Epikus fenséges csellómetál a Barba Negrában

Ismét egy bombasztikus koncerten vehettünk részt március 22-én. Double Headliner turnéjukkal végre eljutott hozzánk újra az Epica / Apocalyptica turnéja, ami a Covid miatt ismét egy többszörösen halasztott, várva várt esemény volt sokunk számára.

Magam részéről mindkét zenekart szeretve természetesen, szívem (egyik) csücskei a finn csellista fiúk, az Apocalyptica. De természetesen Simone Simons csodálatos „epikus” szoprán hangja és csapatának metál hörgéssel keverve is közel áll hozzám.

Az este előzenekara a finn progresszív metált játszó, 2019-ben alakult Wheel zenekar volt, akik eddig kettő albumot adtak ki, ezeket idén egy új EP követi, amiről az első kislemez már meg is jelent.

Van még mit csiszolni a csapaton illetve a játékukon, de összességében az este felvezetésére remek volt a nagyjából fél órás műsoruk.

Nagyjából negyed órával KORÁBBAN kezdtek a finn cselló metál nagykövetei a meghirdetett időpontnál. Az elmúlt huszonhárom évben két alkalommal volt szerencsém látni őket, egyszer a szigeten még 2003-ban, valamint 2017-ben a MOM-ban, amikor legutoljára tiszteletüket tették hazánkban.

Kedvenc komolyzenei konzervatóriumot végzett csellistáink jellegzetessége ugye abban rejlik, hogy a csellót egyedi metál hangzással szólaltatják meg.

Első lemezük, amivel berobbantak a metál zene világába, a Metallica lemez átdolgozása. Ezt követően már saját dalokat, szerzeményeket írnak az elmúlt huszonhét évben, mellette viszont továbbra is jelentetnek meg remek átdolgozásokat. Például Cult és Sepultura dalokat „cselló metál” formában előadva.  Egy kis mellék infó a gitárosoknak illetve gitártanároknak, szakértőknek, kedvelőknek, hogy WAH effektpedált is használnak a csellók egyedi formában történő megszólaltatásához.

Apocalyptica koncert képekben - klikk a fotóra

Az „Ashes of the modern World” szerzeménnyel dörrentek be a színpadra. Első pillanattól kezdve óriási hangulatot csináltak, felspanolták a kedélyeket a mosolygós, barátságos, szuggesztív, energikus játékukkal. Első pillanattól jelezték, hogy tudják, hogy Magyarországon vannak, közölte mindezt Perttu a közönséggel. Szeretnek minket, szeretik a magyar pálinkát, illetve gulyáslevest fogyasztottak egy magyar jó barátjuknál, akivel koncertet megelőző szabadnapjukon találkoztak.

Miután a „modern világ hamvaiba dőlt” a csellójátékuktól, következett „Grace” című szerzeményük, itt is megcsillogtatták, mennyire egyedien képesek megszólaltatni ezt a klasszikus hangszert. A headbangelést sem hagyták abba játék közben. Itt megjegyezném, hogy ez már csak azért is dicséretre méltó önmagában, mert egy ekkora hangszert nem egyszerű egyik pontjáról a másikra cipelni a színpadnak szaladgálás, játék és headbang közben. Jóval nehezebb, mint gitárral szaladgálni, de ezt is rutinosan, könnyedén, játékosan, vidáman tették. (Jó karban is vannak, napi huszonöt kilométert fut a dobos Mikko és a fő csellista Eicca is, többiek is egészséges, sportos életmódot élnek).

Harmadik nótánál már ének is társult a csellójáték mellé. Az énekesük 2015 óta nem más, mint Franky Perez. Róla egy kis infó, rengeteg zenésszel dolgozott már együtt, többek között Slash zenekarában, a Velvet Revolverrel és még sok más rock/metál lemezen szerepelt. Szóló lemeze három jelent meg, 1995 óta zenél, énekel, dalokat szerez. Több hangszeren is játszik dob, basszusgitár, egyéb ütőhangszerek az éneklés mellett.

„I’m not Jesus” dalnál lépett a színpadra, tiszta, erőteljes énekhangja élőben is hibátlan. Miután kiderült, hogy nem Jézus, a „Not Strong Enough” dalban szintén meghallgathattuk remek énekhangját, illetve e daloknál egyszer csak beállt spontán a dobok mögé, nem kicsit meglepve a közönséget, egy remek dobszólóval.

Ezután újra kedvenc apokaliptikus instrumentális slágerek következtek, „Rise” egy lassabb tétel, En route to mayhem - személyes kedvencem, kétlábdob csellóval iszonyatos tempót diktálva. Itt már a közönség is megőrült érezhetően. Baloldal, első sorban állva másfél méterről láthattam csellócsépelést.

Mindezt követte a leghíresebb tételük, a Metallica Nothing Else Matters feldolgozása, aminek refrénjét a csellistáink játékát kiegészítve, a közönség énekelt hidegrázósan. Ezután újra visszatért Franky Perez a színpadra két dal erejéig, majd újra zúzhattunk egy iszonyatos tempósat a Sepultura és Metallica átdolgozásokkal.

Az utolsó két dal - frappánsan egyik a Farevell - előtt Eicca megköszönte nekünk, hogy eljöttünk ennyien és varázslatossá tettük az estét számukra is. Állítólag mi vagyunk a leghangosabb közönség a turnén és higgyük el, ezt nem csak azért mondja, mert ezt akarjuk hallani, hanem komolyan is gondolják és a finn-magyar barátság miatt Magyarország közel áll a szívükhöz.

Az utolsó záró tétel az Edward Grieg feldolgozás volt (Hall of the Mountaing King), ezzel búcsúztak tőlünk, reméljük, hogy hamarosan visszatérnek hozzánk.
Setlis

Epica koncert képekben - klikk a fotóra

Ezután némi szünettel következett az este másik fénypontja, a 2002-ben alakult holland epikus, szimfonikus metált, gótikus progresszív elemekkel keverő Epica. Zenéjük egyszerre fenséges szimfonikus, fennkölt, agresszív és bombasztikus.

Tizenkettedik alkalommal lépnek fel nálunk, ebből én csak két alkalommal láttam őket, 2007-ben a Sonata Arctica előzenekaraként és 2018-ban a FeZen fesztivál fellépőjeként, de valahogy ez az este tette fel nálam az íre a pontot a zenekar esetében, hogy végképp szívembe zártam őket is.

Monumentális színpadkép, amely egy 3D hatású, térben is ívelő kivetítővel volt megalapozva. Tulajdonképpen a komplett színpad egy óriási kivetítővé vált.

Az énekesnő Simone Simons, aki 2003 óta a zenekar tagja „porcelánbaba” kifinomult megjelenésével a kemény metal férfiszíveket is megolvasztotta, tisztán csengő szoprán hangja pedig üdítően csengett végig az este folyamán.

A kivetítőn a koncert előtt egy hatalmas piros fehér zöld Magyarország „térkép grafika” és a dátum 2023.03.22. volt megjelenítve egészen a koncert kezdetéig.

Visszaszámlálással kezdtük, mielőtt grandiózus látványelemekkel a kivetítőn berobbantak a színpadra.

A kivetítőn az este folyamán végig a zene ritmusára lüktettek fénygömbök, lángcsóvák, klip részletek, dalrészletek, precízen a dalszöveghez illesztve a vizuális tartalmakat.

A billentyűs Coen Janssen két féle billentyűn is megvillogtatta virtuóz játékát az este folyamán. Egy madár álarcban ugrott a színpadra, amit rövid idő elteltével elhajított, lesétálva a színpad közepére elhelyezett beépített kivetítőn látványos lángcsóvákkal övezett lépcsőn.

A fő hangszere egy 360 fokban forgó és ezzel egyidejűleg a színpadon vízszintesen „úszó” billentyűállvány.  A másik pedig egy testére csatolt fél körben meghajlított egyedi darab, amivel a kordonhoz is lejött hozzánk játszani, pacsizva, ölelkezve közben a közönség első soraival, majd egy laza ugrással vissza is tért Simone mellé tovább csépelve hangszerét.

Ezen tételeket jó néhány monumentális dal követte, melyekben Simone kristálytiszta hangja keveredett az agresszív férfi hörgős versekkel.

Egyik kedvenc líraibb dalom a Final Lullaby intronál a kivetítőn egy zenedobozban táncoló baba forgott, majd hasonló kecses táncmozdulatokkal lépett színpadra ismét Simone. A mikrofonállványa is egyedien kialakított tüskés, félkörben ívelő látvány volt, ami biztos, hogy nem véletlenül passzolt színben, megjelenésében a Simone csillogós ruhájához.

Két tempósabb tételt követően következett az est második csúcspontja - Rivers - ahol az Apocalyptica ismét visszatért a színpadra ennek a dalnak az erejéig.

A dalt felvezetve Simone megkért minket, a közönséget, hogy kapcsoljuk be a mobiltelefonunk vakuját, millió kis csillagként bevilágítva a nézőteret, mindig csodás látvány, pláne ha ilyen szép dallal párosul aláfestésként. Másodszor volt hidegrázós az este, megható pillanat volt ez is.

Ezt követte egy tempósabb tétel, a kötelező levonulás előtt. Majd három dal erejéig visszatértek a színpadra. Ezt precízen fel is sorolta Simone cím szerint tételesen, elmondva, hogy melyik alatt milyen szintű tombolást vár tőlünk. Ennek örömmel eleget tett a közönség, ez a három utolsó tétel laza 25 percig tartott. A legvégén a Magyarország térkép ismét piros fehér zöldbe öltözött szívecskévé átalakulva, köszönöm felirattal búcsúzva a közönségtől.
Setlist

Mindkét zenekar kitett magáért, remek hangulatú estének lehettünk részesei, megérte kivárni a többszörös halasztást, nem véletlen mindkét zenekar műfajának nagyágyúja, várjuk őket vissza legközelebb is akár együtt, akár külön, sok szeretettel.

Balázs Adrienn
Fotó: Petró Adri

[2023.04.14.]