Megasztárok a Szigeten - képes beszámoló

Sajnos a pénteki napot kissé beárnyékolta a terror-fenyegetettség veszélye a nagyvilágban, mint ismeretes, több repülőgépjáratot is töröltek, valamint nagyon megszigorították a repülőgépre való feljutás szabályait is, így több zenekar sem tudott Budapestre ill. a Szigetre eljutni, ezért ezek a koncertek elmaradtak.

Bevezetésként tekintsünk vissza a pénteki programokra – hiszen evvel még adós vagyok -, az első program, amit választottam a nagyszínpad aznapi menüjéből az (Müller Péter) Sziámi koncertje volt, ahol főként az új album, a Fogjad már meg! anyaga volt hallható, az albumon szereplő dalok szerintem nagyon jól sikerültek, nekem is volt szerencsém az utóbbi hónapokban több koncerten is meghallgatni ezt az anyagot, hiszen mint arról beszámoltam, tavasszal állították fel az új GUINESS-rekordot a Gödör klubban, amit azóta hosszas procedúra és hitelesítési folyamatot követően hivatalosan is visszaigazoltak, az idei szigeten most már mint hivatalos Guinness-rekordtartók léphettek fel.

Majd egy újabb helyszínre sétáltunk a Sziámit követően, ahol egyik személyes nagy kedvencem lépett színpadra, Deák Bill Gyula, aki anno a HBB-ben nyomta a hatalmas blues zenéket Hobóval közösen, majd jött az emlékezetes István, a király és jöttek a jobbnál jobb albumok, igaz (sajnos), azon előadok közé tartozik, akik ritkán adnak ki lemezt, de ha megjelenik egy album, az igazi kincs és gyöngyszemnek tekinthető.  A sátor megtelt kemény bluesokra kiéhezett közönséggel, kezdésnek Radics Béla Zöld csillagának adaptációját választotta. Frenetikus volt, a közönség pecekig tapsolt és skandálta: „Bill, a király, Bill, a király…”, majd jött ismét egy klasszikus a Hey, Joe és a többi fergeteges blues, nagyon jó volt végignézni és végig hallgatni a koncertet és a végén az ováció sem maradhatott el, amivel megköszönte a közönség ezt a fergeteges bulit.

Utána ismét egy másik sátorba és programra igyekeztünk, Megasztárosok a szigeten. Itt éppen Tóth Vera koncertje volt, ami számomra ismét felemelő élmény volt, hiszen személyes találkozásaink során is nagyon pozitív élményeket tapasztaltam, közvetlen és kedves leányzó. Nem is beszélve a hangszíneiről, ami Cserháti Zsuzsa halála után sajnos nagyon hiányzott a hazai zenei hangpalettáról, valószínű evvel a véleményemmel nem lehetek egyedül, hiszen sikeres szereplése és bemutatkozása után, már néhány hónap elteltével Demjén Ferenc év végi fantasztikus, Aréna-beli koncertén állhatott és énekelhetett duettet Rózsival. Koncertje után a hugica következett, aki kézen fogva énekelt együtt Palcsó Tomival. Sajnos túl nagy lelkesedéssel nem tudok nyilatkozni Gabiról, hiszen dalaival és énekhangjával nem lopta be magát a szívembe.

A következő, negyedik napon ismét hazai előadókat válogattam a programból a Blues színpadon például: Takáts Tamást, vagy a KFT koncertjét vagy Novák Pétert. A koncertek fantasztikusak voltak, nem úgy, mint a hangosítás, egy-két beszélgetést hallgatva több panasz is érkezett: a kisebb sátrak, de a nagyszínpad hangfalaiból is hallhattunk érdekes hangokat.

A szombat estét egy kis „égi zuhanyzóval” zárhattuk, aminek azért annyira nem örültem - hiszen a fényképezőgépem nincs túl jóban a vízzel -, de a szigetlakókat az eső nem zavarta, legalábbis nagy részüket biztosan nem, hiszen a különböző félig nyitott vagy zárt zenés táncos helyekre mentek a koncertek után reggelig bulizni, táncolni és hatalmas „homokozós” vödrökből közösen inni a finomabbnál finomabb innivalókat.

-BK-

[2006.08.14.]