Prohászka Ildikó: "Nem mindig volt sima ez az út"

Prohászka Ildikó negyven éve áll a színpadon, jelenleg a Csokonai Színház énekkarának tagja. Jubileumi köszöntője után adott interjút a dehir.hu lapnak.

Ha összegzően végignéz az elmúlt negyven éven, elégedett vagy?  

Nem mindig volt sima ez az út. Sokszor gondoltam azt, hogy én szerencsétlen, miért adta nekem az élet ezt a hangot, ha nem használják és nem adnak feladatot? Sokszor volt ilyen. - kezdte válaszát Prohászka Ildikó.

De Az Éj királynője megadta nekem a lehetőséget arra, hogy kifejezhessem mindazt, ami a lelkem mélyén szunnyadt. Hosszú folyamat megtanulni jól énekelni. Még hosszabb azt a színpadon megmutatni. Ahogy egy kiváló tenoristánk fogalmazott: nem azt az öt percet kell megfizetni, amíg énekelek, hanem azt, hogy ezt tíz éves korom óta tanulom, folyamatos gyakorlással, fejlődéssel. Mindennek ellenére azt mondtam mindig a kollégáknak is, csak ilyen lehetőségeket kívánok nekik is, mert aki ebben a szakmában nem tudja magát a közönségnek és önmagának felmutatni, az olyan, mint amikor nem élünk meg valamit és ez a hiányérzet örökre ott marad... A pályámnak volt íve: Rudabányáról Madridig sok-sok ezer ember előtt énekelhettem. Nem vagyok tehát elégedetlen, sőt hálás vagyok a Teremtőnek, amiért amellett, hogy elénekeltem az operairodalom legcsodálatosabb áriáját és sok más kitűnő szerepet, a világ leggyönyörűbb családjában élhetek!

 - 1976-ban került Debrecenbe, mint a Kodály Kórus tagja. Biztos volt az útja a zenei pályára?

Igazából nem tudtam, a család sem tudta, hogy van valamiféle zenei tehetségem, mindaddig, amíg másodikos koromban oda nem költözött mellénk egy szolfézstanárnő, akinek csellótanár volt a férje. Rudabányán laktunk, oda ítéltetett az édesapám bányamunkára az ’56-os cselekedeteiért. Mindenünket elvettek, az ózdi házunkat is. Édesanyám úgy döntött, fontos, hogy az apám közelében éljünk, így utána mentünk. Rudabányán kezdtem az általános iskolát, később Miskolcon végeztem a zeneművészeti szakiskolában. Ének szakra jelentkeztem 14 évesen, de akkor Pekker Zsuzsi néni azt mondta, hogy van ugyan mélység és magasság, de korai még a hangfajomról dönteni, így hangszert választottunk. A szakiskolát oboa szakon végeztem el.

A művésznővel készült teljes interjút itt olvashatod el.

[2020.07.26.]