Különleges Kékszakállt mutatott be az Operettszínház

Bemutatták Jaques Offenbach, Kékszakáll című nagyoperettjét, a Budapesti Operettszínházban, melyet a Színikritikusok Díjával is jutalmazott rendező, Székely Kriszta álmodott színpadra. A Kékszakállban simán megfér egymás mellett a groteszk humor, a nemi szerepek görbe tükre, és az operai dallamvilág.

A legendás történetet, most először mutatták be a fővárosi teátrumban, méghozzá szinte teljes egészében új alkotókkal, és megújító, különleges szemlélettel. A darab története a középkorban játszódik, de Székely Kriszta, a Kékszakáll rendezője nagyot álmodott és az egész cselekményt áthelyezte térben és időben egy ötvenes évekre hajazó, nagyvállalati környezetbe, ahol lovagok helyett cégvezetők, udvarhölgyek helyett szolgálatkész titkárnők, cselédlányok helyett pedig nagyszájú takarítónők jelentek meg a színpadon. Székely Kriszta rendezésében eddig csak prózai darabokat láthatott a publikum, most azonban megmutatta, hogy milyen sokszínűen fel lehet dolgozni, és meg lehet újítani egy operettet is, úgy, hogy közben megőrizze a műfaj alapvető stílusjegyeit.

A darabban óriási szerepet kap a groteszk humor. A borzongással vegyes komikus elemek gyakran megjelennek a prózai jelenetekben, melyet Meilhac és Ludovic Halévy librettója alapján Szabó-Székely Ármin, Székely Kriszta, és Lőrinczy Attila írt. A kissé bizarr hangulatot tovább fokozzák a színpadra vetített különleges mozgóképekkel, (Varga Vince), az egyszerű szabásvonalú, mégis nagyon kifejező jelmezekkel (Pattantyus Dóra), az izgalmas, modern koreográfiákkal (Kulcsár Noémi) és persze a dalszövegekkel is, melyet az Örkény színház ismert színésze: Máthé Zsolt jegyez. Mindennek ellenére, a darab mégsem veszítette el az operett klasszikus stílusjegyeit Offenbach elképesztő kórusképeinek, kupléinak és opera nehézségű duettjeinek köszönhetően.

Görbe tükör egy klasszikus műfajban

Maga a cselekmény is elég abszurd, hiszen a történet szerint Kékszakáll sorra megöli feleségeit azért, hogy újra házasodhasson. Válni pusztán csak azért nem akar, mert neveltetése szerint ez szégyenletes, hiszen generációk óta nem vált el senki a családjában. A gyilkolás már kevésbé zavarta. Pusztán ennyiből is érezhető, hogy ez a fajta, talán kicsit megosztó, mégis rendkívül elgondolkodtató, sokszor már-már hátborzongató humor, bár elsőre furcsának hatott, mégis tökéletesen illet a darabhoz. Éppen egyediségével, másságával, különlegességével lóg ki a sorból, és talán ezért kicsit megosztóbb is lehet a közönség számára, annak ellenére is, hogy zseniális ötletek, és kifejezetten nehéz, operaénekesek számára is kihívást jelentő primadonna, szubrett, bonviván szólamok is bőven fellelhetők a műben. Nem véletlen talán, hogy az egyik szereposztásban Boulotte szerepét Lusine Sahakyan, a Kossuth-díjas operaénekesnő, Lukács Gyöngyi lánya alakítja.

A másik szereposztásban Boulotte-ot, a takarítónőből, hölggyé átalakuló, a klasszikustól merőben eltérő karaktert Bordás Barbara, míg Kékszakállt férje, Boncsér Gergely formálja meg. Kékszakáll karaktere éppen olyan bizarr, mint az egész darab hangulata. A belépőjénél kirázott a hideg. Mintha csak egy vámpír sétált volna be lassan, oldalról a színpad közepére. Erre persze egy kicsit rá is segítettek a jelmezzel, a fakóra festett arccal és a világítással (világítástervező: Bányai Tamás), de a legizgalmasabb mégis Boncsér Gergely és Vadász Zsolt színpadi alakítása volt. A mimikájuk, a gesztusaik, az egyik pillanatban humorosak, a másikban már vérfagyasztóak voltak.

Kékszakáll vezérigazgatóként, a darab másik kulcsfigurájával Bobéche szenátorral (Szacsvay László/ Csuha Lajos) együtt testesíti meg a modern, hímsoviniszta, birtoklási mániában szenvedő férfit. A körülöttük zsongó, pipiskedő, felszínes titkárnők kara, és a kiskutyaként utánuk loholó, nyájas kézcsókokat szóró nyelvzsonglőr alkalmazottak hada pedig csak erősít ezen a képen.

Kékszakáll és Bobéche szenátor azt hiszi, hogy bárkivel bármit büntetlenül megtehet, csakhogy ez sem tart örökké. Kékszakáll ugyanis beleszeret a szabad szájú, szókimondó takarítónőbe Boulotte-ba. A szerelem sokféle formája megjelenik kettejük között. A birtoklási vágy, az érdekházasság, a fékezhetetlen szenvedély, a gyűlölet, a bosszú mind-mind jelen van a kapcsolatukban a darab egy - egy pontján. Különösen izgalmas jelenet, amikor már ifjú házaspárként jelennek meg a szenátor előtt, de Boulotte nem hajlandó az elvárásoknak megfelelően viselkedni, miközben a férje is engedelmességre számítana tőle. Az ebből fakadó, dühtől duzzadó érzelmi kavalkád egészen groteszk, néha már szürreális megjelenítése a darab egyik legizgalmasabb jelenet.

Beszámolónk folytatódik

[2018.03.25.]