A Jazzékiel nem bábozni ment a Bábszínházba, de így is jót játszottak

Többszörösen is első volt ez a koncert többek életében.

Első könnyűzenei koncert a Bábszínházban

Több zenés darab is van a Bábszínház műsorán, tulajdonképpen nincs is olyan, ahol a zenének ne lenne szerepe. Viszont könnyűzenei koncerteket nem tartanak itt, leglábbis ezidáig. Hogy miért? Talán mert ez egy elit hely, itt nincs helye a rücsöknek, és az általános nézet szerint egy könnyűzenei koncert az piszkos. Sajnos erre általában a látogatók adnak okot. De nem ezen az első eseményen.

A Jazzékiel közönsége tud bulizni, ezt már eddig is tudtuk, de most, hogy beszorították őket a Bábszínház székeibe, meglepően minimális tombolással élvezték végig a koncertet. Az esemény vége felé alalkult ki csak egy kicsi tánciféle a nézőtér hátuljában, de teljesen belefért a koncepcióba. Na jó, az énekes első megjegyzése az volt, hogy hiányzik a cigifüst, (vagy hasonló értelmű), éppen ezért a koncertet ismét rendhagyó módon szünettel szakították meg, amikor is a nagyérdemű az Andrássy út szmogját erősítette....

De ne ugorjunk egyből a szünetre. Sajnos elég régen voltam Jazzékiel koncerten, úgyhogy most muszáj volt elmenni a második lemezük bemutatójára. Nem is bántam meg. A Holy Shit nem egy örömünnep, viszont nagyon jól el lehet rajta elmélkedni. Ennek megefelelően a koncert első részében nagyon sok felvételt lejátszottak a korongról - a közönség teljes megelégedésére. 

Képekért klikk a fotóra

A Sirató, a Kamilla, a Cabaret, Jenny jöttek egymás után sorban, tulajdonképpen mindenféle szöveges összekötés nélkül, majdnem úgy, ahogy a lemezen vannak. Persze nem ugyanúgy, hiszen Jakab Péter énekes mozgása nagyon sokat hozzátett a nóták hangulatához, csakúgy, mint a rendezés, vagy a váltott színpadkép (két pódiumot is összeraktak a srácok, egyet a függöny előtt, egyet meg igaziból a színpadon.)

Csodálkoztam is az első számnál, amikor a négy fiú a függöny előtt felállva a másfél méter mély emelvényen kezdett játszani. Mintha a „na szegények, ezeket is ideengedték, aztán ennyi helyet kapnak, mögöttük meg ott a délelőtti előadás díszlete” elv alapján lettek volna itt megtűrt csapat.

Jött a kellemes meglepetés

De azután nagyon kellemes meglepetés ért, mikor kinyílt a színpad és elkezdődött az előadás. Merthogy tényleg: annak ellenére, hogy a dalok csak jöttek egymás után, a látvány kapcsán mindig történt valami. Nem hangsúlyosan, csak kiegészítve a zenét, de az ember nem tudta levenni a szemét a színpadról, mi is lesz legközelebb, mit fog csinálni Péter, mi lesz a háttérvetítésen...

A szerzemények alapvetően nem a hepiségről szólnak, inkább egyfajta belső szenvedés és környezetünk kritikája jött át egy édes-bús palettán. De nem volt elkeserítő, sőt inkább feldobott, nyomta felfelé az adrenalinszintemet (egy székben!). Sajnos, most tudom borítékolni, hogy a széles tömegeket nem fogja megszólítani, és ezzel az említett rétegek sokat fognak kihagyni az életükből, de aki mégis megpróbálja, az biztosan nem fog leszokni róla.

A megfelelő nikotin és alkoholmennyiséget a szünetben mindenki pótolta - kinek éppen mi hiányzott -, és jött a második felvonás, ahol a régebbi számokból kaptunk egy picit aktulaizált csokrot. Az Altató, a Fullánk, természetesen a Lemezlovag és még jó néhány régi dal színesítette a koncert második felét.

A zenészekről se feledkezzünk meg... Hiszen azért voltak ott, hogy szórakozzunk. Vagy nem. Többször volt olyan érzésem az est során, hogy itt vannak a fiúk, csináltak egy marék dalt, kinyomtatták, és most előadják. Nem nekünk, csak úgy a maguk szórakoztatására, és mi örülhetünk, hogy engedik számunkra, hogy megnézzük, élvezzük az ő játékukat.

Ezért csak hálás tudok lenni. Semmi flancolás, semmi megjátszás: örömzenélés szintjén tudták előadni dalaikat. A Jazzékiel ötösét a koncert kedvéért Görög Dániel (trombita), Pásztor Ákos (szaxofon), Hegyi Dávid (zongora) és Szabó Réka vezette vonósnégyes egészítette ki.

Első tervezett ráadás

Igen, ebben is első volt ez a második lemezbemutató, hiszen a Jazzékiel történetében először fordult elő, hogy betervezték a ráadást. Gondolom innentől kezdve ez már általános lesz, így a fiúknak ismét ki kell találni valamit, hogy mi legyen az első... Csak így tovább srácok!

-SirOesh-

[2008.08.02.]