A kazah énekes fenomén története 2/2. - Memento 2020 - Qaragym Ai
Az augusztusban megjelent Qairan Elim után, ami az országért, a világért szólt, a covid-járványban szenvedőkért, a talpraállásért, addig ez a dal 2020 őszén a személyes gyász zenéjének indul, de mint mindig, ha Dimash Kudaibergen hozzányúl valamihez, egyetemes érték lesz belőle.
Szívet tépő requiem egy tanárért. A világért. A 2020 októberi előadással Dimash az örökérvényűségbe emelte a dalt, a szerzőket és az előadókat, saját magukat, más, halhatatlan szerzők és remekművek mellé.
Kazahsztán és személyesen Dimash Kudaibergen két nagy művészt és tanárt is elveszített 2020 nyarán a covid-járvány következtében.
Murat Azhimovichról így ír Instagram fiókján a fiatal művész: „... Mindig az emberek emlékezetében maradsz, mint olyan ember, aki felemelte hazánk kultúráját, és emlékezetemben mindig az én vezetőm, barátom és tanárom leszel. Hálásan köszönöm neked ezt a tényt hogy egyszer meghívtál egy 17 éves fiút Aktobe-ból Asztanába, és esélyt adtál arra, hogy bizonyítsam magam az ország "Zhas Kanat" versenyén és más nemzetközi versenyeken. …. már majdnem 10 év telt el azóta és az előző hétig felhívtál és tanácsot adtál nekem, hogyan tovább…..A világ minden hallgatója tudja, hogy nagyon fontos szerepet töltöttél be az életemben. Nagyon köszönöm tanár úr, hiányozni fogsz….”
A másik, jelentős szerepet betöltő tanára már az egyetemi képzésben
Kenes Duisekeev volt, aki 1946. február 10-én született. Zeneszerző, Kazahsztán kitüntetett művésze. Az almati konzervatóriumban végzett. Karmester és zeneigazgató, a "Qazaqconcert" turné- és koncertegyesület zenei vezetője, 1975 és 1984 között a kazah televízió zenei részlegének főszerkesztője volt és tanított. Mindemellett több műfajban is termékeny zeneszerző volt, írt szimfóniát, kantátát, kamarazenét, dalokat, filmzenét.
A kazah zenéről az volt a véleménye, hogy el kell fogadni az újításokat, de kell, hogy legyen valami az újonnan megkomponált zenében, ami kazah, ami a népi hagyományokból ered. A sztárságot is ellenezte, inkább a kemény munkára buzdított. Dimash nyilatkozataiból ismerjük ezeket a gondolatokat, hisz jó tanítványként viszi tovább ezeket az elveket.
Így búcsúzott tőle Instagram fiókján https://www.instagram.com/p/CCawPl9gyTz/: „…az ország nagy polgára volt, aki életét anyanyelvi kultúránk és zenénk fejlesztésének szentelte. Tanárunknak saját aláírása van a nemzet szellemiségében. Az elmúlt években … hallgatója lettem a Kazah Nemzeti Művészeti Egyetemen. Gazdag örökségünk és példaképünk van….”
A dal története:
A zeneszerző Kenes Duisekeev, a szöveget Shomishbay Sariev írta.
A költő mintegy 25 éve írta a verset és ahhoz kérte meg a zeneszerzőt, hogy komponáljon rá zenét. Kenes Duisekeev nagy családban nevelkedett. Ötéves korában apja, nővére tizenkilenc évesen halt meg. Később, amikor felnőtt és művész lett, úgy döntött, hogy ír egy dalt, hogy tisztelegjen nővére szelleme előtt. "Ha apám és nővérem élne, akkor, amikor a nővérem megtalálta volna a társát, és az életük küszöbén álltak volna, apám megáldotta volna és elénekelte volna neki ezt a dalt." Egy képzeletbeli dal egy apától a lányának. Ez a dédelgetett gondolat éppen találkozott a költő versének témájával. Így született meg a "Karagym-ai" dal.
Kicsi lánykám, A szépséget általad ismertem meg, Kedvességed ajándékoztad nekem. E földön az emberek csak vendégek, Valójában nagyon rövid az élet.
Kicsi lánykám, Egy őzet látok a kecsességedben. Utadon ki vezet majd, ki lesz veled? Miért facsarodik össze a szívem? Ki az, akit a Sors választott neked?
Kicsi lánykám, Tekinteted tündökletes, aj, Ragyog benne a tűz ahogy nézel, aj. Kicsi lánykám, Gyorsan elillan ez a rövid élet, A világ üres, ha nincs szeretet. Egy egész élet összes napja sem ér annyit, mint egyetlen – szeretetben.
Kicsi lánykám, Tekinteted tündökletes, aj, Ragyog benne a tűz, ahogy nézel, aj.
2016. áprilisában a zeneszerző 70. születésnapjára nagy koncertet rendeztek. Dimash is szeretett volna énekelni, kérte, hogy hadd adhassa elő ő ezt a dalt. Kenes aga nem volt biztos benne, hogy a még a 23. életévét be sem töltött fiatalember át tudja-e adni a dal mélyebb mondanivalóját, ezért próbát énekeltetett vele, aminek az lett a vége, hogy a dal végén meglepetésében és örömében megölelte Dimasht és felléphetett az ünnepi koncerten: egy nagyon kedvesen elénekelt, a lányát végtelenül és áradóan szerető, érte aggódó apa dalát hallhattuk.
A teljes koncert látható a mellékelt videó youtube-on való megtekintésekor, a videóleírásban a Khabar Tv ott található linkjén, 1:41.35-től, sőt, az is, hogy a zeneszerző mit mond a végén: leolvasható a szájáról.
Aztán eljött 2020 a járvánnyal és a bezártsággal. Sötét felhők gyülekeztek és vágtattak az emberiség, a Föld egén. Az emberek küzdöttek, ki, ahogy tudott, volt, aki már nem bírta és átadta a stafétabotot a fiataloknak. Akik maradtak, megváltoztak. Nagyobb lett a hitük, a szeretetük. A művészek alkottak és alkotnak. Íme, még egy példa erre, a sokat megélt országból.
A Qazaqconcert 60. évfordulójára Nur-Sultanban rendezett ünnepi hangversenyen , nézők nélkül hangzott el a dal 2020 októberében.
Egy zongorán két kéz, furcsa, száraz, üres akkordok és deklamáló dallamtöredék szólal meg magasról indulva, s a pár ütemnyi ereszkedő bevezetés végén kitágul a tér.
Mélykék. Mély lila. Fekete. Telefonok lámpájának láttatott fények sok-sok apró mécsesnek tűnnek. A színpadi fények szétfeszülnek, Kenes Duisekeev fekete-fehér fotója a háttérben, de fátyolosságában is dominál. Halálában is érezni a hatását.
Üres a nézőtér, októberben még nincs élő koncert. Két férfi a színpadon. Dimash és Adilzhan Tolykpayev zeneszerző. Két férfi végtelen magánya az értelmetlen halál miatti megdöbbenésben. Két, már művész tanítvány gyászol. Gyászol és jó tanítványokként méltóképp emlékezik. Mi mással, mint a nemrég elhunyt zeneszerző egyik leghíresebb dalával?
Egy kicsit átírták a dal kíséretét, más hangnembe helyezték: h-mollból ugyanabba a f-mollba, mint amiben a 2/1-es cikkben említett Qairan Elim is íródott, számomra ettől is összetartozó a két mű. Hat kvintnyi a mélyülés, ugyanakkor egy szűkített kvinttel feljebb szólal meg. Minimális magyarázat zeneleméletileg a sokkal drámaibb hangvételre. Szimbolikusan is értelmezhető a zenei kifejezés hangulatának alátámasztásában.
A kitáguló képben elkezdődhet a ….. Dal? A zongorán elhaló akkord 3 másodpercnyi csendjéből torkot szorító, gyermeki hitű tisztasággal való megszólítás hallatszik sotto voce, térben, időben és lélekben távolról érkezve: Qaragym Ai – Kedvesem. (Nem férfi-nő, hanem szülő-gyerek viszonyban használt kifejezés.) Lesütött szempillák mögül kell mégis ránézni a valóságra, az örök éjszakából visszajönni a fényre, de oly nehéz a búcsúzás, még visszahúz a mély. A kép kifejező: fénycsóvák osztják meg a teret, Dimash és tanára közt a feketébe hajló, végtelen távolságú csillagos ég látszik.
És Dimash énekel.
Mindenkit meglep, hogy a járvány nyilvánosságtól elzárt fél éve alatt mennyit változott: komolyabb, tekintélyesebb lett, a hangja még tovább alakult, még több szín és erő lett benne: egyre szélesebb palettáról választhat az érzelmek kifejezéséhez. Utánozhatatlan. Főhajtás a tehetsége és az önmagát állandóan fejlesztő kemény munkája előtt.
Elhisszük neki, hogy sír, mert elénekli a sírást, a befelé zokogást, a miértet kérdezi, hálás és szeret gyengéden, alkudozik-panaszkodik, égig kiált és földre zuhan. Elfogy az ereje, a tiszteletteljes, méltó emlékezés és belenyugvás lehet csak osztályrésze. Mikrofont tartó keze az utolsó akkordnál zuhan alá tehetetlenségtől megtörten. Az utolsó refrénnél Dimash újra egy fénysávba kerül szeretett mesterével, egy utolsó együttlét az örök búcsú előtt, s abból úszik ki és emelkedik fel a nézőpont. Fantasztikus képi alátámasztás.
Hallgassa mindenki nyitott szívvel és részvéttel, ahogy elsiratja a világot is ebben a helyzetben. A döbbenet csendje marad lelkünkben kongón visszhangozva.
Csodálatos énekes,, gyönyörű dal! Nagy köszönet a cikk szerzőjének, ( Gabriella Nagy) valamint a közreműködőknek ezért a fantasztikus anyagért. Nagyon bízom hogy nem szakad meg a sor,,, nagyon várom a folytatást.,... és nagyon remélem,, hogy egyszer végre Magyarországon is olyan elismerésben lesz része ennek a csodának,, mint amilyenben a világ nagy részén már most is van.