Tankcsapda az Akváriumban: Rock 'n' Roll katarzissal indult az év

Az év első napján az Akvárium Klub színpadán a Tankcsapda egy vérpezsdítő koncerttel nyitotta meg 2025-öt. A teltházas, immár hagyománnyá vált újévi koncerten az az extatikus, szinte tapintható energia és közvetlen hangulat uralkodott, amely minden egyes Tankcsapda koncertet felejthetetlenné tesz. A Tankcsapda ma már több, mint egy rock banda – egy generációk óta tartó jelenség, amely a közönséggel együtt él és lélegzik. Miközben a zenekar tagjai most jól megérdemelt pihenésüket élvezik, a rajongók már alig várják, hogy január 7-én fény derüljön a tavaszi turné dátumaira.

A Tankcsapda újévi koncertje nem egyszerű buli volt, hanem egy valódi érzelmi felszabadulás, ahol mindenki úgy érezhette, hogy egy igazi rock 'n' roll család része. Az Akvárium Klub nagyjából 1200 férőhelyes koncerthelyszín, ami lehetővé tette, hogy a közönség szó szerint testközelből élvezhesse a zenekar energiáját, ami különösen meghatározóvá tette az estét. A kicsivel több, mint ezer fős tömeg nemcsak új rajongókból, hanem sok régi, hűséges "csapdásból" is állt, akiknek ez az alkalom nem csak egy koncert, hanem egyfajta ”hazatérés”: kapcsolódás a régi emlékekhez, a régi ismerősökhöz, megélve a jelen koncertélményét.

Tankcsapda koncert képekben - klikk a fotóra

A zenekar ezúttal elsősorban a nagyobb slágerekre építette a setlistet, amely mindenki számára ismerős és énekelhető volt. Bár a “B-oldalas” - kevésbé ismert - dalok hiánya talán néhány hardcore rajongóban hiányérzetet ébreszthetett, mégis az este slágeres jellege garantálta, hogy a közönség széles rétege élvezhesse a zenekar legismertebb himnuszait az újév első napján. Az olyan dalok, mint a "Jönnek a férgek", "Ez az a ház" és a "Be vagyok rúgva", természetesen nem hiányozhattak, és minden egyes dal alatt a közönség együtt énekelte a szövegeket Lukács Lacival.

Sidi rögtön a koncert nyitószámánál egy emlékezetes gitárszólóval ragadta magához a közönség figyelmét, amely még azok számára is felejthetetlen pillanatot hozott, akik először látták élőben a zenekart. A kezében egy ikonikus Gibson Les Paul gitár szólalt meg, amely meleg, karakteres hangzással tökéletesen illik a Tankcsapda energikus stílusához. Az este minden pillanata az örömzenélés szellemét hordozta, legalábbis a közönség soraiban ezt lehetett érezni.

“A gitártól meg a dobtól végül tényleg jobban lettem. Köszönet doktor…”

A rock koncertek lehetőséget adnak arra, hogy a közönséget érzelmileg felszabadítsák: Mindaz a feszültség, harag, belső küzdelem, elfojtott vágyak és indulatok kicsatornázódhatnak, amelyek a hétköznapokban elfojtásra kerülnek. A közös pogo, a szókimondó dalszövegek közös éneklése, vagy akár ordítása, az ugrálás, a tánc…, mind, mind lehetőséget ad arra, hogy kijöjjön az emberekből mindaz, ami fullasztja, nyomasztja, vagy éppen fárasztja őket a hétköznapokban. Így megkönnyebbülhetnek, a feszültségük örömmé transzformálódhat, és nem robbannak később egy olyan hétköznapi élethelyzetben, ahol viszont önuralomra van szükségük.

Ez a koncert is több volt, mint egy szimpla zenei élmény. A rockzene nyers energiája és felszabadító ereje itt egyszerre hatott az egyénre és a közösségre. A lábdob, a pergő, a cintányérok és tamok lüktetése, Lukács szenvedélyes színpadi jelenléte, egyedülálló hangja és a hozzá tökéletesen illő masszív testű, karakteres tónusú Gibson Thunderbird basszusgitár, Sidi profizmusa és virtuóz gitárjátéka, a közönség együtt éneklése és a szövegek őszintesége egyfajta katarzist hozott az újév első koncertélményébe: Elengedhettük a feszültségeket, átadhattuk magunkat az érzelmeknek, és közben mégis úgy éreztük, hogy egy igazi közösség részei vagyunk.

Az Akvárium szűkebb, családias tere ezen az estén egy közös érzelmi térként is működött, ahol minden résztvevő átélhette az önkifejezés, az öröm és a feszültségoldás lehetőségét. Az élőzene varázsa éppen abban rejlik, hogy a közönség és az előadók között létrejön egyfajta kollektív energia, ami, kölcsönösen egymást gerjesztő, feltöltő és inspiráló hatással van mindenkire, aki részese ennek a közös térnek és élménynek, amit a zenészek, a velük dolgozó csapat és a közönség együtt hoznak létre és tartanak fenn, a koncert utolsó másodpercéig.

Minden Tankcsapda koncerten vannak olyan pillanatok is, amiket nem a reflektorok fénye világít meg, de mégis mélyen megmaradnak bennem és biztos vagyok benne, hogy nem csak én vagyok ezzel így: egy-egy kapcsolódás rég nem látott ismerősökkel, egy összemosolygás  a tömeg közepén egy számomra ismeretlen párral, egy koccintás, egy elkapott pillantás, együtt ugrálás, egy váratlan, mégis jóleső érintés, vagy egy ölelés… sok, sok kedves, szeretetteljes pillanat. Talán épp ezek adják a koncertek igazi varázsát: a kapcsolódás egymáshoz, a rockzene szeretetén és megélésén keresztül.  Ezek azok a kis mozzanatok, amelyek csak ott és akkor, a jelenben történhetnek meg, és amihez sokszor még csak szavak sem kellenek… csak a zene.

Eckhart Tolle, a Most hatalma című könyvében így ír erről a pillanatról: „A valódi jelenlét az, amikor megszűnik az idő, és az élet teljes intenzitásában kibontakozik a most-ban. Az ilyen pillanatok teszik az életet érdemessé arra, hogy megéljük.” Ez az este pontosan ilyen volt számomra.

Vajon mit hoz 2025 a tankcsapda rajongók számára?

A zenekar most jól megérdemelt szabadságát tölti, de nem kell sokáig várni, a tavaszi 14 állomásos turné dátumai már publikusak, hamarosan újra Jönnek a Tankok. Sőt, már készülőben van egy új Tankcsapda album is! Ez az újévi koncert szívet melengető emlék marad számomra. Tökéletes indítása volt egy olyan évnek, amely biztosan tartogatnak még meglepetéseket.

Suri Andrea
Fotó: Petró Adri

[2025.01.08.]