Maximalista beszállókártya

Caramel után párja, Eszti is elkápráztatott bennünket – albumán ő is leegyszerűsítette a maximalizmust.

Néhány hónapja valaki azt írta a világhálón, ha Bartók Eszter soha többé semmilyen felvételt nem komponálna, akkor is örökké hálásak lehetünk neki. A Megasztárból megismert Elefántos dalért. Nyilván bóknak szánta, de abban egyetértek vele, hogy a magyar könnyűzenében régen nem született ennyire szeretnivaló dalocska.

Bevallom, egy ideig féltettem Esztert. Nem voltam biztos abban, hogy lesz lemezcég, amely szárnyai alá veszi. Attól is tartottam, mi történik, ha mégis szerződtetik. Fennállt a veszély, hogy a jobb eladhatóság érdekében letérítik az elkezdett útról, és átformálják a piac követelményeinek megfelelően. Az általa képviselt zenei stílust ugyanis Magyarországon még mindig rétegzenének tartják, a rádiók továbbra is mellőzik a szó jó értelmében vett egyszerű muzsikát, holott az európai slágerlistákat már egy ideje (ismét) ellepték a hozzá hasonló énekes-dalszerzők. Óriási hiba lett volna, ha elkallódik, netán új irányt vesz. Esztire szüksége van a magyar zeneiparnak, mint egy darab kenyérre. Hiánypótló. Egy divathullám hiteles előhírnöke.

Rövidesen bizonyára a magyar piacon is teret hódítanak az akusztikus gitár vagy egy zongora kíséretében előadott könnyen megjegyezhető felvételek. Ha majd a rádiók nemcsak James Blunt egyetlen slágerét fogják orrba-szájba játszani, hanem megjelennek a színen a többiek is, például Jack Johnson, és a hölgyek: Katie Melua, KT Tunstall, akkor hatásukra hazai követők is felütik majd a fejüket. Előreláthatólag csak egy probléma lesz velük, az eredetiség fog hiányozni belőlük. Ami Eszti zenéjében mindvégig jelen van. Ritkán találkozhatunk ennyire hiteles előadóval. Első albumának minden pillanatát elhiszem. Ráadásul azonosulni is tudok a mondanivalójával.

Caramel után Eszter is bebizonyította, hogy felesleges sallangok nélkül is lehet tökéletes lemezt készíteni. Dalait ugyanaz a leegyszerűsített és letisztult, igényes maximalizmus jellemzi, mint párja korongját, a Nyugalomterápiát. Gitárközpontú, leginkább akusztikus gitárra épül. Az egygitáros zenei világú szerzemények mellett gazdagon hangszereltek is hallhatók rajta. A dalok szövegét és zenéjét saját maga írta, pontosabban az utóbbiban itt-ott besegített neki Caramel. A hangszerelést együtt végezték (két felvétel kivételével, azokat Fekete Kovács Kornél, valamint Bársony Bálint és Juhász Attila hangszerelte), és három dalt közösen adnak elő.

Több megasztáros társával ellentétben Eszti nem kapkodott, minden részletet precízen kidolgozott – amíg többen az új szerzeményeket felhígítják a verseny során elhangzott átdolgozásdalokkal, addig ő mellőzte ezeket. Felkerült rá az Elefántos dal eredeti és jazzváltozata, a Fej vagy írás? című mozifilm albumáról már ismerős Gólyalábon áll az idő is, és a második széria Búcsúdalának sajátos formába ültetett átdolgozása (az eredetit is Eszter írta), egy versszakkal kibővítve. Három angol nyelvű is helyet kapott rajta: a Full Of Pride, a Love és az I Don’t Want To Lose You címűek szintén az énekesnő szerzeményei. A Beszállókártya felfogható akár a Nyugalomterápia folytatásának, kiegészítik egymást. Kizárt, hogy szántszándékkal. Szerintem azért, mert előadóik egy húron pendülnek.

Eszter albumán nincs magyar viszonylatban vett rádióbarát dal, a táncos szórakozóhelyeken sem állja meg a helyét. Mégis hatalmas az érdeklődés iránta. Különösebb hírverés nélkül is felfedezte a közönség – az eladási lista hatodik helyére iratkozott fel, és a héten már az ezüstérmes pozícióban szerepel. A korong jól példázza, hogy korántsem azokra a felvételekre van igény, amelyek a vízcsapból is folynak. Azok többsége műsláger.

Bartók Eszter az Elefántos dallal belopta magát az igényes zene rajongóinak szívébe, az első lemezével pedig tovább szilárdítja a helyét. Most már nyilvánvaló, hogy feleslegesen féltettem. A törékeny külső erős, öntudatos lányt takar.

Puha József (Új Szó)

[2006.05.04.]