Véget ért a „Megasztárnélküliség”

Jövő héttől feltöltődhetnek az elvonási tünetekkel kezelt rajongók és nézők.

„Újra itt van, újra….. a nagy csapat”. Véget értek a „Megasztárnélküliség” napjai és jövő héttől feltöltődhetnek az elvonási tünetekkel kezelt rajongók és nézők.

Indulásként egy érdekes szerkesztésű könnyed műsorral lepett meg minket a MSZ csapat, melyet 0. kiadásra kereszteltek. Eredeti és jópofa módon egy régimódi autóbusszal indult Tilla a „Megák” begyűjtésére és különböző állomásokon kettesével csalta őket az utastérbe, hogy kifaggassa őket terveikről, érzéseikről, szokásaikról, benyomásaikról, egy-egy mini interjú keretében. Tette ezt a tőle megszokott könnyed, laza, fiatalos, szemtelen, de nem sértő kisfiús bájjal, amellyel oly könnyen belopja magát az emberek szívébe. Az úti cél egy közös koncert volt, s ahogy fogytak a kilométerek, úgy nőtt a létszám a buszban és sokasodtak az információk. Bejátszott régi felvételeket láthattunk a versenyzőkről s mindezt a zsűri aktuális véleményezése tette teljessé és kiegészítésként kaptunk egy Megasztár menetrendet is. Végezetül egy fergeteges színvonalú műsort adtak a „Megák”, a kétezer fős elégedett közönségnek.

Szimpatikus kis csapat jött össze a második Megasztár megmérettetésre is, de látszott (talán hiányzott is), hogy itt már talán nem olyan naiv és szerény némely versenyző, mint elődeik s a mosolyok mögött számomra kivillant néha a féltékenység és konkurencia közeli kiélezettségének farkasfoga is.

Bízom benne, hogy ezen érzéseket mindannyian kontrollálni tudják és öntudatosságuk pozitív irányba viszi mind a műsort, mind pedig az egymással szembeni megnyilvánulásokat.

Végezetül engedjetek meg nekem egy személyes észrevételt, idézve Bartók Esztert, bár nem szó szerint, hanem tartalmilag:
„Nekem tetszik ez a mókuskerék, amit nem én, nem mindig én irányítok”.

Ha Ő ezt belülről így látja, akkor itt tényleg csak sztárcsinálás folyik?? Akkor nincs és nem lehet önállóságuk?? Csak irányítják és elnyomják egyéniségüket, illetve adnak nekik egy „image”-et?? És nem lesznek már többet Demjén Ferencek, Pataki Attilák, Ákosok, akik önmagukat adva vívhattak ki elismerést?? De akkor mi lesz? Akkor számomra ismét csak Torres Dániel marad (akire előző cikkembe már letettem voksomat), mert csak ő rendelkezik azzal a kitörölhetetlen őserővel, amely vulkánként tör felszínre belőle, s amely tehetség végül utat tör a „sztárcsinálás” labirintusában.

Móczár Csaba

[2005.02.05.]