Tori Amos és a 19 „nyugodt” dal

Hosszú idő után új nagylemezzel örvendeztette meg rajongóit Tori Amos. A nyolcszoros Grammy-díjra jelölt amerikai énekesnő pályafutásának nyolcadik korongja a The Beekeeper február végén került a magyarországi boltok polcaira. A több mint egy órányi „nyugalmat” tartalmazó dalcsokrot Bizso hallgatta meg.

A két és fél éves kora óta zongorázó, 41 esztendős előadóművész 1992-ben debütált a könnyűzenei piacon azóta több, mint 12 millió példányt értékesített a zenei kiadványaiból. Legutóbb három éve jelentkezett újdonságokkal, így nem meglepő, hogy nagy várakozás előzte meg a Martian Engineering elnevezésű saját stúdiójában rögzített az idei anyagot. A Tori Amos által producelt album elkészítésében régi muzsikustársai: Matt Chamberlain dobos és Jon Evans basszusgitáros voltak a segítségére. A 19 friss szerzeményt tartalmazó összeállítás, az ötödik helyen debütált az USA sikerlistáján, és ebben újfajta hangszerelésének komoly szerepe lehet: zongorajátéka mellé orgonadallamokat is becsempészet.

Tori Amos rézvörös színű hajjal növények között bújik meg a CD előoldalán, míg a hátlapon a dalcímeket világos alapon, fekete betűkkel a jobb oldalon, míg a másik részen egy szúrós zöld növényt találhatunk. A címoldalon az előadó ravasz, huncut mosollyal figyel, mintha az járna fejébe vajon, hogy fogadják a zenebarátok az anyagot. Bár több tízezer hallgató nevében nem mondhatok vélemény, de szerintem nem csalódik, aki hozzám hasonlóan „fülügyre” veszi, mert remek, igazi kuriózum részese lehet.

A hetven percnyi dalcsokor hallgatása közben a hangjegyek segítségével a nyugalom virtuális szigetére juthatunk. A nóták szárnyán a zsúfolt és rohanó munkanapok után lehetőség van egy pici megpihenésre. A pihenő minőségi eltöltéséhez nagyban hozzájárul a számtalan érdekes zenei megoldások, amiket dalról-dalra szépen sorba lelhetünk meg. A gospel kórussal megfűszerezett Witness dal szárnyán egy új számomra eddig ismeretlen dimenzióban találtam magam. Nem történt semmi különös, csupán megnyugodtam, magával ragadott Tori Amos érdekes énekhangja és igényes kultúrált, kellemes muzsikája, sőt olykor elérzékenyültem, rájöttem milyen jó lenne, ha naponta adnék magamnak hatvan percet, amikor egy picit megállok és semmit nem csinálok, csupán nyugton maradok. Az egy híján húsz dal közül kiemelkedő Sweet the Sting-ben afro-kubai dobok hangját fedezhetjük fel, ami még teljesebbé teszi a remekül megkomponált művet. Az albumon egy ír vendégénekes ( Damison Rice-nek hívják a művészt) is közreműködik, így a The Power of Orange Knickers dal közösen dalolják el.

Összességében minden percét élveztem az albumnak, és olykor rácsodálkoztam arra, hogy-hogy miért csak most hallom először énekelni a művésznőt. Ajánlom figyelmetekbe, mert olykor-olykor mindenkire ráfér egy kellemes nyugalom, a hallgatás közben magam is meglepődtem, hogy csak a zenére koncentráltam és nem érdekelt semmi, ami körülöttem történt.

Bíró Zsolt

[2005.03.20.]