"Nem hinném, hogy a Quimby stílusa az egy ilyen választható dolog" - beszélgetés Varga Liviusszal

Idén nyáron a SZIN a Quimby-től is hangos volt, de a zenekart szerencsére ősszel is hallhatjuk. Varga Liviusszal a fiatal Tisza Rádiós Muhel Tamara beszélgetett.

TR: - Hogyan jellemeznéd a gyermekkorod? Milyen volt?
Varga Livius: - Kalandos…Meg izgalmas.

- Mikor kezdtél el komolyabban a dal- illetve az énekszerzés után érdeklődni?
- Talán 5 éve.

- Mikor, és hogyan alakultatok meg?
- Ez egy ilyen lassú alakulás volt… Igazából van olyan tag, akivel már középiskolás zenekarban is együtt játszottam. Tibivel, meg a Mikuli Ferivel… Aztán pedig… Nem is tudom. Olyan ’92 felé újra … Illetve már ’91-ben újra összejöttünk, és ’92-ben már játszottunk.

- Te mikor vetted meg legelőször a hangszered?
- Ú… Az nagyon korán volt. Azt hiszem, ötödikes voltam, vagy negyedikes, amikor kaptam NDK-ból egy pergődobot. Nem voltam kilenc éves sem… Hát akkor inkább harmadikos… valahogy így… Általános iskolában…

- Ugye eleinte más stílust testesítettetek meg… Hogyan jellemeznéd ezt, illetve mi alapján választottátok?
- Nem hinném, hogy a Quimby stílusa az egy ilyen választható dolog... Hát ez úgy van, hogy az emberre mindenféle dolog hat, meg gondolkodik is, és ez változik. Nyilvánvalóan… Ahogyan már nem csak azokat a dolgokat hallgatjuk, amit mondjuk huszonegy évesen, vagy tizenhat évesen, hanem azokat is, meg még egy csomó mást is, ami feljön… Más hatások érik az embert, meg az életben is. És aztán ezek a benyomások, zenei élmények, vagy zenei fantáziák, meg ami az életben az emberrel történik, az ötvöződik egy ilyen magunkfajta zenekar dalaiban.

- Mi volt az első lemezetek története?
- Azt nem is tudom, mert a Tibi csinált mindent, egy pillanat alatt történt meg az egész. Ez egy kazetta volt, igazából nem is egy lemez, és Podlovics Péter, az akkori Palermo Boogie Gang menedzsere azt mondta, hogy neki tetszik ez a zene, mert hallotta, mikor a Palermo előtt játszottunk. És azt mondta, hogy őt érdekelné ez a dolog, és akkor egy ilyen pici stúdióban felvettük,a Pecsának az oldalában volt egy ilyen kis sufni szerűség, stúdiónak berendezve, és ott rögzítettük az első anyagot.

- Eleinte miért pont angolul írtátok a dalokat?
- Én azt gondolom, hogy volt is bennünk egy olyan, hogy ez annyira alkalmas ez a nyelv, az angol nyelv, arra, hogy dalokat énekeljünk. Ez biztos azért volt, mert csupa ilyen dalokat hallgattunk. Ez mostmár annyira nem igaz, aztán később ugye rájöttünk fura módon a magyar nyelv egzotikumára, hogy sokkal ugye intimebb lett a koncert, mert az emberek hiába értik a szöveget, amit angolul énekelsz, hogyha a saját anyanyelvén mondod, akkor az máshogy hat. Erre rájővén Tibi az első próbálkozásokat megtette, és nagyon bejött mindenkinek a zenekarban, sokat mondott sokféleképpen, és hát ez azóta mégjobban letisztult.

- Mennyi időt vett igénybe a felvétele eleinte?
- Hát eleinte volt a legrövidebb. Azt hiszem, egy hét alatt meg volt minden, vagy másfél. Hát mostmár órában számoljuk, 200 óra stúdió, de hát mindegy, ez… hetekig készül az anyag, a feljáték egy rövidebb idő, utána a keverés az sokkal tovább tart, amikor a hangszíneket megválasztja az ember, vagy megváltoztatja. Aztán később maszterelik, amit nem is tudom, micsoda, de azt hiszem, hogy így technikailag az egésznek adnak egy lökést, amitől mégjobban szól, és aztán… Nem tudom. ez egy olyan bő hónapos, vagy van, hogy két hónapig is eltart, de hát ugye a világzenéből tudjuk, hogy valahol eleve stúdióban kezdődik az egész lemezfelvétel, és aztán eltart két évig, ott bent próbálnak ki mindent, és egyből fel is veszik, amikor kitalálták.

- Általánosságban mit lehet mondani, mennyi munka jár egy lemez felvételével?
- Hát azt nem tudom. Kinek mennyi, azt hiszem. Tulajdonképpen, az ember, hogy kijön egy lemeze, onnantól kezdve bármi eszébe jut, nem azzal a lemezzel kapcsolatosan, ott már elkezdődik egy ilyen szellemi munka, ha munkának lehet nevezni, mindenesetre tevékenység, vagy zenei viselkedés, amiből aztán egy, két, három, öt, vagy akárhány év múlva megszületik egy szám, meg egy lemez. És amikor az a lemez kijön, odáig tart a munka vele. Nem mind verejtékes, de mindegy. Ugye tudjuk, a zene mindenféle formában, akárhogy is űzzék, az egy kifogyhatatlan erőforrás. Vannak ilyen szöszölős időszakok egy lemezfelvétel alatt, amikor meg kell keresni egy bizonyos hangot, vagy hangszínt, és az nem olyan izgalmas, mint szárnyalni az ötletek között, és kipróbálni ezt is, azt is, de hát az is hozzátartozik. Tök jó munkahelyem van, ha ez munka.

- Mikor, és milyen volt az első fellépésetek?
- Én erre nem emlékszem. Lehet, hogy nem pontos az emlékező tehetségem, de Dunaújvárosban feltétlenül, olyan ’91-ben lehetett, mondjuk a végén, és a Teke, vagy a Kiscsillag nevezetű helyek egyikén, gondolom én.

- Az első lemez után még milyen korongokat tudhattok magatokénak?
- Sokfélét. Én nem tudok kiemelni, az egészet egy folyamatnak látom.

- Nagyon eredeti stílust tudhattok amúgy magatokénak. Ti hogyan jellemeznétek? Hogyan írnátok körbe?
- Azt hiszem, nem csatlakoztunk valamilyen stílushoz, hanem ez jött ki belőlünk, így az önmaga stílusa. Nem is nagyon kellett a magunkévá tennünk, inkább, hogy az formál minket. Vagy hát itt már összecsúsznak a fogalmak.

[2008.09.29.]