi csiszolódás után remekül „összekoptak”, mint a folyami kavics, és egy igazán jól felépített best of műsort tálalnak a nagyérdeműnek. Instrumentálisan „Indulunk tovább”, régen a beatben is így volt divat kezdeni. Eddigre megtelt a Club ’202 helye’, szűk félház . Azt azért tudni kell, hogy a Karthagot főleg nagyobb szabadtéri bulikon lehet elcsípni, kivéve egy-két különleges unplugged fellépést (barlangszínház, templom), sokan kibekkelik ezt. Ma este is megvannak a kötelező slágerek (Áruló, Apáink útján, Keleti éj), kellenek is, remek a hangulat. Takáts Tomi hangja mellett a pantominjei változatlanul kitűnőek, de már nem ugrik a közönség nyakába stage divingelni, mint anno a szovjet bulikon, hiába, megkomolyodott. J Ettől függetlenül simán beférnének a konzit végzett Gidóval az artistaképzőbe móka terén máig. Vállukon viszik a showt.(Sót vegyenek) Bejönnek Tamás kétértelmű felkonfos poénjai, akár a nadrágzsebes szájharmónikáról is. Erről, és a két néma asszonyról, akik Jagermeistert kínálgatnak a küzdőn, hímsovinisztaként pajzán gondolataim támadnak, rögtön eszembe jut a pár nappal ezelőtti nőnap.
 

Ennek örömére a fiúk „Senki lányát” elhozták mutatóba a Fehérvári úti mulatóba, nagy kedvenc, de Haminyó anyó már kimarad a repertoárból egy ideje, és ott porosodik valahol a sivatagban, vagy már útra kelt az ifjú Abilóval a Macedón határ felé. Nekem nem hiányzik a tuareg család.  Na, de evezzünk vissza a vidámabb barakkba!  Az este során hallhatjuk Kocsándi Miki pacsirta hangját a „Dob mögül” énekelni, ilyenkor más a világ, vagy „Csak a zene szól”, amíg Tomi veri a blatt helyett a bőrt kisegítve Mikit, mert ez is megy neki, nem csak a nóta-harmónika. A vége felé láthatjuk a bohókás Gidófalvyt az orgona – gitár – nóta közben a világháborús repülős sapkájában örök fiatalként a színpadon parádézni vagy „Csaszti-lasztizni”. Ezért is mondják egyedinek Őket, mert nem egy hangszeres egyik tag se. Élnek a színpadon, plusz mindegyikük ki meri engedni a baritonját is, Miki meg a kontratenorját. Visszaköszönnek azok a csodálatos 80-as évek! Nosztalgia faktor 100%, ez klasszikus rock, megkerülhetetlen. Nincs parasztvakítás, ez régen sem volt divat.

Ja kérem, Ők tudnak zenélni! Egy mozdulatból, fejbiccentésből veszik a jelet egymás közt. Itt nem a Fények, hanem a HANGOK, no meg pulthoz szaladgáló Árnyak fogják meg a koncertre járót. A legrégebbi daloktól (Ne menekülj!) az Időtörés albumig szemezget a setlist, „Ha neked kevés” a standard  bő másfélórás műsoridő. Elhallgatnám a „hajnali hosszú út-ig”. Van egy erős gerinc így „30 év után”, amiket nagyjából felsoroltam virágnyelven, erre épül az egész műsor, évközben persze pár nóta cserélődik a többiből. Szigetiék ennyi év távlatából tudják, mitől döglik a légy. Kiforrott áthidaló – összekötő szövegek, nem túl sok, és kifejezetten jók, még a 20 éves fiamnak is bejön! Pont annyi amennyi, és ahogy szükséges. Régi ígéretükhöz híven a „Requiem” is állandóan lemegy a 81-es szomorú mementóként, a 17 éves rajongó srác halála miatt. A zárt tér miatt viszont már nincs „gyufázás”, nem kell még egy west - balkánügy senkinek, helyette világítanak a mobilok, modern világot élünk....

Aki anno kijárt a BIP-es bulikra, vagy bárhol máshol művházakban, ifiparkokban rockernek vallotta magát, annak kötelező eljönnie egy Karthago koncertre, mert „Barátok nélkül” nekik sem megy. Tavasz van, egyre jobban virágzik a torrent, már csak turné bevétel van a bandáknak. Ilyet, mint a Karthago, úgy sem hallhat, láthat a médiában az otthonülő sopánkodó fotelrocker a mai felgyorsult digitálisvilágban, ez nem Xfaktor! Itt „meghalnak” a színpadon a rajongókért és élőzene van! Most is elégedetten, felszabadultan távozhatott mindenki, aki vette a fáradtságot és ’ide tolta a biciklit’. A honlapjukon fent van az idei koncertterv, jönnek-mennek szerte az országban, lehet szemezgetni! Legközelebb a fővárosban a Tabánban láthatjuk Őket május 1-én. Karthago, ugye eljössz még? Mi várunk rád, ha szól a dübörgés! Remek este volt,jó kis tavaszi turnényitóval.

Juhász Peti

[2016.03.15.]