Újdonság a darabot ismerőknek - Fidelio-premier az Operaházban

Beethoven Fideliójának bemutatójával várja - néhány nappal a szezonnyitás után - a Magyar Állami Operaház a nagyérdeműt. Kovalik Balázs rendezése újszerű megoldásokat, s még egy meglepetést is tartogat a darabot már ismerők számára.

Ludwig van Beethoven képzeletét állandóan foglalkoztatta a színpad. Még művésznövendék korában lovagi táncjátékot komponált, tíz év múltán, 1804-ben pedig jelentkezett újabb, Prometheus teremtményei című színpadi alkotásával. A táncköltemény zenéje klasszikus veretű alkotás, azonban a közönség nem tudta követni a zseni útját. Hasonló sors várt még több színpadi kísérletére, melyekből csak a nyitány maradt ismeretes.

A Theater an der Wien élén álló Emanuel Schikaneder 1803-ban szerződtette a zeneköltőt házi szerzőjének és megbízta egy eredeti dalmű írására, ám a felkínált librettóval Beethoven nem tudott megbarátkozni. Muzsikájával egyenértékű szöveget keresett magának, s így esett a választása Jean Nicolas Bouilly Leonora című, már addig is többször megzenésített színművére.

Az 1805. november 20-i ősbemutatóval nem volt elégedett, újra átíratta a librettót, nyolc évvel később pedig már a harmadszor is átdolgozott szöveggel mutatták be a ma Fidelio címmel ismert operát, amely végül is világsikert hozott. (Így válik érthető a három Leonóra-nyitány története is, mindhárom ma is kedvelt műsorszáma a koncerteknek).

Az immár Vass Lajos főigazgató vezette Magyar Állami Operaház október 5-i premierjére a Fideliót már az intézmény művészeti munkájának új irányítóival, Fischer Ádám főzeneigazgató-karmesterrel és Kovalik Balázs művészeti vezető, rendezővel tanulta be a társulat. Marcellinát Váradi Zita jeleníti meg.

A fiatal énekesnő Sziklai Erika növendékeként debütált annak idején a Debreceni Csokonai Színházban, Leoncavallo Bajazzók című operájának Nedda szerepében. A hat debreceni év alatt alkalma volt operettekben szubrettként is fellépni. Ezután került az Operaház kötelékébe. Itt főleg Mozart, Donizetti, Rossini hősnők megformálását bízták rá, sőt alkata alkalmassá tette a nadrágszerepekre is. Ilyen szerep a Fidelióban is van, ám azt ezúttal nem Váradi Zitára osztották.

- Milyen formát választott az új vezetőség a szerepek elosztására?
- Meghallgatást írtak ki. Mivel Marcellinát már Debrecenben alkalmam volt énekelni, így jelentkeztem. Akkor még magyarul hangzott el, ám a tendencia már évek óta az eredeti nyelv megszólaltatása, így most németül kell énekelnem. A színlapon is németesen - Marzelline - olvasható a nevem - magyarázza Váradi Zita.

- Különösen alakul a szerelmi idill, amely - szerepe szerint - kezdetben Ön és egy ifjú között szövődik...
- Jaquino, a várbörtön kapusa és Marcellina, a fogház gondnokának leánya között a szerelmi kapcsolat már régen eldöntött tény. A várbörtön zárt világában más férfi nincs is a lány közelében, így természetesnek tűnik, hogy idővel házasságra lépnek. Ekkor azonban belép a történetbe Leonóra, a börtönben őrzött politikai fogoly felesége, férfiruhába öltözve. Fidelio néven munkát vállal a börtönben, hogy férje kiszabadulását segítse. A lány beleszeret, s csak akkor nyújtja a kezét mégis Jaquinónak, amikor megtudja, hogy valójában Leonóra hozta őt tűzbe.

- A most bemutatott Fidelio az 1814-es változat, de Fischer Ádám egy konkrét helyen változtatást eszközöl. Mennyiben érinti ez Marcellina szerepét?
- Az első felvonásban a zeneszerző korábbi, még a második próbálkozásához fűződő szándékát valósítjuk meg. Vagyis egy mozzanatot veszünk kölcsön belőle, nevezetesen azt, hogy a nyitány és némi szöveg után Marcellina áriája következik és csak utána énekeljük el Jaquinoval a duettet. Az 1814-es változatban fordított a sorrend.

Ám van még egy "csavar", ami Várady Zitát érinti. Kovalik Balázs ugyanis kettéválasztja Leonóra figuráját. Lesz egy asszony, aki évekkel korábban eltűnt férjét reméli föllelni a várbörtönben: Leonóra, akit (az eredetileg kiszemelt, de megbetegedett Evelyn Herlitzius helyett) Szabóki Tünde illetve a második szereposztásban Rálik Szilvia alakít.

A magát a célja érdekében Fideliónak kiadó, s persze férfiruhát öltött Leonórába szeret bele Marcellina, csakhogy a történet e részén a rendező szakít a hagyománnyal, s amikor Fidelio van a színen, akkor Horváth Virgil van a férfiöltözékben. Így Marcellina valóságos férfiba lesz szerelmes, miközben Leonóra lelkét, gondolatait igazi nő adja át neki és a publikumnak. A rendező szerint az egész előadás Leonóra látomása.

- Az eredeti spanyol helyszínt mennyire tükrözi a díszlet és jelmez?
- Egyszerű szürke börtönfalak képviselik a színteret, kortalannak látszik. Az én öltözékem azonban nagyon érdekes. Sötétzöld farmeranyagból varrt, térdig érő abroncsos szoknyát ad rám a jelmeztervező, a hajam pedig magasan feltornyozott fazon, az 1960-as éveket időző retró viselet.

- MTI -

[2008.10.12.]