Liam Gallagher koncertjén jártunk

Az újvidéki Exit Fesztiválon lépett fel az Oasis legendás frontembere Liam Gallagher.

Ha a világ bármely pontján szóba kerül az Oasis, mindenki azonnal asszociál a Gallagher-tesók kilencvenes években aratott elsöprő világsikerére és a frontemberre, aki mindenféle show elemek nélkül, kiáll a színpadra, hátrateszi a kezét és olyan energiával lenyomja a koncertet, amiben sem a szakma, sem a közönség nem találhat kivetnivalót.

Az Oasis 2009-es felbomlása után Liam Gallagher előbb a Beady Eye-al aratott nagy sikereket,  az elmúlt időszakban pedig szólólemezén kezdett el munkálkodni, ami annak ellenére, hogy érezhetően a jól bevált formulára épít és nem akar kilépni a komfortzónából, valahogy mégis sokkal jobban áll főhősünknek, mint a Beady Eye állt bármikor. 

Alapos Youtube-os bogarászás előzte meg a lázas koncertre való felkészülésem, hiszen tudtam, Liam nem egy kötelező best of programmal turnézik, hanem nagy százalékban építi be az ősszel megjelenő As You Were lemez dalait a műsorba, az pedig totálisan hidegen hagyja, hogy ezeket a dalokat a nagyközönség maximum telefonos kalózvideókon láthatta eddig. Ő hisz a dalaiban, azoknak erejében és a rendkvül jól megszólaló, végtelenül alázatos zenekarában. 

A koncert kisebb csúszással kezdődött, majd az intro (Fuckin in the Bushes) után a Rock n roll star, Morning Glory és az új sláger a Wall of Glass következett. Hihetetlen dinamikával játszott a banda, Liam is sziporkázott, a korábbi évekhez képest sokkal jobban énekelt és látszott rajta, még Ő is le van nyűgözve a csodálatos péterváradi erődtől, ami azért valljuk be, nem egy mindennapi koncerthelyszín. A nagyszínpad előtt véleményem szerint több, mint 50 ezer ember volt már ekkor. Sajnos azonban egy általam nem várt dolog mérhetetlenül felbosszantott. 

A közönség egy része a lassú daloknál elkezdte nyomkodni a telefonját, valamint elszivárgott. A buli elején alig tudtunk levegőt kapni a tömött sorok közepén, a koncert felére azonban már szellős sorokkal találkoztam a tömeg közepe-vége fele. Tudom, tudom, hogy egy fesztiválon nem feltétlen a saját közönségének játszik egy előadó, de csak reménykedtem, hogy Liam ezt nem veszi észre fentről. Alapvetően egy gyors közönség átvizsgálás után belémcsapott a felismerés. Ezeknek a fiataloknak abszolút nem számít, hogy a földkerekség élő legendája, a britpop valaha volt legnagyobb rocksztárja állt előttük, aki a pályája második csúcspontján van. Ha dallamos, pörgős dalok jöttek a setlistben ugyanúgy rázták a hátsójukat, mint a sarki omladozó falú diszkóban. Az ismertebb dalok szövegeit is csak mi énekeltük a környékünkön, ami nagyon meglepett.

Köszönetet mondott

A főnök pedig profi frontemberként kapcsolt. A 14 számos setlist utolsó dalaként a turnén először, sőt 2012 óta első ízben elénekelte a Wonderwallt, amire természetesen futóversenyszerűen érkezett vissza mindenki a korábbi helyére. Liam a dal után megköszönte az estét és elhagyta a színpadot. 

14 dalt kaptunk, erőtől duzzadó, pazar előadást, sallangmentes igazi rock n roll koncertet. Az viszont mélységesen elszomorít, hogy a nagyközönségnek már mindegy, mit hallgat, egy managerek által kreált közepes DJ fazont, aki még a saját dalait is bénán keveri, vagy a 90-es évek legnagyobb kultuszának, a britpopnak az első számú alakját, Liam-et. Persze, profiként a Twitterén a koncert után hálálkodott egy sort és megdícsérte a fesztivált (amivel maximálisan egyetértek, hiszen csillagos ötös volt a szervezők munkája) és persze a közönséget is.

De sajnos kijelenthető, a mai fiatalság egy része nem méltó az utolsó igazi rocksztárra.

A koncert teljes galériája itt megtekinthető. A fotókat Ritók-Fiip Áron készítette. (Bright Side Films) 

[2017.07.28.]