Tokajban a part szabad

Péntek, 2. nap

Elérkezett hát a főnap, sokan várták ezt az estét, hiszen ekkor lépett fel a Motörhead! Ám az este előtt még meghallgattunk pár előadást a Zöld sátorban, majd a Pocolóban találkozhattunk Ujj Péterrel, aki az Indexről, és úgy általában véve az elektronkus sajtóról mondott magánvéleményt. Igazán felhőtlen és kötetlen beszélgetés alakult ki, a neves főszerkesztő bárki kérdésére szívesen (vagy nem annyira szívesen) válaszolt.

Négy óra után kezdett a Viva színpadon a Disco Express, akit a maroknyi, de lelkes közönség nagyon szeretett. Énekeltek, tapsoltak,a hogy azt kellett, pedig én a rekkenő hőségben alig bírtam megmozdulni... A miskolci zenekar a szokásos feldolgozások mellett saját számokkal is megörvendeztette rajongóit. A smink természetesen most sem maradt el, és a fellépők többségére az volt a jellemző, hogy szőrösebb volt, mint rózsaszín. :)

Ezután visszacaplattunk a Zöld sátorba, ahol már csak a Csernobilról szóló vita végét kaptuk el, de igencsak élveztük. Az atomenergia mellett állók és az alternatív energiaforrást sürgetők között izzott a levegő, a közönség is két pártra szakadt, és éljeneztek, mikor jót mondott az, akivel szimpatizáltak.

Majd siettünk a krisnasátorhoz, hiszen nemsokára osztották a vacsorát! :) És ugye nincs hegyalja krisnás étek nélkül. De, hogy a várakozás ne teljen hiába, végigmentünk a 108 fehér körből álló útön, s mindegyiknél megállva elénekeltük a szent imát. Jó móka volt, de kissé sokáig tartott. Viszont a végén kaptunk oklevelet, gourangás matricát és egy szerencseelefántot is, szóval megérte! :)

Hét előtt pár perccel kezdett a fiatalok nagy kedvence, a Depresszió. Nem nagyon tudok rosszat mondai rájuk, a négy tagú formáció szinte mindig tökéletes. A mozgás is ott van, főleg, mikor egyszerre ugrálnak a közönséggel, Zoli persze most is nagyon kemény volt (és nem mellesleg nagyon hosszú már a haja, tök jó), Ádám és Dávid pedig hangszertudásukkal kápráztatták el a népet. Nem utolsó sorban Halász Feri sem volt becsiccsentve, és nem rontotta el a bekötőszövegeket sem! :)

A JimBeam sátorban eközben már javában zenélt a Hiperkarma. Először azt hittem, hogy a hideg szél és a csöpörgő eső elől menekült be az a sok különböző egyén a sátorba, de mikor láttam, hogy az összes számnál egy emberként ugrálnak és énekelnek, rá kellett jönnöm,hogy ennyien szeretik ezt a zenekart. Nekem ez még újdonság, mert nálunk borsodban nem nagyon ismerik, én is csak a főiskolán hallottam először róluk. Lélegzetvételnyi szünet után a Heaven Street Seven következett ugyanitt. Sokszor láttam már őket, nem olyan rég, tavasszal is, és nem igazán tudnak újat mutatni. Szeretem a zenéjüket, főleg a szövegeik fognak meg, de az előadásmód hasonlósága miatt már nem annyira tud feldobni egy-egy HS7 koncert.

[2006.07.20.]

« előző oldal

(4. oldal)

következő oldal »