Az ex-Beatles legenda új zene-varázslása

Paul Mccartney. Egy név, amit minden zeneszerető ember ismer, legyen akárhány éves! De ha netalán most találkozna vele először egy zsenge-korabeli, ifjú zeneszerelmes, akkor a lovaggá ütött, örökifjú zenész, idei évben kiadott Chaos & Creation In The Backyard című albuma biztonsággal vezeti el a hallgatót sir Paul zenei hullámain.

Az album több meglepetéssel is szolgál számunkra. Egyrészt meglepően új hangzásvilággal, frissességgel, zenei feltöltődést átadó muzsikával találkozhatunk a dalok meghallgatása közben, ami megszokott a művésztől, de most talán bátrabban érezhető az új iránti vágy, a modern technika és a klasszikus zenei tudás ötvözete. Másrészt a dalok feljátszásánál Paul Mccartney-nak különösen fontos volt, hogy majdnem minden hangszeren megmutatkozzon a lemezen, hiszen igazi, vérbeli zenész, aki minden billentyűt ismer a zongorán, minden, a dobon vert taktussal kicsit a lelkünkön dobol, minden húr a keze alá játszik a gitáron. Harmadrészt, pedig minden zenésznek fontos a folyamatos megújulás.

De hogy tudja ezt a fülünkbe varázsolni egy 40 éve a pályán aktívan létező művész? Pedig megteszi! Erőteljes kisugárzásával, dalai átütő erejével egy újabb Mccartney –világba repít, és elkalauzol a 13 vadonatúj szerzemény között!

Egy valami azonban nem változott a korábbi albumokhoz képest! Méghozzá Mccartney hangja, a kicsit rekedtes, kicsit szomorkás, kissé sóvárgó, vágyakozó dallamvilággal egyező hangfekvés, hiszen ez Ő, a Mester, és egyedi hangja! Éppen így maradt kézenfekvő az előadó részéről, hogy hangjának, tehát az album vokális hangzásának központi szerepet kell kapnia a dalokban, hiszen ezzel éri el a már védjegyévé vált hangzásvilágot.
Nigel Godrick, producer közreműködésének köszönhetően, a dalok azonban kaptak valami pluszt, amitől az eddig megszokott, rockba öltöztetett, érzelmes, romantikus előadásmód némileg megváltozott, az eddigi Mccartney-hangzás némileg átalakult; és a felhasznált különleges hangszerekkel, az álomszerű, szürrealista, kicsit e világból elkalandozó megközelítéssel, elvarázsolták a dalokat; mégis meghagyva az egész lemezen finoman átívelő dallamosságot.

Az album, tehát nem sorolható az eddig megszokott Mccartney-rock-lemezek közé, inkább átüt rajta a múltba való zenei és élet-visszatekintés! Egy utazás a múltba és egy fényképfelvétel a szomorúan elmúló, elhalványuló dolgokról, melyek életünk részét képezik. De vajon itt a vége, csak ez a mondanivalója?

Dehogy! Hiszen nem lenne igazi Mccartney-korong, ha nem állítaná szembe a mindennapi káosszal, és az abból adódó szomorúsággal, a teremtő szeretetet, mint fegyvert, amellyel legyőzhetjük a saját és mások által felállított korlátokat és a végén…de hát pont ez a lényeg, a szeretet megtartásával és ígéretével a lelkünkben, nincs vége! Ezekkel a záró szavakkal búcsúzik az album utolsó dalában a zene egyik nagy öregje és mestere!
Hallgassuk meg a szavait, érdemes figyelni, megszívlelni mondanivalóját, a zene és lélek nyelve valóban mindegyikünkhöz eljuthat. Ő átadta, rajtunk múlik, befogadjuk-e! 

Szalai Katalin

[2005.10.05.]